Ateizmus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az ateizmus egy vallási, filozófiai és egyéb csoportokat tömörítő gyűjtőfogalom, mely csoportok közös jellemzője az egy vagy több transzcendens lényhez (Isten, istenek, istenségek) tartozó hit hiányának elgondolása, esetleg kifejezetten tagadják a transzcendencia létezését.

Az ateizmus nem egyetlen, homogén ideológia, hanem a fenti tulajdonsággal rendelkező csoportok, irányzatok összessége. Az ateistaként értelmezhető csoportok között ezen kívüli hasonlóság nem feltétlenül áll fenn. Léteznek továbbá vallással rendelkező, istenben nem hívő ateisták is, akik magukat nem sorolnák ebbe a kategóriába.

Tartalomjegyzék 1 Az ateizmus szó etimológiája 2 Az ateizmus ágai 3 Az ateizmus története 3.1 Ókor 3.2 Középkor 3.3 Újkor 3.4 Legújabb kor 3.5 Napjaink 4 Filozófiája, nézetei 4.1 Ismeretelmélet 4.1.1 Logikai pozitivizmus és ateizmus 4.2 Ontológia 4.3 Erkölcsi nézetek 5 Érvek az ateizmus mellett 5.1 Isten létezése elleni érvek 5.2 Erkölcsi és gyakorlati okok 5.3 Szociális okok 5.4 Pszichológiai okok 6 Statisztikák 7 Lásd még 8 Más írások 9 Külső hivatkozások 10 Parodisztikus ateista vallások 11 Ateizmuskritikák

[szerkesztés] Az ateizmus szó etimológiája

A korai ógörög nyelvben az atheos (άθεος) melléknév (ami a theos, isten szóból jött létre az a- fosztóképzővel) istennélküliséget vagy istenekben való hit nélküliséget jelentett. A szó az i.e. 5. század körül újabb jelentést kapott: istentagadó, istentelen. Cicero átvitte a szót a latin nyelvbe. A szó a korai keresztények és pogányok vitái során terjedt el, akik egymást kölcsönösen ateizmussal vádolták.

[szerkesztés] Az ateizmus ágai

Az ateizmusnak két fő változata létezik:

• A gyenge ateizmus (vagy negatív ateizmus) egyszerűen az isten(ek)ben való hit hiánya. A gyenge ateisták nem jelentik ki, hogy nem léteznek istenek, egy részük érvelése szerint azonban az istenekben való hit létezésük bizonyítatlansága miatt nem indokolt.
• Az erős ateizmus (vagy pozitív ateizmus) az a meggyőződés, miszerint nem léteznek istenek. Az erős ateisták bizonyítottnak érzik az istenek nemlétét.

Létezik ezenkívül gyakorlati ateizmus is. Az ateizmus ebben a formájában annyit jelent, hogy valaki nem tagadja ugyan isteni erők létét, azonban életére – amennyiben elismeri egyáltalán – a transzcendencia létezése semmilyen hatással nincs, a mindennapokban nem befolyásolja. Lásd még: deizmus.

Az ateizmusnak számos válfaja ismert és vannak olyan ágai is, amelyek vallássá szerveződtek és vannak olyanok is, amelyek egyházzá. Ateista-humanista egyházak fellelhetőek például a skandináv országokban, és Magyarországon is léteznek ateista egyház-alapítási kezdeményezések.

[szerkesztés] Az ateizmus története

[szerkesztés] Ókor

Keleten a nem kifejezetten vallásos filozófia az i. e. 6. században kezdődött a taoista Lao-ce filozófus tanításaival, majd Sziddhárta Gautama azaz Buddha tanításaival. Bár a buddhista szövegekben sokszor előfordulnak a védikus istenek, az üdvözüléshez vezető útnak nem feltétele az ezekben való hit és annak szertartásai. Léteztek más ateista vagy materialista irányzatok is, mint az ún. Lokayata filozófia, amelyet Csarvaka alapított Indiában.

Nyugaton a teizmus alapvető hit volt, mely az állam isteni jogait támasztotta alá. A történelemben általában aki nem az állami istenben hitt, az ateizmus vádjával kivégezhető volt. Szókratészt például ilyen politikai okokból „atheos”-nak nyilvánították, aki nem hisz az állam által kikiáltott istenben, és halálra ítélték. Ő maga védekezett ezen vádak ellen, hívőnek mondva magát. A keresztényeket Rómában szintén azért üldözték, mert a hivatalos vallást nem fogadták el.

Az ateizmus azon formáját, ahogy mi ismerjük, legrégebben Epikurosz „vallotta” i. e. 300 környékén. Az epikureusok az istenben való hitet irracionálisnak gondolták, és óvakodtak tőle. Gondolataik egyik legjobb ránk maradt kifejezése Lucretius „A dolgok természetéről” című művében található, amely az i.sz. 1. században íródott. Meg kell jegyezni, hogy Lucretius nem volt ateista, hiszen hitt istenekben, és Epikurosz is „csak” bizonytalan volt a kérdésben (lásd gyenge ateizmus), azonban mindketten úgy vélték, hogy ha isten létezik is, akkor is érdektelen az emberi ügyekben. Mindketten tagadták a halál utáni életet. Az epikureusokat nem üldözték, de a nézeteik támadásokat váltottak ki a fő kortárs filozófiai irányzat, úgymint a sztoicizmus és a neoplatonizmus képviselőiből. A mozgalom kis hatású maradt, és a Római Birodalom végével kihalt, amíg Pierre Gassendi fel nem fedezte újra a 17. században.

[szerkesztés] Középkor

A középkorban, különösen az inkvizíció idején sok embert üldöztek eretnekség miatt. A középkori hitetlenség a gyenge ateizmushoz volt közelebb. Kifejezett erős ateizmus megnyilvánulása extrém ritka volt. Az "epikureus" kifejezés szitokszó volt, és nemigen akadt követője. Mindenesetre Anzelmusz istenérve legalább elméletben elismeri isten létezésének kérdésességét, csak hogy bizonyítsa. A középkorban a legközelebbi irányzat talán a panteisztikus "Szabadgondolkodó Felebarátok" mozgalom volt. Egy tagjukról, Löfflerről, akit 1375-ben végeztek ki emiatt, azt mondják, hogy megátkozta a kivégzőit, hogy úgy sincs elég fájuk, hogy "a véletlent, ami a világot uralja", elégessék (tudniillik máglyahalált halt). A kortárs Charvaka iskola, amely a 14. századig fennmaradt Indiában, nyíltan ateista és empirikus volt.

A reneszánsz és reformáció alatt az egyház kritikája egyre sűrűbb lett, de nem célozta meg az ateizmust. Az elszakadók egymás ellen is fordultak.

Az "ateizmus" kifejezést a 16. századi Franciaországban kezdték el használni, és eredetileg valláskritikusokat, tudósokat, materialista filozófusokat, deistákat és eretnekeket vádoltak vele. A vádat majdnem mindig tagadták. Így az ateizmus szó a reformáció és a felvilágosodás idejében, mint felvállalt nézet, nemigen fordult elő. Hogy milyen veszélyes volt az ateizmus vádja, azt illusztrálja, hogy 1766-ban egy francia nemesembert, Jean-Francois de la Barre-t megkínoztak, lefejeztek, és a fejét elégették a kereszt elleni vandalizmus vádjával, annak ellenére, hogy Voltaire megpróbálta az ítéletet visszavonatni.

[szerkesztés] Újkor

Az angol materialistát, Thomas Hobbest (1588–1679) szintén vádolták ateizmussal, de ő tagadta. A teizmusa szokatlan volt annyiban, hogy istent anyaginak hitte. Korábban Christopher Marlowe-t (1563–1593) is vádolták ateizmussal, mivel egy Krisztus istenségét tagadó művet találtak nála. Mielőtt megvédhette volna magát, megölték, bár más okból.

Az ateizmussal vádoltak között volt Denis Diderot (1713–1784), a felvilágosodás egyik leghíresebb filozófusa, az Enciklopédia főszerkesztője. Azon Enciklopédiáé, amelyet a vallásos, különösen katolikus dogmák kritikájaként tartottak számon. Diderot-t bebörtönözték néhány betiltott írásáért.

Az 1770-es évekre az ateizmus még mindig egy veszélyes vád volt, amit általában tagadtak, de már kezdett felvállalható nézetté átalakulni. Az ateizmust elsőnek "nyíltan" Holbach báró vállalta fel az 1770-ben kiadott "A természet rendszere" című művében. Holbach Párizsban közismert társasági személy volt, aki egy híres szalont vezetett, melyet sok elismert értelmiségi személy látogatott a korban, úgymint Diderot, Jean Jacques Rousseau, David Hume, Adam Smith, és Benjamin Franklin. Viszont a könyvét álnéven jelentette meg és betiltották, később nyilvánosan elégették. Matthew Turner, egy liverpooli fizikus volt az első angol, aki először ismerte el nyíltan, hogy ateista. Válaszok Dr. Priestley leveleire egy filozófiai hitetlenhez című pamfletjét 1782-ben, álnéven írta, egy ismeretlen szerkesztőhöz küldte be, és egy kitalált szerzőhöz címezte.

Az 1789-es Nagy francia forradalom után robbant be az ateista gondolat a politikai köztudatba, és nyitotta meg az utat a 19. századi racionalista és szabadgondolkodó mozgalmaknak. Egyben e korszakában található az első példája annak, hogy az ateisták a vallásosakat erőszakos eszközökkel üldözni kezdték (a francia forradalmi hatóságok nemcsak a vallás élő képviselői ellen léptek fel erőszakosan, de pl. a misztikus próféta, Nostradamus sírját is meggyalázták, a csontokat szétszórták, és csak a helyi lakosság tiltakozására állították vissza).

A Kommün november 6-i döntésével elkezdték az egyház és a vallásos hit megsemmisítését. (Miközben "pótlékul" a tömegek számára megkíséreltek egy "új vallást" teremteni.) A gyümölcsök csakhamar megteremtek: 1792-ben Danton hallgatólagos beleegyezésével a sansculotte-ok 1100 foglyot végeztek ki ítélet nélkül. A szerzeteseket, valamint a papokat, akik nem esküdtek fel az új rendre, száműzték vagy kivégezték. 1794 elejére alig volt Franciaországban működő templom. Közben a forradalom közismerten "felfalta saját gyermekeit" (amint ez a kommunizmusban is történt, a kommunisták elleni koncepciós perekben.). Először Robespierre-t végezték ki, majd szinte a forradalom minden vezetője vérpadra került. (A francia forradalom és az egyházüldözés történetét dolgozta fel az ifjúság számára W. Hünnermann A vérpad árnyékában című könyve, Bp., Ecclesia, 1996.) [1].

Egy korai ateista momentum volt Ludwig Feuerbach-tól a "Kereszténység lényege" című könyv. További német ateista gondolkodók a 19. századból Arthur Schopenhauer és Friedrich Nietzsche. A szabadgondolkodó Charles Bradlaugh-t többször parlamenti képviselővé választották Angliában, de nem foglalhatta el a helyét, mivel kérelmét, hogy világi esküt tegyen hitbéli helyett, elutasították (felajánlotta, hogy vallásos esküt tesz, de azt is elutasították). Miután negyedik alkalommal is újraválasztották, a parlament engedett, és ő volt az első ateista, aki a parlamentben ülhetett, ahol többek között az eskü megreformálásában vett részt. Más országokban isten elutasítása istenkáromlásnak minősült. Számos országban, mint Németországban, Spanyolországban és Nagy-Britanniában ezek a törvények megmaradtak. Hasonlóképpen néhány amerikai államban, például Massachusetts-ben is fennmaradtak ilyen törvények, de ma már ritkán alkalmazzák őket.

1884-ben Karl Marx, ateista politikai közgazdász ezt írta "Hegel a 'Jog filozófiája'-nak kritikája" című művében:

„A vallásos szenvedés egyrészt egyben tényleges szenvedés, másrészt tüntetés tényleges szenvedés ellen. A vallás az elnyomott lények sóhajtása, szív a szívtelen világban, és lélek a lélektelen körülményekben. A népek ópiuma.” [2]

Marx elmélete szerint az emberek azért fordulnak a valláshoz, hogy a valóság szociális nyomorát enyhítsék; azaz Marx azt mondja, hogy a vallás az osztályelnyomás fájdalmainak enyhítésére létrehozott álomvilág, amely az elnyomott osztály szociális kontrolljával segíti az "evilági" kizsákmányolást, a túlvilági megváltás és igazságosság reményével áltatva őket: "az emberek hozzák létre a vallást, nem a vallás az embert".

Friedrich Nietzsche, egy 19. századi gondolkodó az utcán lámpással Istent kereső embert citálja: "Isten halott; mi öltük meg Őt, emberek". Nietzsche amellett érvelt, hogy a nyugati keresztény vallás dekadens, halálra van ítélve, és ezek után egy új értékrendet kell létrehozni.

[szerkesztés] Legújabb kor

A kommunista országok alkotmányosan szekuláris államok voltak. A Szovjetunió alkotmánya [3], Lenin írásai a vallási szabadságot, szekuláris államot, oktatást hirdették [4]. Ugyanakkor (mint az előbb láttuk) a klerikális osztály, mint elnyomó osztály jelent meg a marxizmusban, amely ellen szükségesnek tartották a küzdelmet. A bolsevik párt ideológiájában szintén antiklerikális volt, a vallás ellen propagandisztikus eszközökkel, szekuláris oktatással kívánt küzdeni [5]. Mivel a kommunizmusban pártállam volt, ezért az állami hivatalos szekularitáson túl megjelent az államban a párt ideológiája, és így a vallás részben államilag is üldözött lett. Ennek fokai változtak állam és egyház szerint. Voltak bizonyos országok, és bizonyos egyházak, amelyek megtűrtek, elfogadottak lettek, gyakran úgy, hogy vezetőiket különféle, sokszor erőszakos eszközökkel kényszerítették a hatalom bizonyos mértékű kiszolgálására.

[szerkesztés] Napjaink

A 2001. szeptember 11.-i eseményeket sokan értelmezték úgy, hogy megmutatta, hogy a vallási fanatizmus, milyen veszélyeket rejt magában. Talán ennek hatására megélénkült a szervezett ateizmus. 2005-ös év folyamán januárban, Indiában volt Ateista Világkongresszus és az IHEU júliusi, párizsi világkongresszusa a következő főbb esemény. Ez utóbbi hír egyik forrása

[szerkesztés] Filozófiája, nézetei

[szerkesztés] Ismeretelmélet

Az ateisták általában az empirizmus filozófiai vagy köznapi, esetleg naív változatát követik az ismeretelméletben. Jellemző rájuk a racionalizmus is. A két nézet filozófiai dilemmái a köznapi emberben általában nem okoznak ellentmondást, a filozófiában járatosabbak pedig valamilyen filozófiai irányzatban találhatnak valamilyen megoldást. Lehetséges ez egy analitikus filozófia-hoz hasonló hozzáállással, vagy egy naturalisztikus ismeretelmélet útján. Egy speciális megoldás a logikai pozitivizmus is. Az ateisták véleménye, miszerint nincs isten, vagy nem hisznek benne, általában támaszkodik erre az empirikus jellegű ismeretelméletre, azaz (többek között) azért nem hisznek istenben, mert nincs rá megfelelő empirikus igazolás.

Az agnosztikusok és ateisták többsége általában egyfajta kritikus, legalább enyhén szkeptikus, pozitivista jellegű, és sokszor episztemológiai felfogással rendelkezik. Jellemző rájuk egy fajta legalább liberális verifikácionizmus. Ennek szigorúbb változatát a logikai pozitivizmus fejlesztette ki.

[szerkesztés] Logikai pozitivizmus és ateizmus

A logikai pozitivisták, úgymint Rudolf Carnap szerint minden istenről való beszéd értelmetlenség, mivel ezen iskola, és hasonló iskolák szerint semelyik metafizikai állításnak nincs empirikus ellenőrizhetősége, és így igazság-értéke sem (nem lehet igaz vagy hamis), ezért nincs kognitív értelme (ld. verifikácionuzizmus). Szerintük a "Létezik-e isten?" kérdés, akárcsak a "Léteznek-e a babigok?" szigorúan véve kognitívan értelmetlen, bármennyire is értelmesnek tűnik az első [6]. A logikai pozitivisták így ateistáknak mondhatóak, de speciális indokaik vannak erre, és az empirikus igazolás kritériumát az általános vélekedésnél erősebben értelmezték: nekik az empirikus igazolás hiánya nem csupán az igazság, hanem az értelmesség kritériuma is.

[szerkesztés] Ontológia

Az ateisták általában egy monista ontológiát képviselnek, amit pongyolán úgy fogalmazhatunk meg, hogy a világban csak szerkezettel rendelkező "anyag" van, amely bizonyos törvények szerint változik. Ez közel áll a realizmus felfogásához, ami szintén jellemző. A dualista ontológia elfogadása az ateizmust lényegében kizárja. Elképzelhető az ontológia, mint olyan teljes elutasítása, és egyfajta szigorú instrumentalizmus.

[szerkesztés] Erkölcsi nézetek

Az ateizmusnak az erkölcsről vallott nézetei részben kézenfekvő módon a különböző vallásos erkölcsök kritikájáról szól. Egy pozitív erkölcsi tanítás azért problémásabb, mivel az istenhittől való mentesség az abszolút erkölcs nézetek melletti egyik lehetséges érv hiányát jelenti. Így az ateisták között ritkán fordul elő olyan, aki egy bizonyos abszolút erkölcs mellett érvelne, inkább erkölcsi liberalizmus jellemző. Ugyanakkor ez nem jelenti, hogy egy ateistának ne lehetne személyes erkölcse, és azt sem, hogy ez a konszenzusos erkölcstől nagyon eltérő, antihumanista lenne. Nagyon sok ateistára jellemző egy világi humanizmus.

Sok világvallás tanítja azt, hogy az erkölcs egy istenség parancsolataiból vezethető le, valamint hogy az embereket leginkább az istenektől való félelem készteti erkölcsös viselkedésre. Ebből kifolyólag az ateistákat gyakran vádolják erkölcs nélküliséggel vagy erkölcstelenséggel. Az Egyesült Államokban például sokáig nem engedték az ateistákat bíróságon tanúskodni, mivel úgy hitték, egy ateistának nincs oka igazat mondani.

Az ateisták túlnyomórészt elutasítják ezt a nézetet, és azt állítják, ugyanannyira hajlanak az erkölcsös viselkedésre, mint bárki más - a neveltetésük miatt, másokkal való együttérzésből, a társadalom törvényei miatt, a jó hírnevük érdekében és önbecsülésből. Francis Bacon azt írja: "Az ateistának az eszére, a filozófiára, a természetes jámborságra, a törvényekre, a hírnévre kell hagyatkoznia; ezek mindegyike hozzásegíthet az erkölcsösséghez, még a vallás nélkül is; a vallásos babona azonban mindezeket elveti, és az emberek fejében egyeduralmat gyakorol." Ezen kívül, bár az ateizmus, mint negatív nézet, nem jár szükségszerűen együtt semmilyen erkölcsi filozófiával, sok ateista vonzódik a szekuláris humanizmushoz hasonló nézetekhez, melyek erkölcsi rendszere nem az istenségekben való hitre épül.

Ludwig Feuerbach pedig a "Gondolatok a halálról és a halhatatlanságról" című művében egyenesen azt fejtegeti, hogy csak aki tudja, hogy teljes halál vár reánk, az érzi szükségét, hogy abszolút igazat, lényegeset és végtelent tegyen szellemi működése központjául.

Az ateisták azt is állítják, hogy az erkölcsös élethez nincs szükség vallásos alapokra. Szerintük a valóban erkölcsös viselkedésnek az önzetlenségből kell fakadnia, nem pedig a halál utáni büntetéstől való félelemből, illetve a jutalom iránti vágytól. Ezért nem biztos, hogy aki a vallások általi erkölcsiség szerint cselekszik, az valódi belső késztetése alapján cselekszik, lehet, hogy a vallás csak olyan esetében, mint a bűnre hajlamos embernek a rendőrségi kamerák: megláthatja a Nagy Testvér akármikor, tehát szorong és csak ez húzza vissza az esetleges gaztett elkövetésétől. Továbbá felhívják a figyelmet arra, hogy a legtöbb vallásban az erkölcsi előírások tiltólistaként vannak megfogalmazva; bizonyos cselekedetek tilosak. Szerintük egy tiltólista betartása nem elegendő a valóban erkölcsös viselkedéshez, mivel az erkölcsnek pozitívnak kell lennie, nem negatívnak; Mit kell tennem?, nem pedig Mit nem szabad tennem?. A vallások tilalmainak megszegése a vallásos emberekben bűntudatot, kisebbrendűségi érzést kelt, amiből aztán kifejlődhet egy életen át tartó rettegés is. Véleményük szerint a humanizmus és a racionális gondolkodás segítségével sokkal teljesebb erkölcsi életet lehet folytatni.

Ross felmérése 1950-ben azt mutatja, hogy az ateisták és agnosztikusok gyakrabban fejezik ki arra való hajlandóságukat, hogy segítsenek a szegényeknek, mint a mélyen vallásosak. [7]

[szerkesztés] Érvek az ateizmus mellett

Az ateizmus melletti tipikus érvek a következő típusúak:

• Isten létezése elleni logikai érvek
• Erkölcsi és praktikus okok
• Szociális okok
• Pszichológiai okok

[szerkesztés] Isten létezése elleni érvek

• Az inkonzisztens kinyilatkoztatások érve szerint a bibliai Isten létezése valószínűtlen, mivel sok teológus és hívő tett egymásnak ellentmondó és egymást kizáró kinyilatkoztatásokat. Az egyszerű halandónak nem áll módjában eldönteni, melyik kinyilatkoztatás a hiteles, ezért az a legbölcsebb, amit tehet, hogy tartózkodik az ítélethozataltól. Ez az érv egyebek között Voltaire Candide-jában és Filozófiai ábécéjében is megjelenik.

• A gonosz létezésének kérdése vitatja az olyan isten létezését, aki egyszerre mindenható és irgalmas, hiszen egy ilyen isten nem teremtett volna olyan világot, amelyben jelen van a gonosz, vagy legalábbis nem tűrné el annak huzamosabb létezését. Az érvelés szerint egy mindent tudó és mindenható istennek képesnek kell lennie szándékainak megfelelően irányítania a világot. Mivel a gonosz mégis szemmel láthatóan létezik, bizonyára Isten akarata szerint létezik. Ebből következik, hogy az ilyen isten vagy nem mindenható, vagy nem mindent tudó, vagy nem végtelenül irgalmas. Amennyiben azt is feltesszük, hogy ha létezik isten, akkor az az isten végtelenül irgalmas, mindent tudó és mindenható, arra a következtetésre jutunk, hogy ilyen isten nem létezik. A probléma első fennmaradt kifejtése Epikurosz nevéhez fűződik.

• A hitetlenség létezésének kérdése a gonosz létezésének kérdéséhez hasonló érvelés. Az okoskodás a következőképp vezethető végig:

Tegyük fel, hogy létezik Isten, aki mindenható és fontos neki, hogy higgyünk benne.

1. Isten azt szeretné, ha minden ember hinne benne, ismerné és szeretné. Ez számára egy nagyon fontos dolog.
2. Isten bármit megtehet, ami logikailag lehetséges. (Mindenható)
3. Isten képes lenne minden emberrel megszerettetni és megismertetni magát.
4. Az ateisták (akik egyszersmind emberek) nem hisznek Istenben.
5. Ha Isten valamit nagyon meg szeretne tenni, és lehetséges, akkor megteszi.
6. Ha Isten azt szeretné, hogy minden ember higgyen benne, minden ember hinne benne.
7. Isten nem szeretné, hogy minden ember higgyen benne. (4. és 6. szerint)
8. Ellentmondás 1. és 7. között.

Következtetés: nem létezik mindenható, akinek fontos, hogy higgyünk benne. Azaz Isten vagy egy igen kicsi hatalommal, vagy valamilyen külső korláttal rendelkező lény (kérdéses, hogy az ilyen Istennek hívható-e), vagy nem szeretné, hogy higgyünk benne, aktívan vagy passzívan rejtőzködik. Továbbá az 1.es pontra pont az emberiség történelme a cáfolat.

Megjegyzés: logikai szempontból az érvelés ebben a formában hibás, az 5. premissza nem feltétlenül igaz, szintúgy a 6., és egyáltalán nem világos, mik azok az alapvetőbb elvek, amikből következnének és miért lennének érvényesek.

• A szabad akarat kérdése érdekes problémát vet fel. A legtöbb monoteista vallás felruházza istenét a mindent tudás és a szabad akarat tulajdonságaival. Az érvelés szerint ez a két tulajdonság kizárja egymást, ezért bármely olyan istenkép, amely mindkét tulajdonságot magában foglalja, önellentmondásos. A levezetés a következő:

1. A szabad akarat meghatározása szerint ha Isten rendelkezik szabad akarattal, akkor bármely pillanatban dönthet, hogy valamit megtesz vagy sem. Ennek van azonban egy kompatibilista és nem kompatibilista értelmezése (ld. szabad akarat).
2. A mindent tudás meghatározása szerint Isten mindent tud, ami a jövőben történni fog, így ismeri az összes döntési helyzet eredményét is a jövőben.
3. A tudás meghatározása alapján ha valaki tud valamit a jövőben, akkor az meg van határozva.
   1. A szabad akarat inkompatibilista felfogása szerint a meghatározottság és a szabad akarat ellentmondásos. Ha valami meg van határozva, akkor nem szabad.
   2. A szabad akarat kompatibilista felfogása szerint a meghatározottság és a szabad akarat nem ellentmondásos: valakinek lehet szabad akarata, ha döntéseit meghatározott módon, de a maga által meghatározott módnon hozza. Azonban ez a döntés csak akkor nevezhető döntésnek, ha az a személy nem mindent tudó. Ugyanis ha a személy mindent tud, akkor amikor bármely t2 pillanatban döntenie kellene, akkor azt mondhatjuk, hogy ő már egy t1<t2 pillanatban is tudta az eredményt, azaz nem dönthetett a t2 pillanatban. Tehát egy mindent tudó lény nem dönthet. A mindent tudás és a döntés fogalma ellent mond egymásnak.
4. Az eddigi érv nem az emberekről, nem a világ kauzalitásáról szól, de hasonló probléma van isten mindent tudása és az emberek szabad akarata között is. Bár itt csak a nem-kompatibilista ellentmondás lép fel, mivel az ember nem mindent tudó. Fellép viszont a felelősség kérdése is: ha isten mindent tud, akkor miért nem ő felelős mindenért? Ez viszont már az erkölcsi kérdésekhez vezet, amit másik szekcióban tárgyalunk.

• A nem hívők kárhozatra jutása bizonyos vallásokban sokaknak erkölcsileg problémás gondolat. Elvégre ha feltesszük, hogy van isten, és a túlvilági ítéletben bármilyen jelentős negatív szerepet játszik az, hogy a hitetlenek tudatlanságból tévednek (például ha csak purgatóriumon kell keresztól menniük), és ebben egy vallás istenének szerepe van, akkor egy ilyen bocsánatos tévedésért ekkora büntetést kiróni nem tűnik igazságosnak. Különösen, ha isten létezésére nincs különösebb racionális empirikus igazolás. [8]

• Az ember jelentéktelensége a kozmoszban – bár a legtöbb vallásban az ember központi szerepet játszik Isten világtervében, az emberiség mégis csak egy parányi szeletét foglalja el a világmindenségnek úgy térben, mint időben. Ez sokak szerint ellentmondás. [9]

• lásd még: Bábel-hal

[szerkesztés] Erkölcsi és gyakorlati okok

Az erkölcsi érvek az ateizmus mellett olyan esetekről szólnak, amikor az ateisták szerint a helyes cselekedet ateista nézetet igényel, vagy legalábbis azt, hogy bizonyos vallások, szekták hívei ne legyünk. A legerősebbnek tartott érv ezen kívül az, hogy azoknak, akik nem tudják elfogadni a gonosz létezését isten személyében vagy személye mellett, és a világban ennek jeleit látják, ez isten létezésének elvetése mellett érv. A gyakorlati okok azt jelentik, hogy az ateisták szerint az ateizmus hasznos lehet, pozitív befolyása lehet egy ember életvitelére nézve. Ez a különböző ateista életszemléleteket jelenti, köztük leginkább a világi humanizmust.

[szerkesztés] Szociális okok

A hívőkhöz hasonlóan az ateisták közül is sokan nem azért ateisták, mert tudatosan meggondolt indokaik vannak erre, hanem mert így lettek oktatva, nevelve. BBC

[szerkesztés] Pszichológiai okok

Elterjedt a hit pszichológiai előnyeire rámutatni, ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy az ateizmusban is szerepet játszhatnak érzelmek, motivációk. Azok az emberek, akik a világot kiismerhetőnek vélik, nagyobb a kudarctűrő képességük, kevésbé szorulnak lelki támaszra, ők a vallásos hit gyakorlatát nem igénylik. Sok ateistának az istenhit melletti erős érzelmi okok megértése válik az ateizmus melletti okká.

[szerkesztés] Statisztikák

Mivel bizonyos kormányok szorgalmazták az ateizmust, mások pedig ellene voltak, ezért a statisztikai adatokban az ateizmus sokszor túl van becsülve, vagy alul. Lehet vitatni a statisztikák pontosságát, módszereit is. Az ateizmus, agnoszticizmus környékén vannak fogalmi tisztátalanságok, nem mindenki tudja pontosan, melyik mit jelent. Kérdéses a valamilyen egyházhoz tartozók esetében az, hogy ez mennyire jelent hitet, aktív vallásosságot, továbbá a nem vallásosak, nem válaszolók hova sorolása is.

• Egy 1995-ös, az Enciklopædia Britannica számára készült felmérés szerint a világ népességének 14,7%-a nem vallásos, és 3,8%-a ateista. ([10])

• A 2001-es ausztrál népszámláláson a résztvevők 15,5%-a jelölte be, hogy nincs vallása, és további 11.7% nem jelölt meg vallást. ([11])

• A 2001-es új-zélandi népszámláláson a résztvevők 40%-a jelölte be, hogy nincs vallása.([12])

• Az Adherents.com 2002-ben a világ szekuláris, hitetlen, agnosztikus és ateista népességét 14%-ra becsülte. (Ez egy felső becslés.) ([13])

• A 2003-as francia népszámláláson 54% volt a hívők aránya, 33% az ateistáké, 14% az agnosztikusoké, és 26% a semlegeseké. ([14])

• Egy 2004-es, a BBC számára készült, 10 országra kiterjedő felmérés szerint azok aránya, akik nem hisznek Istenben vagy más felsőbb hatalomban, 10% volt; az egyes országokban az érték 0% és 30% között mozgott. Körülbelül 8% mondta kifejezetten ateistának magát. ([15])

• A CIA 2004-es „Világ Tényei” kiadványa 12,5%-ra becsüli a világ nem hívő részét és 2,4%-osra az ateistákat. ([16])

• A Pew Research Center 2004-es felmérése szerint az Egyesült Államokban a 30 év alatti népesség 12%-a, a 30 év feletti népesség 6%-a nem mondható vallásosnak. ([17])

• Az ateisták aránya a nem államilag ateista országok közül valószínűleg Csehországban a legnagyobb (59%), bár az egykori Kelet-Németországban ez az arány még magasabb (88%). [18])

• Magyarországon egy 1999-es a Medián felmérés szerint 28% nem tartotta magát vallásosnak, és 3% nem tudta eldönteni . ([19])

• A 2001-es magyar népszámláláson (ahol inkább a vallási felekezethez való „hivatalos” tartozást mérték) 14,5% nem vallotta magát egyik felekezethez tartozónak sem, 10,1% nem válaszolt. ([20])

• Az ateizmus és az IQ közötti összefüggést vizsgáló tanulmányok többsége enyhe pozitív korrelációt talált. [21], [22]

• Az amerikai National Academy of Sciences 1998-as felmérése szerint, a tudósok 72%-a ateistának, 21%-a agnosztikusnak, és 7%-a istenhívőnek vallotta magát. [23] (A válaszolási arány azonban nagyon alacsony (50% körüli) volt, ami kérdésessé teszi a felmérés megbízhatóságát.)

• Felmérés az USA-ban a felsőfokú képzés és a vallásosság közötti összefüggésről

Válaszolók	„A vallás nagyon fontos az életükben”	„A vallás minden, vagy legtöbb kérdést meg tud válaszolni a mindennapi életükben”
Felsőfokú tanulmányokat folytatott	53 %	58 %
Felsőfokú tanulmányokat nem folytatott	63 %	65 %

[24]

• Felmérés az USA-ban a vallásosság és a tudományos tevékenység összefüggéséről

Válaszolók	„Hiszek istenben (és a túlvilági életben)”
USA átlag	90 %
Tudósok B.S. végzettséggel	40 %
Kiemelkedő tudósok	10 %
matematikusok	40 %
biológusok	30 %
fizikusok	20 %

[25]

• Felmérés az USA-ban a vallásosság és az IQ közötti összefüggésről

Csoport	IQ
vallásos	100
nem vallásos	119

[26]

• Felmérés Nagy Britanniában az egyházi tagok relatív és abszolút csökkenéséről a 20. században, a népességadatok ezer főben;

Év	Egyházi tagok	Össznépesség (Nagy Britannia)	Tagok a népesség százalékában
1900	8664	32237	27 %
1920	9803	44027	22 %
1940	10017	47769	21 %
1960	9918	52709	19 %
1980	7529	56353	13 %
2000	5862	59122	10 %

(ld. Bruce,2002)

• Felmérés Nagy-Britanniában a vasárnapi iskola hallgatóinak csökkenéséről a 20. században

Év	Vasárnapi iskola hallgatók a népesség százalékában
1900	55 %
1920	49 %
1940	36 %
1960	24 %
1980	9 %
2000	4 %

(ld. Bruce,2002)

Felmérés Kanadában a Mensa tagok vallásos meggyőződéséről, és ennek összehasonlítása a kanadai össznépesség statisztikájával:

Nem vallásos Mensa tagok Kanadában	37.1 %
Nem vallásos emberek a kanadai össznépességben	7.3%

[27]

Gregory S. Paul egy cikkében statisztikai adatokkal támasztotta alá, hogy az iparilag fejlett országok közül az USA, mint közismerten igen vallásos ország sokfajta szociális problémával közd, és alul marad a szekulárisabb országokkal szemben. A szociális problémák és a vallásosság között korrelációt talált.

[[28]]

[szerkesztés] Lásd még

• agnoszticizmus, szkepticizmus, racionalizmus, humanizmus, deizmus, teizmus, panteizmus, vallás, materializmus, nihilizmus, pozitivizmus, darwinizmus, szabadgondolkodó, agnosztikus ateizmus, szekularizáció, felvilágosodás, antiklerikális
  

• Ateista gondolkodók
• Magyar Humanisták és Ateisták Társasága

[szerkesztés] Más írások

• James Thrower (2000): Western Atheism, Prometheus Books.
• Steve Bruce: "God is Dead", Blackwell Publishing, 2002.
• Az állam és egyház szétválasztása, Faludi Ferenc Akadémia, Távlatok.(1995)
• Gregory S. Paul: Cross-National Correlations of Quantifiable Societal Health with Popular Religiosity and Secularism in the Prosperous Democracies, Journal of Religion & Society, volume 7, 2005

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Internet Infidels (angol nyelvű)
• ateizmus.lap.hu Ateizmus linkgyűjtemény
• Bevezetés az ateizmusba (mek.iif.hu)
• Magyar ateizmus honlap
• A Szabadgondolkodó ateizmus részlege
• Az utolsó elnyomott kisebbség Cikk az ateistákról és szabadgondolkodókról az Egyesült Államokban
• Ateisták egyháza? NOL cikk Ateista egyházalapítási kezdeményezés
• American Atheists (angol nyelvű)
• Atheistic quotes (angol nyelvű)
• Positive Atheism (angol nyelvű)

[szerkesztés] Parodisztikus ateista vallások

• Nagy Zöld Trüsszentő
• Láthatatlan Rózsaszín Egyszarvú
• Hiszek a Napfaló Kockás Krokodilban Egyház

[szerkesztés] Ateizmuskritikák

Az ateizmus kritikákat lásd a vallás ill. kereszténység szócikknél.