Katolikus egyház

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A „katolikus” szó jelentését lásd a katolicizmus címszó alatt.

A katolikus egyház a kereszténység legnagyobb taglétszámú felekezete, a római pápa által irányított, a katolicizmus hittételei alapján álló egyház. A katolikus egyház ma 24 autonóm részegyházra oszlik (köztük a legnagyobb nyugati katolikus egyházra és a kisebb keleti részegyházakra), valamint hat különböző rítusra (szertartásrend) és még több liturgiára (miserend) tagolódik. A katolikus hívők közül legtöbben a nyugati, latin rítusú katolikus egyházat (a köznyelvben római katolikus egyház), és ezen belül a római liturgiát követik.

A római Szent Péter bazilika Michelangelo által tervezett kupolájával a világ egyik leghatalmasabb temploma

[szerkesztés] Központja

A katolikus egyház központja, a római pápa székhelye az olasz főváros, Róma belvárosától közigazgatásilag elválasztott Vatikánállamban található. A világ legnagyobb méretű temploma a katolikus Szent Péter Bazilika, mely épületként az egyház egyik jelképévé vált az utóbbi időkben.

[szerkesztés] Tagjai

Az Egyház legújabb statisztikai évkönyve a 2004. december 31-i állapotokat rögzíti. Ekkor a föld lakossága 6.388.500.000 volt, a növekedés mértéke egy év alatt 87.123.000. A világon minden 1000 emberből 170 van katolikusnak keresztelve. A változás az előzőévhez viszonyítva az egyes kontinenseken a következőképpen alakult: Afrika +26.162.000; Amerika +14.114.000; Ázsia +48.583.000; Európa -2.125.000; Óceánia +389.000. Mint látható, csak Európában fogyott a katolikus népesség.

A katolikusok száma 2004 végén majdnem elérte az 1,1 milliárd főt (1.098.366.000), ez 12.809.000-rel több, mint egy évvel korábban. Európán kívül a katolikusok száma is minden kontinensen növekedett. A változás: Afrika +5.158.000; Amerika +7.739.000; Ázsia +821.000; Európa -965.000; Óceánia +56.000.

A világ összlakosságának 17,19 százaléka katolikus. Ez az adat 0,04 százalékkal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. Egyedül Afrikában növekszik gyorsabban a katolikusok száma, mint az összlakosság.

A katolikus papság létszáma 405.891, ez némi (441-fős) emelkedést jelent az előző évhez képest.

A vatikáni Népek Evangelizációja Kongregáció adatai szerint a missziós országokban 85.000 világi és szerzetes pap, 28.000 szerzetestestvér, 450.000 szerzetesnő, valamint 1.650.000 civil hitoktatót tevékenykedik.

[szerkesztés] Felépítése

A II. Vatikáni zsinat Lumen gentium című konstitúciójában a katolikusok számára megfogalmazott értelmezés szerint: „a katolikus egyház Isten népeként nem más, mint a hit titka, s a hívő emberek történelemben vándorló közössége, alapfeladata pedig az igehirdetés, az istentisztelet és a diakónia”.

A katolikus egyházban minden megkeresztelt ember az egyetemes (általános) papság tagja és egyformán örök életre van hivatva, csak a szerepek és a karizmák („kegyelmi ajándékok”) különbözőek. A katolikus egyházban megkülönböztetik a szolgáló papságot, azaz a klérust a világi hívektől (világi papságtól), azaz a laikusoktól. Ezt a felosztást Jézustól származtatják, aki kiválasztotta és felruházta a tizenkét apostolt különleges hatalommal: 1.) hogy egyháza tagjait vezessék; 2.) hogy nevében törvénykezzenek. 3.) Pétert a többiek fölé emelve megvetette a pápai szolgálat alapját. (A pápa egyik latin elnevezése: servus servorum Dei = Isten szolgáinak szolgája.)

[szerkesztés] Területi felosztás

Az egyházmegye (püspökség, dioecesis) a püspök által vezetett egyházkormányzati egység. Több egyházmegye alkot egy egyháztartományt (érseki széket). Az egyházmegyék kisebb egységei a főesperességek, amik esperességekre tagolódnak tovább. A legkisebb területi egységek a plébániák, más néven egyházközségek.

[szerkesztés] A papi hierarchia

Az egyházi rend a katolikus hierarchiában három nagyobb rendre oszlik: püspökség (episcopatus), áldozó papság (presbyteriatus), szerpapság (diaconatus).

[szerkesztés] Püspökök

Katolikus felfogás szerint a mai püspökök az apostolok jog szerinti utódai, az apostolokra ruházott joghatósági és szentségi hatalom birtokosai. A katolikus egyház élén a legfőbb püspök, a pápa áll, mint „Krisztus misztikus testének” legfőbb tanítója és kormányzója. A püspökök közül választják a bíborosokat, akik pápaválasztó joggal rendelkeznek, a pápát segítik, őt tanáccsal ellátják.

Az egyházmegyék élén álló püspökök a megyéspüspökök, a saját egyházmegyével nem rendelkező püspökök pedig a címzetes püspökök. A főegyházmegye a többi alárendelt egyházmegyével együtt alkotja az egyháztartományt vagy érseki széket. A főegyházmegye élén álló megyéspüspök az érsek, aki az adott egyháztartományhoz tartozó alárendelt (ún. suffraganeus) egyházmegyék megyéspüspökeinek elöljárója némely dologban. Ha egy országon belül több érsek is van, akkor ezek elöljárója a prímás. (Magyarországon ez mindig az esztergomi érsek.)

[szerkesztés] Papok

Az egyes egyházközségek élén a püspökök által felszentelt papok állnak. A papszentelés a hét szentség egyike. Az áldozópap (áldozár) vagy egyszerűen pap az egyházi rend második fokozatát felvett személy. 2004-ben közel 406 000 volt a katolikus papok száma a világban.

A pap kiszolgáltatja a szentségeket, bemutatja a szentmise-áldozatot, lelkipásztori teendőket végez, hirdeti az örömhírt és részt vesz az emberek mindennapi életében: segít, meghallgat és tanácsot ad. A papokon kívül ezen feladatok egy részét a diakónusok és a szerzetesek papi személyei is elláthatják.

A katolikus pap életében a küldetés és hivatás összetartozik. Jézus előbb is elhívja tanítványait, tanítja, felkészíti őket, aztán küldi vissza az emberek közé. A pap hivatást és a szentelésben arra is megbízatást kap, hogy vezetője és felelőse legyen a hívek közösségének, akit érdemes követni, aki inkább példát ad, mint utasítást, akinek tekintélyt az Istentől kapott kegyelem ad, amelyet az életével kell hitelesítenie a rábízottak előtt.

[szerkesztés] Hittételei

A II. Vatikáni zsinat egyházképének lényege a kommúnió (communio, vagyis „közösség”). E kulcsfogalom jelentésrétegei nyolc pontban foglalhatóak össze:

kommunió A zsinati szóhasználatban a kommunió elsősorban a Szentháromsággal való közösséget, egyesülést jelöli. Az Atya isteni életében részesít Krisztus által, akihez a Szentlélek tesz hasonlóvá bennünket. A kommunió „részesedést” (görög koinonía) jelent abban az értelemben, hogy részesedünk az üdvösség javaiban: azaz Isten igéjében, a megigazult életben és a szentségekben, különösen az Eucharisztiában (Oltáriszentségben).

Az Eucharisztia vétele és a Szentlélek építik fel „Krisztus testét”, létrehozva az összes hívő közösségét, a communio fideliumot.

A kommunió látható gondozója a helyi, eucharisztikus közösségben a püspök, akinek vezetésével történik az Eucharisztia ünneplése. A püspök ugyanakkor a részegyházat (püspökséget) belekapcsolja az egyetemes Egyház közösségébe azon oknál fogva, hogy ő maga a felszentelésével részévé válik a püspöki kollégiumnak (püspöki kar). Így hivatalát csak a püspöki kollégium fejével, a pápával és a kollégium többi tagjával való hierarchikus kommunióban gyakorolhatja. A pap hasonló módon, csak püspökével és a püspöki kar többi tagjával egységben, hierarchikus kommunióban (communio hierarchica) végezheti szolgálatát.

Az előbbihez hasonló értelemben az egyetemes egyház (ecclesia universalis) és a részegyházak (ecclesiae particulares) viszonyára is alkalmazható a kommunió fogalma.

A „szentek közössége” (communio sanctorum) nemcsak a földön élő hívőket, hanem a „mennyei Egyházzal” való közösséget is magában foglalja.

Ökumenizmus. A katolikus Egyháznak a nem katolikus keresztényekkel, egyházakkal és egyházi közösségekkel való kapcsolatában a kommunió különbözô fokozatai valósulnak meg. Az ökumenikus párbeszéd végső célja a teljes és látható communio eucharistica.

Az Egyház - amennyiben a „Szentháromság Egy Istennel” történő bensőséges egyesülésnek a szentsége az üdvösség javaiból való közös részesedés által az Egyház tagjai között sajátos kommuniót hoz létre - a népek és minden ember egysége, kommuniója számára „jel és eszköz”.

[szerkesztés] Szokások

Köszöntés: a latin rítusú katolikus egyházban „Laudetur Iesus Christus!” (Dicsértessék a Jézus Krisztus!) Válasz rá: „In aeternum, Amen.” (Mindörökké, ámen.) Nyugat-Európában ma már ritkán használják.
Egyházi év felépítése a katolikus egyházban: Advent - Karácsonyi idő - Évközi idő - Nagyböjt - Húsvét (lezárása: Pünkösd) - Évközi idő.
Az egyházi év kezdete: advent első vasárnapján (ez általában december első vasárnapja).

[szerkesztés] Ökumenizmus

Az ökumenizmusról szóló Unitatis redintegratio kezdetű dekrétum az egyházak vagy az egyetlen egyház kérdésében más dokumentumokkal összhangban rendkívül következetes, amikor kijelenti, hogy az üdvösség eszközei hiánytalanul a katolikus egyházban állnak fenn. Annak pontosítására, hogy a megszentelésnek és az igazságnak a katolicizmuson kívül is megtalálható sok eleme miképpen kapcsolódik magához az egyetlen egyházhoz, a Hittani Kongregáció Dominus Iesus kezdetű nyilatkozata válaszolt 2000-ben.

[szerkesztés] Részegyházak és rítusok

A katolikus egyház 24 autonóm (önálló jogú, „sui juris”) részegyházból áll (nyugati katolikus egyház és keleti autonóm részegyházak), amelyek hatféle rítust (szertartást) és azon belül még többféle liturgiát követnek. A legjelentősebb a nyugati vagy latin rítusú katolikus egyház római liturgiájú ága. A köznyelvben általában erre a római liturgiára gondolnak, amikor a „római katolikus” (Magyarországon megszokott rövidítéssel r. kat.) egyház megnevezést használják. A „római katolikus” elnevezést valójában maga a katolikus egyház hivatalosan nem használja, illetve ez a kifejezés hivatalosan csupán Róma város egyházát jelenti. Ezért helyesebb a „római liturgiájú katolikus egyház” elnevezést használni a katolikus egyház ezen ágára vonatkozóan.

A pápai évkönyvben, az Annuario Pontificio-ban évente közlik a világ katolikus egyházainak adatait.

Magyarországon háromféle rítusú katolikus egyház van: a latin rítusú Magyar Katolikus Egyház mellett jelentős a bizánci rítusú Magyar Görög Katolikus Egyház és működik örmény katolikus egyház is.

[szerkesztés] Nyugati/latin rítusú katolikus egyház

Az egy nyugati autonóm részegyház a latin rítusú katolikus egyház. Ez további területi (nem autonóm) részegyházakra, püspökségekre tagolódik, amelyek országok szerint püspöki konferenciákat és az ezek által irányított területi egyházakat alkotnak. Az egyes országok püspöki konferenciái azonban nem önálló jogállású egyházak, nincs pátriárkájuk. A nyugati patriarchátusi cím (kivétel a jeruzsálemi pátriárka) és a prímási cím (kivétel az esztergomi prímás) csak címzetes. A latin rítusú egyház erősen centralizált, a területi egyházi szervezetek szigorú alárendeltségi viszonyban állnak a a 2006-ig a Nyugat pátriárkája címet is viselő római pápával. (XVI. Benedek pápa ezt a címet levetette.)

[szerkesztés] A nyugati liturgiák

A latin rítusban több ősi liturgia létezik. Ezek közül a legrégebbi az ún. római liturgia, amely lényegében két változatban: a katedrális (szekuláris) változatban (Róma patriarchális bazilikáinak ünnepélyes formája) és a bencés szerzetesi változatban él. Nagy Szent Gergely pápa idejére (604) ez az állapot lényegében rögzült, és a gallikán liturgiával egybeolvadva ez volt meghatározó az egész középkoron át.

A római liturgiának létrejöttek alváltozatai, úgymint az egyes jelentősebb egyházmegyék (Esztergom, Braga, Párizs) sajátos jellegeket fölmutató liturgiarendje, és az egyes szerzetesrendek (ciszterek, karmeliták, karthauziak, domonkosok, ferencesek) liturgiaváltozatai is, akik az ősi bencés változatot saját karizmájuknak megfelelően módosították. Ezeknek az ünnepélyes változatoknak már a középkorban kialakult egy „tömörített” formája, az úgynevezett kuriális (udvari) változat, amely nevét arról kapta, hogy a pápai udvar tisztviselőjének, illetve magának a római pápának, ha vidéken volt, a körülményekhez híven bizonyos kórusimákat, körmeneteket, díszeket el kellett hagynia a liturgiából. Ezt a ferencesek elterjesztették egész Európában, így a 16. századra ez lett a plébániák általános rendje. Ezt a Tridenti Zsinat, mint „római liturgát” végleg lerögzítette a szentmise és az Eucharisztia katolikus tanának a védelmében, hogy bárhová tévedjen a katolikus hívő, ugyanazt a misét lássa, hallja, tudja követni. Ez Szent V. Piusz pápa misszáléja (misekönyve), amely ma is érvényben van. Utoljára Boldog XXIII. János pápa módosította. Ezen kívül csak a 200 évnél nem régebbi egyházmegyei és szerzetesi alváltozatok maradhattak életben, de ha az egyházmegye, illetve a szerzetesrend lemondott róla, akkor a tridenti változat használata lett a kötelező számára. Emellett létrejött a II. Vatikáni Zsinat után egy vatikáni változat, amelyet nagyrészt a protestánsok felé való nyitás gesztusaként alkottak meg.

Ezenkívül a latin rítusban még létezett, illetve a középkori nagy egységesedés előtt egész nagy egyházi régiók liturgiáját határozta meg a kihalt beneventán (Dél-Olaszország), karthágói (Észak-Afrika), gallikán (Franciaország), kelta (Nagy-Britannia), és a még ma is élő lombard (milánói egyházi régió, régen egész Észak-Olaszország) és vízigót (Spanyolország) liturgia.

Összefoglalva a nyugati, latin rítusú katolikus egyház a következő liturgiákat foglalja magába:

római liturgia (eredetileg Közép-Itália)
- világi (katedrális) változat
  - középkor: egyházmegyei (pl. Esztergom, Braga, Párizs) alváltozatok (kihaltak)
  - újkor: kuriális-tridenti alváltozat (érvényben van)
  - jelenkor: vatikáni alváltozat (érvényben van)
- szerzetesi (bencés) változat
  - középkor: bencés, ciszter, karthauzi, pálos, karmelita, domonkos, szervita, ferences stb. alváltozatok
  - újkor: a Tridenti Zsinat után a kétszáz évnél nem régebbi szerzetek liturgiaváltozata érvényben maradt
  - jelenkor: az előbbiek nagy része a II. Vatikáni Zsinat után megszűnt, kisebb részük változatlan vagy módosított formában ma is él
lombardiai (szent ambrusi) liturgia (eredetileg Észak-Itália)
vízigót (mozarab, hispán) liturgia (eredetileg Hispánia)
gallikán liturgia (eredetileg Gallia), kihalt
kelta liturgia (eredetileg Britannia), kihalt
beneventói liturgia (eredetileg Dél-Itália), kihalt
karthágói liturgia (eredetileg Észak-Afrika nyugati része), kihalt

[szerkesztés] Latin rítusú területi egyházak

Európa:

Római liturgiájú országos egyházak
- Belga Katolikus Egyház
- Bosznia-hercegovinai katolikus egyház
- Cseh Katolikus Egyház
- Francia Katolikus Egyház
- Horvát Katolikus Egyház
- Ír Katolikus Egyház
- Lengyel Katolikus Egyház
- Lett Katolikus Egyház
- Litván Katolikus Egyház
- Magyar Katolikus Egyház
- Német Katolikus Egyház
- Olasz Katolikus Egyház
- Osztrák Katolikus Egyház
- Portugál Katolikus Egyház
- Romániai katolikus egyház [1]
  - Gyulafehérvári Főegyházmegye (érsekség) - erdélyi katolikus egyház
  - Nagyváradi Egyházmegye
  - Szatmári Egyházmegye
  - Temesvári Egyházmegye
  - Bukaresti Főegyházmegye (érsekség) - román katolikus egyház
  - Iaşi Egyházmegye - moldvai katolikus egyház
- Spanyol Katolikus Egyház
- Szerbiai katolikus egyház
  - Belgrádi Főegyházmegye (érsekség)
  - Nagybecskereki Egyházmegye
  - Szabadkai Egyházmegye
- Szlovák Katolikus Egyház
- Szlovén Katolikus Egyház
- Ukrajnai katolikus egyház
  - Lembergi Főegyházmegye (érsekség)
  - Munkácsi Egyházmegye
Egyéb liturgiájú területi egyházak
- Milánói érsekség (Szent Ambrus féle liturgia)
- Toledói püspökség (mozarab liturgia)

[szerkesztés] Keleti katolikus részegyházak

A keleti autonóm (önálló jogú vagy „sui juris”) részegyházakat régebben unitus (egyesült) egyházaknak is nevezték, mivel egyesültek a római pápa által vezett nyugati katolikus egyházzal, bár az autonómiájukat megőrizték. A keleti autonóm részegyházaknál öt nagy rítust, illetve rítuscsaládot különböztethetünk meg. Ezek mindegyike a jeruzsálemi ősegyház liturgiájából fejlődött ki, alapvetően a következő módon:

Eredetileg két nagy csoport (ősrítus): Alexandria és Antióchia
Az antióchiai ősrítus szétvált keleti szírre és nyugati szírre.
A nyugati szír szétvált a kappadókhiai atyák közösségének (elsősorban szerzetesi) rítusára és a helyi világiak paróchiális rítusára.
A kappadókhiai atyák rítusa adta meg a bizánci és az örmény rítus alapját. Az örmény rítus azonban a keleti szír ősi elemiből is megőríz elemeket, és később bizánci, majd latin elemekkel gazdagodik.

Így alakult ki az öt nagy rítus, úgymint:

alexandriai-kopt (Alexandriai Patriarchátus)
antióchiai - nyugati szír (Antióchiai Patriarchátus)
khaldeus - keleti szír (Babylóni Patriarchátus)
örmény (Dvin-i Katholikoszátus-Patriarchátus)
bizánci-görög (Konstantinápolyi Patriarchátus)

[szerkesztés] A keleti liturgiák

A keleti nagy rítusoknak vannak liturgiái (a bizáncinak több is), és ezeknek országok, illetve „nemzeti” egyházmegyék szerinti alváltozatai is. Tulajdonképpen minden önálló autonóm keleti katolikus részegyháznak önálló liturgia-alváltozata van.

Alexandriai rítus
- Szent Márk evangélista és apostol liturgiája (kopt)
Antióchiai rítus
- Ifj. Szent Jakab apostol jeruzsálemi liturgiája (nyugati szír változat)
Babilóni rítus
- Szent Tamás apostol liturgiája (keleti szír)
Örmény rítus
- Világosító Szent Gergely "az örmények apostola" liturgiája (óörmény)
Bizánci rítus
- Ifj. Szent Jakab apostol jeruzsálemi liturgiája (bizánci változat)
- Nagy Szent Vazul liturgiája (a Jakab-liturgiából)
- Aranyszájú Szent János liturgiája (a Vazul-liturgiából)
- Dialógus Szent Gergely pápa (Nagy Szent Gergely) liturgiája (az előreszentelt adományok liturgiája)

[szerkesztés] A keleti részegyházak felsorolása

A keleti részegyházak nagyfokú autonómiát élveznek a rítus központjától, a patriarchátustól. A keleti rítusú részegyházak a következők:

Alexandriai rítus
- Kopt Katolikus Egyház (alexandriai patriarchátus)
- Etióp Katolikus Egyház (metropolita érsekség)

Antióchiai (nyugati szír) rítus
- Maronita Katolikus Egyház (antióchiai patriarchátus)
- Szír Katolikus Egyház (antióchiai patriarchátus)
- Szír-Malankár Katolikus Egyház (trivandrumi nagyérsekség)

Örmény rítus
- Örmény Katolikus Egyház (kilikiai patriarchátus)

Káld (keleti szír) rítus
- Káld Katolikus Egyház (babilóni patriarchátus)
- Szír-Malabár Katolikus Egyház (ernakulam-angamaly-i nagyérsekség)

Bizánci rítus (görögkatolikus részegyházak)
- Albán Bizánci Katolikus Egyház (apostoli exarchátus)
- Bolgár Bizánci Katolikus Egyház (apostoli exarchátus)
- Fehérorosz Bizánci Katolikus Egyház (nincs kiépült hierarchia)
- Görög Bizánci Katolikus Egyház (2 ap. exarchátus: Görögország, Törökország)
- Grúz Bizánci Katolikus Egyház (apostoli exarchátus)
- Italo-Albán Bizánci Katolikus Egyház (2 eparchátus + grottaferratai területi apátság)
- Macedón Bizánci Katolikus Egyház (apostoli exarchátus)
- Magyar Görög Katolikus Egyház (eparchátus + ap. exarchátus)
- Melkita Bizánci Katolikus Egyház (antióchiai patriarchátus)
- Orosz Bizánci Katolikus Egyház (2 ap. exarchátus: Oroszország, Kína)
- Román Bizánci Katolikus Egyház (fogarasi-gyulafehérvári nagyérsekség)
- Ruszin Bizánci Katolikus Egyház (pittsburgh-i m. érsekség; munkácsi eparchátus, csehországi ap. exa.)
- Szlavón Bizánci Katolikus Egyház (križevci-i eparchátus, és SCG-i ap. exarchátus)
- Szlovák Bizánci Katolikus Egyház (2 eparchátus + ap. exarchátus)
- Ukrán Bizánci Katolikus Egyház (kijiv-halicsi nagyérsekség)

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Források

Gál Ferenc: Az egyház kegyelmi rendje. Budapest, Budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia, 1981.
Bangha Béla: Világnézeti válaszok. Budapest, Pázmány Péter Irod. Társ. 1940.
Rosdy Pál: A magyarországi római katolikus egyház szervezeti felépítéséről és levéltári intézményeiről. In: A levéltári forráskiadás. Szerk. Bán Péter. Budapest, 1983.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Ez a kereszténységgel kapcsolatos lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

A lap eredeti címe "http://hu.wikipedia.org../../../k/a/t/Katolikus_egyh%C3%A1z.html"

Kategóriák: Csonkok (kereszténység) | Csonkok 2004 szeptemberéből | Katolicizmus