Kapitalizmus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A kapitalizmus olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők (tőke pénz és gépek formájában, munkaerő, föld) és a termelés elosztásának lehetősége többségében magántulajdonban van és magánérdeket szolgál. A fejlett kapitalista rendszerben a magántulajdonú termelés leginkább a pénzben kifejezett gazdasági hasznot, a profitot szolgálja. A kapitalizmus feltételezi a piac működését, ahol a magántulajdonban lévő termelési tényezőket és a megtermelt javakat a kereslet és a kínálat alakulása szerint el lehet cserélni. A kapitalizmust sokan a piacgazdaság szinonimájaként használják, holott a kettő nem egymás függvénye.

A kapitalizmust más gazdasági rendszerekkel szokták szembeállítani. A feudalizmus gazdasági rendszerben a termelési tényező (elsősorban a föld) a szuverén, vagyis névleg az uralkodó, gyakorlatilag az állam tulajdonában van, de a hűbéresek saját hasznukra gazdálkodnak. A szocializmusban és a kommunizmusban a termelési tényezők felett az állam vagy a közösség rendelkezik. Azokat a gazdaságokat, ahol a termelési tényezők jól lehatárolt köre (például az energiatermelés eszközei) állami, mások magántulajdonban vannak, vegyes gazdaságnak is szokták nevezni.

A mai kapitalista rendszerben már az intellektuális teljesítmények szellemi tulajdona is magántulajdonként viselkedik és a magánhaszon érdekében kisajátítható.

Magyarország alkotmánya az ország gazdasági rendszerét szociális piacgazdaságként határozza meg és védi a magántulajdont.

[szerkesztés] A kifejezés eredete

A kapitalizmus szó latin eredetű, a capitalis eredeti jelentése fej. Az ókorban a gazdagságot a magántulajdonban lévő marhák (ami tágabb értelemben hasznot hozó jószágokat, sőt, rabszolgákat is jelentett) fejének számával mérték.

1867-ben a kapitalista jelző Karl Marx arra a termelési módra alkalmazta, amelyben „termelőeszközök” magánkézben vannak, Proudhon a kapitalista jelzőt a tőke birtokosaira alkalmazta.

[szerkesztés] A kapitalizmus elméletei

Max Weber

A közgazdaságtan a kapitalizmust piacgazdaságként értelmezi, és a határszemlélet keretében azt vizsgálja, miként lehet a termelési tényezőket optimálisan kombinálva növelni a gazdálkodás hasznát.
A gazdaságszociológia a kapitalista gazdasági rendszert a társadalom rendszerén belül vizsgálja. A kapitalizmus szociológiai vizsgálatát Max Weber elméletéig vezetik vissza.
A politikai gazdaságtan vagy klasszikus közgazdaságtan a kapitalizmust Karl Marx és Friedrich Engels óta a termeléshez szükséges eszközök tulajdonához kapcsolódóan vizsgálta.