René Descartes

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kontinentális filozófia XVII. század

Név:	René Descartes
Született:	1596,Március 31, Indre-et-Loire, Francia ország
Meghalt:	1650, Február 11 (Stockholm, Svédország
Iskola/irányzat:	Racionalizmus, Fundamendalizmus
Érdeklődés:	Metafizika, Episztemológia,Etika, Tudomány, Matematika
Fontosabb nézetei:	Cogito ergo sum, Dualizmus
Befolyásolta:	Spinoza, Arnauld, Malebranche, Pascal, John Locke, Leibniz, Henry More, Kant, Husserl
Hatással voltak rá:	Platón, Arisztotelész, Canterbury Anselm, Aquinói Szent Tamás, William Ockham, Suarez, Mersenne

René Descartes (Renatus Cartesianus)(1596. március 31. – 1650. február 11.) francia filozófus és matematikus volt.

[szerkesztés] Élete

„Semmit ne fogadjunk el igaznak melynek igaz voltát nem bizonyíthatjuk…”

1596-ban született La Haye en Touraine-ben (Franciaország). Amikor egy éves volt, édesanyja meghalt tuberkulózisban. Tíz éves korától a jezsuitáknál tanult, utána a Poitiers-i egyetemen, ahol 1616-ban bakkalaureátus-t és jogi diplomát szerzett. Mindenesetre, Descartes sohasem gyakorolta a jogi hivatást. 1618-ban a németalföldi Nassau-i Móric hercegnek a szolgálatába állt, azzal a céllal, hogy világot lásson és megismerje az igazságot. Itt ismerte meg Isaac Beeckmant, aki felkeltette benne a matematika és fizika iránti érdeklődést.

1619. november 10-én, németországi utazása alatt, Descartesnek álmában látomása volt, amelyben "felfedezte egy csodálatos tudomány alapjait". Ez meghatározó élménye volt a fiatal Descartesnak, és az analitikus geometria megalapozásához vezetett. Élete további részét a matematika és a természettudományok összefüggéseinek vizsgálatával töltötte.

1622-ben visszatért Franciaországba. 1627-ben jelen volt La Rochelle ostrománál. 1628-ban Hollandiába utazott, és itt élt 1649-ig. Amikor 1633-ban a katolikus egyház elítélte Galileo Galileit, Descartes letett arról, hogy megjelentesse A világ című művét, amelyen előzőleg több évig dolgozott. 1643-ban az utrechti egyetem elítélte a karteziánus filozófiát. A harmincéves háború után Párizsban élt majd átköltözött Hollandiába ahol élete jórészét leélte.

Descartes és Krisztina királynő

Életének utolsó 10 évében Krisztina királynő tanáraként Stockholmban élt és alkotott. Sokáig úgy tudták, hogy tüdőgyulladásban halt meg, de a legutóbbi kutatások által felfedezett orvosi levelek szerint arzénnal megmérgezték.

Mivel katolikus volt egy protestáns országban, egy olyan helyen temették el Stockholmban, amit megkereszteletlen gyermekek számára tartottak fenn. Később maradványait Franciaországba vitték és a párizsi St. Genevieve-du-Mont templomban temették el. A francia forradalom idején a maradványait áthelyezték a Panthéonba, a többi nagy francia gondolkodó mellé. A szülőfaluját 1802-ben La Haye - Descartes-nak nevezték át, amit 1967-ben "Descartes"-ra rövidítettek.

Főművei az Értekezés a módszerről, Elmélkedések a metafizikáról, A filozófia alapelvei, A lélek szenvedélyei. Kiváló matematikus volt (karteziánus számok). Úgy vélte a matematika az örök igazságok birodalma, amely az érzékek nélkül tárul fel az elmének. Azonban milyen módszerrel igazolhatjuk a tudásra formált igényünket? Descartes filozófiai módszere a kétely volt.

1667-ben a római katolikus egyház indexre tette Descartes műveit.

[szerkesztés] A kétely

A kétely okait Descartes két argumentum alapján magyarázta:

Álom argumentum: Valójában álmodom. De vannak azonban dolgok amelyeket az álom sem ingathat meg: 2+2=4…
Démon argumentum: valójában egy gonosz démon teremtett bennünket mely mindenben megcsal bennünket, még a matematikában is.

Ez a két argumentum voltaképp globális kétely Descartesban MINDEN dolog iránt. A kétely megszüntetése a következő lépcsőfok.

[szerkesztés] A Cogito

Cogito ergo sum. Valahányszor kimondjuk a 'Létezem' kijelentést, az szükségszerűen igaz. Önmagát igazoló kijelentés. Descartes további filozófiáját erre a kijelentésre állította föl. Sokmindent bizonyít: létezik, mint gondolkodó létezik, és hogy olyan eszköz van a kezében amellyel világosan és elkülönítetten (adekvátan) felfoghatja a dolgokat. Igaz ítéleteket hozhat.

[szerkesztés] Az ideák

Szerinte "a gondolkodás ideákat foglal magába, amelyek mivel elmém előtt jelennek meg szükségszerűen léteznek is". Utal rá, hogy vannak ideák, amelyek velünk születnek. Ez az idea innata vagy talán minden idea velünk született? Mindennek van ideája bennünk és a megismerés folyamata, voltaképp', a reflektálás saját ideáinkra. Érzékszerveink csupán homályos képet közvetítenek a világról és semmit sem mondanak arról, milyenek valójában.

[szerkesztés] A res cogitans és a res extensa

Saját természetem az, hogy gondolkodom. A gondolkodás lényegi természetem res cogitans. Azonban a fizikai tárgyakhoz csupán kiterjedésük tartozik (hisz minden tuld. változik) ha az nincs, akkor nincsenek. Tehát az ő lényegük a kiterjedés a res extensa. Mivel ez a két dolog lényegileg különbözik adekvátan felfogom hogy az elme és a test elválasztható egymástól. Az elme gondolkodó szubsztancia míg ellenben a test nem az (Istenen kívül másra is rászorul a létezéshez).Ez a "karteziánus dualizmus".

[szerkesztés] Isten

A démon argumentum cáfolata a Descartes isten bizonyítékai.

Megvan bennem egy tökéletes lény ideája. De mivel én nem vagyok tökéletes belőlem nem származhat az idea. Tehát az idea oka Isten aki tökéletes. (Eminenter módon benne van ideában)
Az általam elképzelt tökéletes lény a valóság minden fokával rendelkezik (hisz tökéleketes). Tehát ez az idea tartalmazza magát a létezést, ergo Isten lényegének rendelkeznie kell.

[szerkesztés] Matematika

A matematikában elsősorban a geometriai munkássága miatt ismert: összekapcsolta a geometriát és az algebrát, megteremtve ezzel az analitikus geometria alapjait, amely a geometriai feladatok számítások útján való megoldását teszi lehetővé. A róla elnevezett derékszögű karteziánus koordinátarendszer viszont sehol sem jelenik meg a műveiben. Ennek feltalálója inkább Apollóniosz, Fermat vagy de Witt lehetne.

1640 körül hozzájárult a differenciálszámításbeli érintőprobléma megoldásához. Descartes algebrai megközelítést választott.

A Descartes-ról elnevezett tétel (1643) az ókorból ismert "négy kör" feladatra ad megoldást.

Descartes az optika területén is maradandót alkotott, például mértani szerkesztés útján a visszaverődés törvényét felhasználva bebizonyította, hogy a szivárvány központi szöge 42°.

Descartes: Meditationes

[szerkesztés] Művei

Musicae compendium (1618)
Regulae ad directionem ingenii (ca. 1628)
Discours de la méthode pour bien conduire sa raison et chercher la vérité dans les sciences. 1637
- Függelékek: Dioptrique
- Les Météores
- La Géométrie
Meditationes de prima philosophia (1641)
Principia philosophiae. 1644
Inquisitio veritatis per lumen naturale (ca. 1647)
Les Passions de l'âme (1649)
De homine (1662)