Blaise Pascal
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Blaise Pascal (Clermont-Ferrand, 1623. június 19. – Párizs, 1662. augusztus 19.) francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus. A légköri nyomás mértékegysége az ő munkásságának tiszteletére lett Pascal.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Általánosan a munkásságáról
Blaise Pascal 1623-ban született Clermont-Ferrand-ban, édesanyját három éves korában elveszítette. Apja adófelügyelő volt, de komoly érdeklődést tanúsított a tudományok iránt is. Pascal fontos alkotásokat hagyott hátra a fizika, a matematika, a teológia, a filozófia és az irodalom témakörében is. Hozzájárult a természettudományok fejlődéséhez többek között a mechanikus számológép szerkezetének kidolgozásával, a valószínűség matematikai elméletének kidolgozásával (másokkal közösen), tanulmányozta a folyadékokat és tisztázta a vákuum és a nyomás fogalmait.
[szerkesztés] Matematikai munkássága
Pascal nagy tehetségnek bizonyult, már 12 éves korára ,,felfedezte” Euklidesz törvényeinek nagy részét. 1642 és 1644 között apja munkájának megkönnyítésére számológépet készít. Ez volt a világ első mechanikus számológépe.
[szerkesztés] Pascal-háromszög
A Pascal háromszögben minden szám úgy áll elő, hogy a pontosan fölötte álló számokat összeadjuk. Pascal a projektív geometria és a valószínűségszámítás megalapozója. A Pascal-háromszöget is a valószínűségszámítás fejlesztéséhez használja.
[szerkesztés] Fizikai munkássága
Pascal beírta nevét a hidrodinamikába, megalkotja a róla elnevezett törvényt. Már egészen fiatalon eredményeket ér el a gázok nyomásviszonyait, a légnyomásváltozásokat vizsgálva. Híres barométeres kísérlete valójában távkísérlet volt, hiszen azt sógora Périer végzi el.
Périer levele Pascalhoz (1648. szeptember 22.)
Aznap reggel nyolc órakor a Pères Minimes kertjében találkoztunk, amely a városnak csaknem legalacsonyabb pontja. Itt fogtunk hozzá a kísérlethez a következőképpen:
Először is tizenhat font higanyt öntöttem egy edénybe. A higanyt előtte három napig tisztítottam. Ezután két egyforma méretű, körülbelül négy láb hosszú üvegcsövet vettem. Az egyik végük hermetikusan zárt, a másik végük nyitott volt. Mindkettővel elvégeztem ugyanabban az edényben a szokásos kísérletet a vákuummal. Amikor a két csövet egymás közelébe vittem anélkül, hogy kiemeltem volna őket az edényből, kiderült, hogy a higany mindkettőben ugyanolyan szinten áll, az edényben levő higany felett huszonhat hüvelyk, három és fél vonásnyira [1 vonás=1/12 hüvelyk]. A kísérletet kétszer megismételtem ugyanazon a helyen, ugyanazokkal a csövekkel, ugyanazzal a higannyal és ugyanazzal az edénnyel, és mindig azt tapasztaltam, hogy a higany ugyanolyan magasra emelkedik a csövekben, mint az első alkalommal.
Amikor elkészültem, az egyik csövet – folyamatos megfigyelés céljából – az edényben hagytam: megjelöltem az üvegen a higany magasságát, és nem nyúltam többé hozzá. Ezután megkértem Chastin tiszteletest, a ház egyik lakóját, aki épp oly jámbor, mint amilyen eszes, és az efféle dolgokban nagyon világosan gondolkozik, hogy a nap folyamán időről időre fáradjon oda és figyelje meg, hogy történik-e valamilyen változás. A másik csővel és ugyanannak a higanynak egy részével felmentünk a Puy-de-Dome tetejére, amely körülbelül ötszáz öllel [toise-zal] magasabb a Minimes-nél [1 öl=1,949 m]. Itt ugyanazokat a kísérleteket ugyanúgy végeztem el, mint a Minimes-ben, és azt találtam, hogy a csőben csak huszonhárom hüvelyk, két vonásnyira emelkedik a higany, holott a Minimes-ben huszonhat hüvelyk, három és fél vonásnál állapodott meg ugyanabban a csôben.
Tehát a kísérletekben a higanymagasságok között három hüvelyk, másfél vonás különbség mutatkozott: ez az eredmény olyan csodálattal töltött el bennünket, és annyira meglepett, hogy saját magunk megnyugtatására meg kívántuk ismételni. Ezért még ötször megpróbáltam ugyanazt a dolgot, nagy pontossággal, öt különböző helyen, a hegy tetején, egyszer tető alatt, a hegyen levő kis kápolnában, egyszer a szabadban, egyszer fedezékben, egyszer szélben, egyszer szép időben, egyszer esőben és ködben, amely időnként fölénk húzódott, és mindezen próbálkozások alkalmával a higany magassága ugyanakkora volt, huszonhárom hüvelyk, két vonás, ami három hüvelyk, másfél vonással tér el a Minimes-ben tapasztalt huszonhat hüvelyk, három és fél vonástól. Az eredmény teljesen kielégített bennünket. [A levél ezután azokról a kísérletekről szól, amelyeket a hegyről lefelé jövet végeztek, és beszámol arról, hogy a nyugalomban hagyott csôben nem változott a higany magassága a nap folyamán. Azt is megemlíti, hogy a higany magasságát kissé alacsonyabbnak találták a clermont-i katedrális tetején.]
Pascal kommentárja
... Ez a beszámoló minden problémát tisztázott, és nem titkolom, hogy nagy örömömre szolgált. Mivel kiderült, hogy húsz öl magasság két vonás különbséget idéz elő a higany magasságában és hat-hét öl körülbelül fél vonásnyit, a vizsgálatot ebben a városban is könnyen el tudtam végezni; ezért a szokásos vákuumos kísérletet végrehajtottam a huszonnégy/huszonöt öl magas Saint-Jacques de-la-Boucherie torony tetején és alján. A higanymagasságok két vonásnál többel tértek el egymástól. Ezután egy kilencvenhat lépcsős lakóházban is megismételtem ugyanezt a kísérletet, és igen világosan mutatkozott egy fél vonásnyi különbség, ami tökéletesen egyezik Périer beszámolójával.
[szerkesztés] Pascal törvénye
Zárt térben lévő folyadékban a külső erő okozta nyomás minden irányban gyengítetlenül továbbterjed.
A Pascal-törvényen alapulnak a hidraulikus eszközök (pl. sajtó, emelő).
[szerkesztés] Horror vacui
A horror vacui jelentése: a vákuumtól való félelem. A természetfilozófiai kutatások egyik alapkérdése. Leukipposz és Demokritosz szerint a világ atomokból áll, és van légüres tér. Epikurosz és Lucretius elfogadja, Arisztotelész ellenzi ezt a nézetet. Galilei és tanítványa Toricelli kísérleteket végeznek, a vákuum létezésének bizonyítására. Hasonló kísérleteket hajt végre Pascal és Périer is két évvel később. Pascal tudományos értekezésben foglalkozik a horror vacuival.
[szerkesztés] Teológiai, filozófiai munkásság
A janzenista irányzat követője. 1654-ben látomása van, végleg megtér. Egy Párizs melletti kolostorban, Port-Royalban él, ez a janzenizmus központja. 1657-ben írja meg az irányzatot védő művét, a Vidéki leveleket, és mivel a katolikus egyház nem ismeri el a janzenizmust, bujkálnia kell. Élete utolsó éveiben egy új könyvhöz készít jegyzeteket, melyek halála után, 1670-ben jelennek meg Gondolatok címmel. Az eredeti cím A keresztény vallás apológiája lett volna. Műveiben a kegyelemtannal, az istenkép fogalmával foglalkozik. Hallatja szavát a janzenista és a jezsuita teológia közti vitában.
[szerkesztés] Gondolatok
Legmeghatározóbb munkáját, a Pensées-t (Gondolatok) soha nem fejezte be, de egy változata 1670-ben, 8 évvel halála után megjelent könyv formájában. A mű hamarosan a vallásos irodalom klasszikusává vált. A Gondolatok egyike a nyugati és keresztényi gondolkodás csúcsának, amit Pascal gyűjtött össze, mint a modern egzisztencialisták atyja.
Legfeljebb fél oldal terjedelmű rövid taglalatokkal alapjaiban tér el a tomisták és a rendszerező filozófusok jelentősebb írásaitól, az értelem filozófia 1600-as évekbeli krízisének gyümölcse, amikor lemondtak a nagy metafizikai elméletek felállításáról a skolasztika megrendülése után. Pascal és Cartesio a 17. századi filozófia két nagy alakja és pólusa mint az egyház és a tudomány.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Based on work by 