Párizs

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Párizs


(A város zászlaja)	(Város címere)

A város mottója: Fluctuat nec mergitur.
(Latin: „Hánykolódik, de el nem süllyed”)

A város

Régió

Île-de-France

Megye

Párizs (75)

Polgármester

Bertrand Delanoë
(PS) (2001-től)

Terület

105,397 km² ¹
86,928 km² ²

Felosztás

20 kerület

Lakosság
2005-ös becslés
1999 népszámlálás

(1. helyen Franciaországban)
2 144 700 fő
2 125 246 fő

Népsűrűség (1999)

20 330 fő/km² ²

Agglomerációval

Települések száma (1999)

1 584

Terület (1999)

14 518,3 km²

Lakosság (1999)

11 174 743 fő

Éves növekedés

+0.32 %

Népsűrűség

770/km² (1999)

Egyéb

Testvérvárosai

Róma (Olaszország)
(partnervárosi kapcsolat további 33 várossal)

Megjegyzések:

¹ A Bois de Boulogne és a Bois de Vincennes-nel együtt
² A Bois de Boulogne és a Bois de Vincennes nélkül

Párizs Franciaország fővárosa, a világ négy legjelentősebb városának (még London, Tokió és New York) egyike.

Tartalomjegyzék

1 Története
- 1.1 A francia forradalomig
- 1.2 A francia forradalomtól
2 Lakosság
3 Közigazgatása
4 Városkép
- 4.1 Közlekedés
- 4.2 Látnivalók
5 Külföldi kapcsolatok
6 Lásd még
7 Hivatkozások
8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

Lásd még: Párizs története, Párizs kronológiája

[szerkesztés] A francia forradalomig

Párizs mintegy 40 ezer éve emberek által lakott hely, amint azt a Szajna partján talált leletek is bizonyítják.

A legjelentősebb régészeti kutatások a 12. kerületben történtek, ahol 1991-ben rengeteg lelet került elő, köztük a legkorábbi állandó emberi létre utalók is. A Bercy környékén végzett ásatások során pedig egy vadászfalu (Kr. e. 4000 – Kr. e. 3800) nyomai kerültek elő nagy mennyiségű sírmelléklettel (köztük fa pirog, agyagedények, íjak, nyilak és más, kőből és csontból készült használati tárgyak).

Az őskori település és a galloromán kor között Párizs története teljesen elmosódott. Mindössze annyi ismeretes, hogy a párisii gall nép uralta a területet, amikor Julius Caesar seregei elfoglalták az országot. A legelterjedtebb nézet Kr. e. 250 és Kr. e. 200 körülre teszi a város alapítását, de pontos időpont nem ismert. Ahogy a város helyével kapcsolatban is csak találgatni lehet. Korábban a Cité szigetére gondolták a gall várost tenni, ám ott minden lelet elpusztult a metró építése folyamán. Más feltételezések szerint a Saint-Louis szigeten lehetett a város, de akár azzal szemben – a mai bal parton – is elterülhetett. A legújabb – sokszor vitatott – hipotézis a Valérien-hegyre gondolja az ókori települést.

Kr. e. 52-től, miután Labienus gall helytartó elfoglalta a várost, az a Lutetia (francia: Lutèce) nevet kapta, a gall főváros szerepe pedig egyértelműen Lugdunumra (mai Lyon) hárult. A Kr. e. 1. századi római város a Szajna bal partján, pontosabban a mai Saint-Germaine körút a Val-de-Grâce és a rue Descartes által határolt területen a Luxemburg-kertig terült el. Központjai a mai rue Saint-Jacques mellett feküdt. A város egy római kori vidéki város létesítményeivel volt ellátva, színház, fórum működött Lutetiában. A várostól délre találták meg a temető nyomait.

Párizs a 4. században vette fel mai nevét a valaha itt élő parisii népről. 508-ban Klodvig, a rómaiak felett aratott győzelme után ide helyezte birodalma központját. A 6. századtól egy kultikus hely is ismert a városban a mai Saint-Gervais templom helyén. A 8. században, a vikingek támadása ellen egy erődrendszert építettek a Cité körül, amelyet a 9. században a város a jobb partján bővítettek megvédendő a Saint-Gervais és a Saint-Germain-l'Auxerroi templomokat. A bal parti városrészeket 885-ben a normannok elpusztították. Mindazonáltal a Kapeting-dinasztia trónra kerülésekor (987) Párizs Orléans mellett a Nyugati Frank királyság legjelentősebb városa.

A város a 11. században kezdett terjeszkedni a jobb parton, majd a 12 - 13. században gyors ütemű fejlődésnek indult, mivel fokozatosan királyi székhely lett a város: 1108-ban VI. Lajos király, majd I. Fülöp Ágost (1180 – 1223) költözött a városba. Az ő uralkodása alatt épült fel Párizs sok jelentős létesítménye az első Louvre (ekkor erődítmény), több templom (köztük a Notre-Dame székesegyház), illetve a bal parti iskolákból létrejött a Sorbonne, a legkorábbi egyetem, amely korai növendékei közt tartják számon Albertus Magnust és Aquinói Szent Tamást. A középkorban a Fekete halál időszakát kivéve Párizs egy kereskedelmi, kulturális és tudományos központként funkcionált. Végül XIV. Lajos a mozgalmas városból Versailles-ba helyezte át a királyi székhelyt, majd átalakítatta a Louvre-ot.

XV. Lajos alatt épült ki a Place de la Concorde, a Katonai Iskola (Les Invalides-on), a Pénzügyi és az Igazságügyi Palota. XVI. Lajos három új városépítési rendelkezést tett: szabályozta az utak szélességét 9,75 méterben, új városfalat (Fermiers Généraux) építtetett 1784-ben, illetve leromboltatta a Szajna-hidakon épült valamennyi lakóházat.

[szerkesztés] A francia forradalomtól

Eiffel-torony

1789. július 14-én a Bastille lerombolása és az asztalosok Saint-Antoine külvárosi felkelése volt a forradalom kitörési mozzanata. 1793 és 1794 között a radikális párizsi kommün irányította Franciaországot, ebben az időszakban válnak a kivégzések mindennapossá a francia fővárosban.

I. Napóleon elképzelése az volt, hogy Párizsnak kell a legszebb városnak lenni, ami csak lehet. Idejében Párizs radikális változásokon esett át, új utak, hidak, rakpartok, teljes városrészek, vágóhidak, templomok, főútvonalak épültek, elkészült az Arc de Triomphe, mai helyére került az Obeliszk, sőt új vízhálózat is létrejött a városban, miután új csatornák, víztározók és közkutak létesültek Párizs szerte. A Bourbon-restauráció idején a városban kiépült a Saint-Germaine arisztokrata negyed is.

1860-ban a város utoljára növelte jelentősen a területét, amint 11 települést (Auteuil, Passy, Les Batignolles, Montmartre, La Chapelle, La Villette, Belleville, Charonne, Bercy, Vaugirard, Grenelle) csatoltak hozzá, és így húsz kerülete lett Párizsnak. 1870-ben, a porosz-francia háborút lezáró békét Párizsban kötötték meg, és kikiáltották a második köztársaságot. 1871-ben a párizsi kommün felkelt a poroszbarát vezetés ellen, ám a felkelést leverték.

A későbbiekben Párizs több világkiállítás székhelye is volt. Ezek tiszteletére épült 1889-ben az Eiffel-torony, 1900-ben pedig a párizsi metró, amikor is a metropolisz a nyári olimpia színhelye volt. 1910-ben azonban óriási árvíz pusztított végig a városban.

Az I. világháborút lezáró békerendszert több Párizs környéki helyen kötötték meg. 1940 és 1944 között Párizs német megszállás alatt volt, míg a szövetséges csapatok érkezésének hírére 1944. augusztus 19-én lázadás nem kezdődött a városban. Dietrich von Choltitz generális, a párizsi helyőrség parancsnoka, 1944. augusztus 25-én kapitulált megtagadva a város teljes lerombolásáról szóló parancsot.

1968 májusában a párizsi fiatalok kezdtek elsőként a lázongásba a Quartier Latin területén. 1976-ban engedett elsőként a francia állam kisebb fokú függetlenséget Párizsnak, ahol az első polgármester Jacques Chirac lett. Helyére 1995-ben Jean Tiberi, majd 2001-ben Bertrand Delanoë került, aki radikálisabb politikájával felvette a harcot a városi autósok ellen is a tömegközlekedést támogatva.

[szerkesztés] Lakosság

Párizs népességszám-változása 1801 és 1926 között
1801	1851	1881	1926
547 800	1 053 000	2 240 000	2 871 000

Párizs lakossága 2005-ös becslések alapján 2 144 700 fő volt, mindez közel 105,4 km² területen. Ahogy az a nagy népsűrűségi adatból kitűnik, Párizs népesedési változásai nem követik más nyugati városokét. Egyrészt területe jóval kisebb, mint bármely más európai metropoliszé, mivel csak a tényleges belváros tartozik a városhoz. A város népsűrűsége igen nagy – az egyéb belvárosokkal összehasonlítva is – a New York-i Manhattan után a legsűrűbben lakott nyugati típusú belváros.

A nagy népsűrűség a városból elköltözők hullámát kompenzáló nagy számú bevándorlók miatt adódik. A városban élők 19,4 %-a Franciaországon kívül született, 4,2 %-a pedig kevesebb mint 10 éve rezidens az országban. A francia főváros több súlyos problémája (pl.: bűnözés, munkanélküliség) is a bevándorlók nagy számával magyarázható.

[szerkesztés] Közigazgatása

Az 1964-ben elfogadott és 1968-ban hatályba lépett közigazgatási módosítás értelmében a Seine (75) megyét négy részre (Hauts-de-Seine, Seine-Saint-Denis, Val-de-Marne és Párizs) bontották, így Párizs önálló megye és városi önkormányzat egyben. Más francia nagyvárossal ellentétben így a környező külvárosoktól teljesen függetlenül működik.

Azonban ez azt is jelenti, hogy Párizs sokkal inkább függ az államtól, mint más francia város. Polgármestert is csak 1976 óta választhat, illetve pár közlekedési rendőrön kívül, önálló rendészeti szerve nincs.

A párizsi lakosok a húsz kerület önkormányzati testületét választják meg, amely kijelöli a kerületi polgármester személyét. Minden egyes kerületben bizonyos számú képviselőt választanak a Városi Önkormányzati testületbe is, amely Párizs polgármesterét választja meg, illetve ellátja a város és a megye irányítását is.

[szerkesztés] Városkép

Párizs a feltevések szerint két szajnai szigeten, a Cité szigeten és a Saint-Louis szigeten terült el. Innen a Szajna mindkét partján terül el maga a város 1860-ban meghúzott határai közt, amelyet a 32 kilométer hosszú külső körút határoz meg. Az előbbi ovális formájú területen túl Párizs további két parkos területet is magáénak tudhat: a Bois de Boulogne és a Bois de Vincennes ligeteket.

A városban további parkok is működnek (mint a Luxemburg-kert, a Jardin des Tuileries, a Parc de la Villette vagy a Parc de Belleville), de sok ház tetején is találni fás területeket.

Párizs fő folyója a Szajna, amely egy körívben folyik át délkeletről délnyugatra a városon. Így az északi Jobb Part kétszer akkora kiterjedésű, mint a déli Bal Part. Két kisebb folyó is húzódik a városban: a Bièvre, amely délről folyik a felszín alatt Párizsba és a Saint-Martin csatorna, amely északkelet felől részben lefedve érkezik a Szajnához.

A városban több kisebb domb is a található, melyek közül a jelentősebbek: a Montmartre és a Buttes-Chaumont a jobb parton, a Butte aux Cailles és a Sainte-Geneviève-hegy pedig a bal parton.

[szerkesztés] Közlekedés

Párizs nemzetközi közlekedési csomópont, ahol az összes közlekedési mód világszintű minőségben képviseli magát. A város két nagy nemzetközi reptere az Orly és a Charles De Gaulle Nemzetközi Repülőtér.

Párizs a központja Franciaország vasúthálózatának is, a TGV járatok innen hálózzák be az egész országot, de ez a kiindulópontja a London irányába járó Eurostar és a Benelux-államok felé közlekedő Thalys vonatoknak is. Jelentős csomópont maradt az autópálya-hálózatban is, a franciaországi 0 kilométerkő is a városban található, ám az átmenő forgalom számára a várost elkerülő elkerülő gyűrű ajánlott, mivel annál beljebb a forgalom óriási és nagyon lassú.

A városon belüli tömegközlekedés alapvetően metrón történik, amelyek 14 vonalon járnak, és behálózzák a város minden pontját. Továbbá sok autóbusz is gazdagítja a város közlekedését, amelyek a főbb gócpontokat kötik össze legtöbbször igen kanyargós útvonalon. A város határában mostanság több villamosvonal épült. Az agglomerációval három RER vonal köti össze Párizst, amelyek egyben a városban gyorsvasútként is szolgálnak. A városi tömegközlekedést a világ legnagyobb hasonló cége az RATP üzemelteti.

[szerkesztés] Látnivalók

Párizs egyike azoknak a városoknak, ahol a legtöbb épített látnivaló található.

[szerkesztés] Épületek

Eiffel-torony
Arc de Triomphe - a Place de l'Étoile közepén lévő alkotás, Franciaország dicsőségének és a csatában meghaltak emlékére
Les Invalides - I. Napóleon és sok katona mauzóleuma
Conciergerie - középkori börtön
Palais Garnier - a párizsi opera, Hitler szerint a világ legszebb épülete
Notre-Dame székesegyház a Cité szigeten
Sacré Cœur
Samaritaine - 20. század elején épített áruház
Sorbonne - a középkorban alapított párizsi egyetem
Szabadság-szobor - a New York-i kisebb változata
Panthéon - templom, a legnagyobb franciák nyugvóhelye
Sainte-Chapelle - 13. századi, gótikus kápolna
Église de la Madeleine
Place des Vosges - IV. Henrik által kialakított tér a Marais negyedben
Saint-Jacques torony
Királyi palota

[szerkesztés] Múzeumok

Louvre - Franciaország legnagyobb múzeuma a 19. század előtti alkotások számára
Musée d'Orsay - volt vasúti pályaudvar, ma az impresszionista és újabb alkotások kiállítóhelye
Centre Georges Pompidou (Beaubourg) - Kortárs Művészeti Múzeum, óriási közkönyvtár.
Musée Rodin - francia szobrászok alkotásai
Musée du Montparnasse - a montparnasse-i művészek élettörténetének bemutatása
Musée Cluny (Musée National du Moyen-Age) - a középkori műalkotások gyűjteménye
Musée Picasso - közel 3000 Pablo Picasso képpel és saját magángyűjteménnyel

[szerkesztés] Egyéb

Montmartre - történelmi negyed a Szajna bal partján, a legjelentősebb művésznegyed, Sacré Cœur
Champs-Élysées - Párizs „főutcája”
Rue de Rivoli - bevásárlóutca
Place de la Concorde (korábban: Place de la Revolution) - Champs-Élysées végén, az Obeliszk helye
Place de la Bastille - A Bastille börtön helye a francia forradalom idejéig
Montparnasse - történelmi negyed a Szajna bal partján, műtermek, művészkávézók
Père Lachaise Temető - sok francia és külföldi híres ember sírjával
Cimetière de Montmartre
Cimetière du Montparnasse
Cimetière de Passy
Párizs csatornahálózata
Les Halles - óriási bevásárlóközpont
Le Marais - divatos negyed a Szajna jobb partján, jelentős homoszexuális és zsidó lakossággal
Szórakozóhelyek:
- Fauchon
- Berthillon fagylaltozó
- Moulin Rouge
Áruházak:
- Galeries Lafayette
- Printemps áruház
Híres szállók:
- Hôtel de Crillon, Place de la Concorde
- Hôtel George V, Avenue Georges V
- Hôtel Ritz Paris, Place Vendôme

[szerkesztés] Látnivalók Párizs környékén

Versailles - XIV. Lajostól kezdve a francia királyok lakhelye
Défense - modern üzleti negyed Párizstól nyugatra, benne: Grande Arche
La Villette (Parc Astérix) - modern szórakoztató negyed Párizstól északkeletre
Disney-Land
Saint-Denis bazilika - a legtöbb francia uralkodó temetkezési helye

[szerkesztés] Külföldi kapcsolatok

Párizs mindössze Róma városával kötött 1956-ban testvérvárosi egyezményt. („Csak Róma méltó Párizsra; csak Párizs méltó Rómára.”) Partnervárosi kapcsolatot tart fenn további 39 várossal.^[1]