Szentpétervár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Санкт-Петербург
Szankt Petyerburg

zászlaja

címere

Becenév: "Észak Velencéje", "Észak fővárosa", "A paloták városa"

Elhelyezkedése

Elhelyezkedése Európában (piros)

Koordinátái: é. sz. 59°56′0’’ k. h. 30°20′0’’

Kormányzat

Ország
Körzet
Terület
Besorolás

Oroszország
Északnyugati
Leningrádi
Szövetségi jelentőségű város

Alapítás dátuma

1703. május 27.

Kormányzó

Valentina Matvienko

Földrajzi jellemzői

Területe

Teljes

1 400 km²

Magasság

3 m

Népesség

Város (2005. jan. 1.)

4 039 751 fő

Népsűrűség

3330 fő/km²

Időzóna
Nyáron (DST)

MSK (UTC+3)
MSD (UTC+4)

Weboldal: http://gov.spb.ru/

Szentpétervár (oroszul Санкт-Петербург) Oroszország balti-tengeri kikötővárosa, a Finn-öböl partján, a Néva folyó torkolatában. Korábbi nevei Leningrád (Ленинград, 1924–1991) illetve Petrográd (Петроград, 1914–1924) voltak. A helyiek mai szóhasználatában elterjedt a Питер (Pityer) név is.

[szerkesztés] Fekvése

A világ egymilliónál több lakossal rendelkező városai közül Szentpétervár van a legészakabbra. A városközpontot az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. A város, mely több mint 200 éven át Oroszország politikai és kulturális központja volt, még ma is lenyűgöző, méltán kiérdemelve az észak Velencéje illetve az észak fővárosa beceneveket. A Leningrádi terület adminisztrációs központja (mely érdekes módon megtartotta a Leningrád nevet, míg maga a város újra felvette eredeti nevét), és emellett mint „szövetségi jelentőségű város” önálló közigazgatási egység, valmint az Északnyugati szövetségi körzet (федеральный округ) adminisztrációs központja is.

[szerkesztés] Története

A várost I. (Nagy) Péter orosz cár alapította 1703. május 27-én azzal a céllal, hogy „ablakot nyisson Európára” (Puskin tollából), vagyis az elmaradott, feudális Oroszország felzárkóztatásának céljából. Helyét a nagy északi háború (1700-1720) során Svédországtól visszafoglalt Ingermanlandban, a Néva folyó torkolatában határozta meg. Nevét Szent Péter apostolról kapta, aki egyben a város védőszentje (patrónusa) is. Neve és írásmódja azonban nem orosz, hanem a holland Sint Petersburg imitációja, oroszos átirata. (I. Péter hosszú ideig élt és tanult Hollandiában)

Mivel az építkezések még háborús időben kezdődtek, az első épület egy erőd, névszerint a Péter-Pál erőd (Петропавловская крепость) volt, melyet a város egyik főépítésze, Domenico Trezzini tervezett. Ő tervezte a váron belül található Péter-Pál Katedrálist, ahol minden orosz cárt I. (Nagy) Pétertől III. Sándorig megkoronáztak, illetve ahol az utolsó orosz uralkodó, II. Miklós és családjának hamvai nyugszanak. Nem titkoltan Velence és Amszterdam mintájára kívánta felépíttetni városát a cár, sok belső kanálissal, hajózható csatornával (vízi utcákkal) mely egy egyedi, új, szinte csak itt fellelhető építészeti stílust, az úgynevezett péteri barokkot hívta életre. Az építkezés idejére az egész Orosz Birodalom területén tilos volt kőből bármit is építeni, így az összes kőműves Szentpétervár építésével foglalatoskodhatott. A jobbágyok kegyetlen dolgoztatása jellemző vonás volt, mely során egyes becslések szerint akár 30 000-en is^[1] életüket veszthették. Az első lakóházat Cornelius Cruys az orosz hadiflotta holland származású főparancsnoka vásárolta meg, így ő lett Szentpétervár első lakója. A tudatos városépítésnek köszönhetően (lévén a helyén előtte csupán egy mocsár volt) az egész egyetlen építészeti remekműnek számít, széles, egyenes sugárutakkal, kellemes nagy parkokkal és rengeteg fényűző palotával, ezért kapta harmadik becenevét: „A paloták városa”. A leghíresebb ezek közül a Téli Palota. A hidak döntő többsége felnyitható, manapság látványosságként egy speciális időbeosztás szerint májustól október végéig az összeset felnyitják (általában) hajnali 2 és 4:30 között. ^[2]

Bartolomeo Rastrelli domborműve a városról

A „világ legmesterségesebb városa” - ahogy Dosztojevszkij jellemezte - 1712-ben lett a birodalom fővárosa, Moszkvát felváltva. Ezt a pozíciót egészen a bolsevik forradalom győzelméig birtokolta, mely után, 1917-ben ismét Moszkva lett a főváros. Pár évvel korábban, II. Miklós, Oroszország utolsó cárja a túlságosan németes hangzással bíró Szankt-Petyerburg (Санкт-Петербург) nevet oroszosította, és a várost 1914. augusztus 31.-én újrakeresztelte, a Petrograd (Петроград - Pétervár) nevet adva neki. Ezt 1924. január 27-én, Lenin tiszteletére (aki három nappal korábban, január 24-én hunyt el) ismét nevet változtatott a város és egészen a Szovjetunió felbomlásáig (1991) Leningrád néven szerepelt a világ térképein. 1991. szeptember 6-án népszavazás döntött a visszakereszteléséről Szankt-Petyerburgra. (Mellyel egyetemben 39 utca, 6 híd, 6 közpark és a pétervári metró összes állomása is új nevet kapott.)

Szentpétervár földrajzi pozíciója az Északi-Sarkkör alatt van, ugyanazon a szélességi körön, mint Helsinki, Stockholm, Aberdeen és Oslo (60° É), ezért a szürkület májusban, júniusban és júliusban egész éjszaka tart. Ezt a jelenséget hívják „fehér éjszakák”-nak. Érdekessége még, hogy itt található a világ legészakibb mecsetje. Más birodalmak fővárosaival ellentétben, Szentpéterváron minden nagy vallás temploma megtalálható, néha a városközpontban építették fel ezeket a templomokat.