Nostradamus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Michel de Nostredame, vagy latinosított nevén Nostradamus, (Saint Rémy, Franciaország, 1503. december 14. – Salon, Franciaország, 1566. július 2.) a francia reneszánsz neves alakja; IX. Károly francia király udvari orvosa, képzett csillagász-asztrológus, misztikus jós (látnok). Kortársai körében nemcsak pestisdoktorként, hanem látnokként is ismert volt, utóbbi tevékenysége alapozta meg máig tartó hírnevét. Az emberiség jövőjére vonatkozó jóslatai, melyeket A próféciák (más néven (A) Centuriák) c. könyvében hozott nyilvánosságra, sokak szerint ugyanis teljesültek, illetve teljesülnek. Ráth-Végh István kultúrtörténész a következőket írja róla:

„Nostradamus talán az egyik legrejtélyesebb ember, aki valaha élt: Előre kell bocsátanom, hogy Nostradamus nem volt csillagjós. Ámbár tudományosan képzett csillagász volt, a számításokat úgyszólván csak keretként használta fel, és kitöltötte hozzájuk kapcsolódó látomásaival.” (A varázsvessző, Rejtélyek és talányok c. fejezet, 386. o.)

Tartalomjegyzék 1 Élete 1.1 Összefoglalás 1.2 Korai évek 1.3 Pestisdoktorsága és vándorlásai 1.4 Élete Salonban 1.5 Öregkora 2 Nostradamus művei 2.1 Nostradamus jóslatai 2.1.1 Anekdotikus jóslatok 2.1.2 Levelei 2.1.3 A próféciákról 3 Nostradamus és az utókor 4 Irodalom Nostradamusról 4.1 Nostradamus művei 4.2 Támadások 4.3 Egyéb irodalom 4.4 Magyarul Nostradamusról 5 Nostradamus a tömegkultúrában 6 Hivatkozások 6.1 Lásd még 6.2 Jegyzetek 6.3 Források 6.4 Külső hivatkozások 6.4.1 Magyar 6.4.2 Külföldi

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Összefoglalás

1503-ban született a franciaországi Provence tartományban, Saint-Rémy-de-Provence-ban. Avignonban filozófiát tanult, majd Montpellier város orvosi egyetemén végzett 1529-ben, utána közel harminc évig praktizált orvosként. Mint pestisdoktor, részt vett két nagy pestisjárvány elleni küzdelemben. Miután 1547-ben megnősült, feleségével az Aix közelében fekvő Salonban telepedett le, ahol haláláig dolgozott eredeti szakmájában. 1556-tól II. Henrik francia király és felesége, Medici Katalin pártfogoltja, 1564-től IX. Károly udvari tanácsosa volt. Saloni tartózkodásától kezdve foglalkozott jóslással is. Rímekbe szedett prófétikus könyvének, A próféciák első változata 1555-ben jelent meg Lyonban.

[szerkesztés] Korai évek

Nostramamus 1503. december 14-én született (az akkor érvényben lévő julián naptár szerint; a ma használatos Gergely-naptár alapján december 24-én) a franciaországi Provence tartományban lévő Saint-Rémy-de-Provence városában, amely kalábriai János herceg végrendelete alapján 1481-ben került át XI. Lajos kezébe. Anyai és apai ágon is kikeresztelkedett, katolikussá lett zsidó orvoscsalád leszármazottjaként látta meg a napvilágot. A XVI. századi Franciaországban a családok kikeresztelkedésének időpontját XII. Lajos egy 1501-es rendeletéhez kötötték, miszerint annak hatályba lépése után minden francia zsidónak három hónapon belül ki kellett keresztelkednie, vagy ki kellett vándorolnia, de újabban azt is lehetségesnek tartják, hogy Nostradamus családja már jóval a rendelet megszületése előtt, még Jó René uralkodása alatt áttért a katolikus hitre.

A nagyszülők Provence egyik római eredetű kis városkájában, Saint Rémyben, az Avignon és Arles közötti, a főútvonalaktól távol eső helységben éltek. Nostradamus mindkét nagyatyja orvos volt: apai részről, Pierre de Nostre-Dame, René király, míg anyairól, Jean de Saint-Rémy pedig János kalábriai herceg (René király fia) udvari orvosa volt. Pierre de Nostre-Dame fia, Jacques azonban nem lépett atyja örökébe: a város közjegyzője lett, s Jean de Saint-Rémy leányát, Renée-t vette feleségül, akitől 17 gyermeke született, a felnőtt kort azonban csak Michel, Bertrand, Jean, Hector és Antoine élte meg. Egyébként a családban apáról-fiúra szálló hagyomány volt, hogy a bibliai Jákób és Lea egyik fiának, Isszakár törzséből származónak tekintették magukat.

Nostradamus katolikus szellemű, vallásos nevelést kapott; magát élete végéig – mind szóban, mind leveleiben – meggyőződéses hívő katolikusként jellemezte. Kisgyermekként nagy hatással volt rá anyai nagyapja, aki orvosi foglalkozása mellett képzett csillagász és asztrológus is volt: ő avatta be érdeklődő unokáját a csillagképek világába, valamint a bolygómozgások számításaiba és tudományába. Nostradamus 1519-től Avignonban tanulva, mindig örömmel beszélt diáktársainak a csillagokról, amiért ők kis asztrológusnak nevezték.

Valószínűleg a nagyapa hatására döntött úgy, hogy nem apja jogi, hanem nagyapja tudományos-orvosi pályáját folytatja. Így került Nostradamus a Földközi-tenger partján fekvő Montpellier orvosi egyetemére, amely az akkori Franciaországban a leghíresebb volt. Ennek az intézetnek az volt a különleges előjoga, hogy az ott tanuló medikus-hallgatók évenként felboncolhatták egy kivégzett gyilkos hulláját, mivel ez a tevékenység abban az időben még rendkívülinek számított, ezért érthetően az anatómiát itt magasabb színvonalon oktatták, mint az ország többi egyetemén, melyeknek tanítása csak elméleten alapult. Rendszeres öt évi tanulás után Nostradamus megkapta a püspöktől a legalsóbb orvosi fokozat, a licenciátus elnyerését tanúsító oklevelet. Ugyan célul tűzte ki, hogy megszerzi a magasabb doktori fokozatot, de ahhoz tovább kellett volna tanulnia; ennek megvalósítását az 1520-as években kitört pestisjárvány akadályozta meg.

[szerkesztés] Pestisdoktorsága és vándorlásai

Az Európa-szerte tomboló súlyos pestisjárványok alig két-három év leforgása alatt milliókat öltek meg és a fekete halál – a népesség csökkenésén kívül – kimutatható hatással volt többek között a kontinens gazdasági és politikai jellemzőire.

Nostradamus, mint végzett orvos, a járvány kitörésekor vállalta a „pestisdoktor” nem mindennapi bátorságot igénylő szerepét. Az ő példájából is látható, hogy a „pestisdoktor”nak nem feltétlenül kellett doktori fokozattal rendelkeznie (ezt maga is csak a járvány elvonulása után szerezte meg). Mivel a pestist abban az időben nem tudták gyógyítani, sőt, az okát sem ismerték biztosan, a pestisdoktor feladata elsősorban a beteg szervezetének erősítése volt, illetve meg kellett győznie, hogy saját erejével le tudja győzni a gyilkos kórt, mindezek mellett tanácsadói szerepre korlátozódott, ami nem csak a betegnek, hanem a helyi hivatalnokoknak szóló tanácsokat is jelentett, mivel a pestisdoktorok feladata volt a higiéniai intézkedések javaslása is a helyi vezetőknek a kór további terjedésének megakadályozására (pl. hogy égessenek illatos füveket, vagy milyen gyorsan temessék el a halottakat). A pestisdoktorok jellegzetes öltözéke is a higiéniát szolgálta: ennek alsó része egy olajokba és gyógyporokba áztatott ing volt, amire még bokáig érő csuklyás szattyánbőr kámzsát és széles karimájú kalapot, ezenkívül kesztyűt és bokáig érő cipőt húzott. Az öltözék legkülönösebb darabja egy madárcsőrét formázó, a szemnyílást üveggel fedő álarc volt, melyben fertőtlenítő hatásúnak gondolt balzsamok, növényrészek (elsősorban fokhagymalevél) voltak. Az öltözék szinte hermetikusan elzárta a pestisdoktor testét a külvilágtól. Az legalábbis tény, hogy Nostradamus valóban hordta ezt a nyári hőségben nagy állóképességet és türelmet, erős szervezetet igénylő öltözéket, és valóban nem betegedett meg a járványban, pedig bejárta Franciaország egy nagy részét, és működött a legnagyobb és legzsúfoltabb, a leginkább betegség sújtotta városokban, mint Narbone, Carcasson, Toulouse, Bordeaux. Működését, úgy látszik, a közösség megelégedésére végezte, mivel ekkoriban szerezte hírnevét, a kortársai közül sokan „csodadoktornak” nevezték.

A járvány megszűntekor visszatért tanulni a montpellieri egyetemre, és 1529. október 23-án hivatalosan is megszerezte a doktori címet. Montpellierben működött mint orvos-professzor, de már egy-két év után otthagyta nemcsak állását, hanem a várost is. Ennek oka valószínűleg az egyetemen körülötte kialakult rossz légkör volt: egyrészt hírneve miatt kollégái körében valószínűleg irigykedés övezte (s amint azt Ráth-Végh István fentebb már idézett művében írja, a kari konkurencia „sanda szemmel” nézte, „ ... s mert másképpen nem tudtak neki ártani, kálvinizmussal vádolták meg.”); másrészt mint tapasztalt járványügyi szakértő, tapasztalatait valószínűleg oktatási gyakorlatában is meg kívánta jeleníteni; amit viszont az egyetem vezetése mint a hivatalos (és sok tekintetben elavult) diszciplináris elvektől való eltérést, nem engedett. 1531-ben Bordeauxba, azután Toulouse-ba ment, végül egy orvos-történész-filozófus kollégája, Jules Caesar Scaliger hívására a Toulouse és Bordeaux között fekvő Garonne menti Agen városba költözött. A két férfi (annak ellenére, hogy Scaliger protestáns szimpatizáns volt) összebarátkozott, és nagy hatással volt egymásra. Nostradamus megnősült (feleségének neve vitatott, lényegében ismeretlen) és két gyermeke született. Boldog életüknek egy hamarosan bekövetkező tragédia azonban végett vetett: egy ismeretlen betegség, mellyel szemben Nostradamus tehetetlennek bizonyult, hirtelen elvitte feleségét és gyermekeit is.

Ezután 1536-ban Olaszországba indult vándorútra, bejárta az országot Lombardiától Szicíliáig. A vándorlásnak 1544-ben egy hazahívó üzenet vetett véget: Marseille kikötővárosában újból nagyobb tömegű pestises megbetegedést jelentettek. Nyilvánvaló volt, hogy újabb országos méretű járvány készül, ami hamarosan valóban kitört. Nostradamus - holott erre semmi nem kötelezte - újból hazament, hogy segítsen a járvány elleni küzdelemben, először Marseille-ben, majd két év múlva, amikor ott az alábbhagyott, Aix-ben.

[szerkesztés] Élete Salonban

Csak az 1540-es évek közepére szűnt meg a pestis dühöngeni. 1547 novemberében Nostradamus megnősült Aixben. Egy gazdag özvegyet, Anne Ponsart Gemelle-t vette el, majd családjával Salonba költözött, és ott is élt élete végéig (a ház, melyben életüket leélték, ma is megtekinthető Place de la Poissonnerie-ben). Itt nemcsak orvosként, hanem kozmetikusként is dolgozott, utóbbi mesterséget olaszországi vándorlásai alatt tanulta ki. 1554-ben tanítványra, asszisztensre és barátra talált Jean-Aymes Chavigny, egy 30 éves teológia- és filozófiadoktor személyében, aki munkára jelentkezett nála, és később első megbízható életrajzának írója lett.

Nostradamus ebben az időszakban két orvosi könyvet írt: 1557-ben jelent meg egy Galenus munkáit kommentáló műve, 1561-ben pedig egy másik (Traité des fardemens), melyben a pestisjárványok elleni küzdelem tapasztalatait, például egyes alkalmazott „gyógymódok” hiábavalóságát írja le. Utóbbit több idegen nyelvre is lefordították. Ezenkívül mint csillagász, részt vett egy kalendárium szerkesztésében, mely 1555-től kezdve minden évben megjelent. A neves kozmetikusok-orvosokat abban az időben szerte földről keresték fel a gyógyulni vagy szépülni vágyó gazdagok. Az 1554-59-es években Adam Crappone mérnök városcsatornázási terveit, a járvány idejében megismervén a köztisztaság fontosságát, Nostradamus jelentős összegekkel támogatta. Ha dúsgazdagnak nem is volt minősíthető, Nostradamus elegendő vagyon szerzett. Híre ment jóstehetségének is, és az emberek ezentúl ügyes-bajos mindennapi dolgaikkal is hozzá fordultak.

Jósolni abban az időben kezdett, mikor letelepedett Salonban. Hobbija, a csillagászati (asztrológiai-asztronómiai) számítások mellett (ebben az időben ezek a tudományok még nem váltak szét élesen, mint ma), melyeket nappali munkái miatt jobbára éjszaka folytatott, hetente néhányszor éjszakánként „elragadtatott állapotba” került, „megszűnt körülötte a külvilág”, lelki szemei előtt fura képek, látomások és történetek elevenedtek meg emberekről, eseményekről. Ezeket Nostradamus a jövőről szóló híradásoknak tartotta, és szorgalmasan jegyezgette. Csillagászati ismeretei és műveltsége segítségével pedig megpróbálta kitalálni, ezen események mikor és hol fognak lejátszódni és mit jelentenek valójában (mint a fiának és II. Henriknek szóló leveleiben maga is írta, az utóbbi találgatásainak nem kell feltétlenül hitelt adni, mivel az asztrológia a tévedni képes „természetes értelem” része, ellentétben viszont magukkal a látomásokkal, melyek viszont a természetfeletti értelemtől, azaz Istentől származnak). Tehát Nostradamus feltétlenül hitte, hogy az általa látottak-hallottak jövendőbeli valós események, melyek pontosan úgy meg fognak történni, ahogy lelki szemei előtt lejátszódtak (erre írta, hogy „képes vagyok nem tévedni, nem elámítódni”) - viszont abban már maga sem volt minden esetben biztos, hogy ezen események mely dátumokhoz köthetőek. A próféciák (Les propheties) c. mű, mely ezeket a látomásokat versekké feldolgozott formában tartalmazta, először 1555-ben jelent meg.

Nostradamusnak nemcsak ez a könyv alapozta meg jós hírnevét, hanem látomásairól környezetének is elejtett egy-két szót. Ez nem volt biztonságos akkoriban, mivel a jóslást, a mágiát - például Szent Pál, Szent Ágoston és hasonló tekintélyek ezzel kapcsolatos véleménye miatt - a katolikus egyház gyanakvó szemmel nézte. A jóslások híre hamarosan eljutott a királyi udvarba, és 1556-ban Claude de Savoie, Tende grófja és Provence kormányzója közölte az orvos-csillagász-jóssal II. Henrik francia király óhaját, miszerint az személyesen akar vele találkozni. Ezért 1556 júliusában Nostradamus Párizsba utazott a királyhoz.

A művelt és a kozmetika terén is járatos Nostradamus hamar elnyerte a művészet- és kultúrakedvelő humanista-reneszánsz ember Medici Katalinnak, a király szépítőszerek iránt is rajongó olasz feleségének tetszését. Épp ez az asszony honosította meg Franciaországban a reneszánsz olasz kultúrát, az illatszerek és egyéb piperecikkek használatát. A királyi család természetesen ki akarta próbálni vendége jóserejét is, és megkérdezték, mi lenne szerinte a jövőjük. Amint Michele Surianonak, a velencei doge Párizsban tartózkodó követének jelentéséből tudjuk, Nostradamus azt a nehezen hihető jóslatot adta, hogy „Katalin három fiát is királyként fogja látni”. Bár ez a jóslat nemcsak jót jelenthet (például, hogy Katalin fiai három országot uralni fognak), hanem tragédiát is (hogy mindegyik fia viszonylag rövid ideig uralkodik majd, és valószínűleg rövid életű lesz; ahogy végül valójában történt), az uralkodócsaládnak tetszett a jóslat. Ezért – bár az a 130 arany jutalom, amivel megajándékozták a prófétát, nem volt királyi ajándéknak tekinthető (tekintve, hogy a Párizsban tartózkodás költsége ennek sokszorosa volt), és Nostradamus barátai az uralkodó fösvénységét emlegették – Nostradamus a király személyében pártfogójára akadt. Ez fontos volt, mivel már régóta megindultak ellene a támadások „eretnekség” és hasonló címeken. A jóslások hírének megerősödésére ezek a támadások megerősödtek és látszólagos alapot nyertek, így az orvos-jósnak valóban a legtekintélyesebb védelmezőre volt szüksége.

1559-ben II. Henrik egy lovagi tornán történt balesetben megsérült és meghalt. Ez, egyes jóslatmagyarázók szerint, pontosan úgy történt, ahogy A próféciák I. fejezetének (első száz versének) 35. verse megjósolta ^[1]. Ezt a jóslatot szokták idézni mint „a Próféciák első beteljesült jóslatát”. Nostradamus országos hírnévre tett szert, könyvét pedig utánnyomni, majd hamisítani kezdték. 1564-ben Katalin személyesen látogatta meg az orvos-jóst saloni házában, már ez is a legnagyobb kitüntetésszámba ment akkoriban; ezenkívül még a család 300 arannyal ajándékozta meg a prófétát, és kinevezték udvari tanácsosnak és királyi orvosnak.

Az említett I.35. jóslaton kívül Nostradamus életében több jóslatával tette nevét ismerté (pl. a királyi udvarban már Katalin látogatása előtt beszédtéma volt A próféciák X.39. verse).

[szerkesztés] Öregkora

Nostradamusnak hat gyermeke született második feleségétől (Caesar, André, Charles, Madelaine, Anne, Diana). Későbbi, közlések egy Michel nevű fiúról is beszélnek, de ezeknek nem sok alapjuk található.

Nostradamus 1566. június 17-én, 63 évesen végrendelkezett Joseph Roche közjegyzőnél „öreg korára és bizonyos testi betegségeire való tekintettel”. Egészsége valóban megromlott, különösen ízületi bántalmai és köszvénye keserítette meg életét. Ekkor már messze földekről zarándokoltak hozzá gazdag, tudós, tekintélyes, híres-neves emberek, hogy tanácsokat kérjenek tőle, vagy csak egyszerűen láthassák. Tekintélyét mégsem használta meggazdagodásra, mert bár nem volt vagyontalan, (amint ezt végrendeletéből tudjuk) az általa szétosztott örökség összege nem mondható extrémnek.

1566. július 1-jén éjjel vagy másnap hajnalban halhatott meg, holttestét másnap reggel fedezték fel. Chavigny szerint, aki aznap késő este búcsúzott el tőle, Nostradamus a következő szavakkal köszönt el tőle: „Nem fog látni életben hajnalkor”. A salomi ferences templomban temették el, ezt azonban 1791 nyarán a francia forradalom alatt feldúlták, a csontokat szétszórták. A felháborodott lakosság kérésére a forradalmi hatóságok urnába gyűjtötték a maradványokat, és a Szent Lőrinc templom negyedik (Mária-) oldalkápolnájában helyezték el. A forradalmi idők vége után a hatóságok által felrakott sírfeliratot eltávolították, és visszahelyezték az eredetit, melyet maga Nostradamus özvegye készített.

[szerkesztés] Nostradamus művei

[szerkesztés] Nostradamus jóslatai

[szerkesztés] Anekdotikus jóslatok

Anekdoták és feljegyzések szerint nemcsak a francia királynénak szóló jóslatát tartják számon, miszerint az három gyermekét is királyként látja majd. A róla szóló irodalom gyakran idézi egy másik jóslatát is (lehetséges azonban, hogy ez csak legenda), eszerint, amikor egyszer Itáliában találkozott egy szerzetessel, letérdelt előtte és Őszentségének szólította. Kb. 45 évvel később a szerzetest V. Sixtus néven pápává választották. Az ilyesfajta anekdoták hitelessége sokszor kérdéses, esetenként Nostradamus halála utáni hamisítványoknak bizonyulnak. Fennmaradtak azonban olyan jóslatai is, melyeknek van írásos bizonyítéka; pl. asszisztense, Chavigny jegyezte fel a Nostradamus saját haláláról adott jóslatot is; amikor a halála előtti este Chavigny elbúcsúzott tőle, Nostradamus azt mondta: „Nem fog látni életben hajnalkor.” Egyes értelmezők szerint az egyik (szerintük szintén teljesült) jósvers is Nostradamus halálát jövendöli meg. ^[forrás?].

[szerkesztés] Levelei

Jóskönyve előszavában fiához, Caesarhoz írt levelében általános, pesszimista jellegű rövid jövendölést fogalmazott meg a világ sorsáról (Isten irgalma egy ideig nem fog kiáradni, Fiam, amíg jóslataim többsége be nem teljesedik. Ezek beteljesednek a nagy forradalom megvalósulása által. Többszörös sötét viharban szétzúzom és széttöröm őket, nem kegyelmezek, mondja az Úr.).

Fontosabbak azonban azok a megjegyzései, melyek a könyve egyik kiadását kísérő levélben küldött II. Henrik francia uralkodónak, ezek segítenek versei értelmezésében. Ebben a levélben a jóslatokhoz, jósversekhez vezető és a könyve összeállításában alkalmazott munkamódszeréről is írt.

[szerkesztés] A próféciákról

Fő szócikk: A próféciák

A próféciák, mely mű az idők során több, egyre bővülő kiadást ért meg, négysoros (ritkábban hatsoros) versekből áll, ezek a jósversek, melyeket Nostradamus százas csoportokba, centuriákra osztott. Néha emiatt magát a könyvet is (A) Centuriáknak nevezik. A centuriák mellett a könyv egyéb, nem jóslat célzatú verseket is tartalmaz (ezek általában nem négy, hanem hat sorosak); ilyen pl. egy „ajánlás” jellegű vers, illetve A próféciák két első verse.

Nostradamus látomásai már több éve tartottak, míg arra kezdett gondolni, hogy ezek mások számára is fontosak lehetnek.

A könyv több, egyre bővülő kiadást ért meg. Első kiadása 1555-ben jelent meg Lyonban (ennek minden példánya elkallódott); a második 1557-ben jelent meg, és mint erről a próféciák címlapja értesít, az elsőhöz képest 300 új verset tartalmaz. Nostradamus a II. kiadás megjelenése után sem fejezte be a versek írását, 1558-ra még további háromszáz verset írt (VIII.-X. centuria). Ezeket az (egy évvel később meghalt) II. Henrik királynak szóló ajánlással látta el és neki elküldte; de életében nem jelentek meg. Posztumusz kiadás formájában, melyet Nostradamus rokonai és Chavigny állították össze, 1568-ban jelentek meg, Benoit Rigaud nyomdájában.

Könyve bevezetőjéhez csatolt egy levelet, melyet fiának, Caesarnak írt (ld. itt).

A csillagjóslás fénykorában született művet, melynek verseit azóta is számtalan kiadványban jelentették meg és értelmezték, kritikusai szerint homályos megfogalmazásuk folytán akár sokféle történelmi eseményre is lehetett és lehet vonatkoztatni.

[szerkesztés] Nostradamus és az utókor

Az utókor által Nostradamusról kialakított vélemények széles skálán mozognak. Az spektrum egyik végén az olyan radikális álláspontok vannak, mint amilyen Jacques Halbronn-é^[2][3]) aki szerint a Nostradamus Próféciái utólagos hamisítványok, melyek csak később, politikai motivációk alapján születtek. Bár Halbronn rendkívül jól ismeri az eredeti szövegeket és a kapcsolódó dokumentumokat (többet ő maga segített felkutatni és feldolgozni), a terület legtöbb szakértője elveti az álláspontját.

A spektrum másik végén számos, közelmúltban publikált népszerű könyv és többezer internetes oldal található, melyek szerint A próféciák nemcsak, hogy eredetiek, de Nostradamus ténylegesen próféta is volt.

Bár sok jóslat értelmezésében eltérnek, de általában egyetértenek abban, hogy megjósolta a francia forradalmat, Napoleon és Hitler fellépését; mindkét világháborút, ezen kívül többnyire olyan események előremondásában is egyetértenek, mint a német V1 szárnyas robotbomba felfedezése, a Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadások, avagy Louis Pasteur működése. Ezen művekre szintén jellemző, hogy a legtöbb ilyen könyv nagyjából egybehangzóan állítja^[4], hogy Nostradams megjósolta az adott könyv megjelenésének idején történt fontosabb aktuális eseményeket, mint például a holdraszállást, Diana hercegnő halálát, a Challenger-katasztrófát.^[5]

Az e csoportba tartozó könyvek kevés kivételtől eltekintve nemcsak Nostradamus jóstehetségében, de életrajzának számos részletével kapcsolatban is egyetértettek, úgymint: Issachar izraelita törzsének leszármazottja volt, nagyapja tanította, aki a Provence-i René király orvosaként dolgozott. Montpellier egyetemén szerezte első diplomáját 1552-ben, majd később visszatérve orvosi doktorátusát 1529-ben. Ugyanott tanított az orvosi tanszéken amíg nézetei nem váltak túl népszerűtlenné. Támogatta heliocentrikus világképet. Később északnyugat-Franciaországba utazott, ahol Orval kolostorában fogalmazta meg próféciáit. Utazásai során számos csodát tett, többek közt beazonosított egy későbbi pápát, sikeresen gyógyította a pestist Aix-en-Provence-ban és másutt, tükör vagy vizestál segítségével jósolt . Miután a Propheties első részét publikálta, 1555-ben Medici Katalin királynő Párizsba hivatta, hogy beszámoljon az I.35-ös verséről, amely szerint férjét, II. Henrik-et később párbajban ölik majd meg. Bloisban megvizsgálta a királyi család gyermekeit. Álló helyzetben temették el és mikor a Francia Forradalom idején kiemelték a sírjából és nyakában egy medált találtak, amelyen kihantolásának pontos dátuma szerepelt.^[forrás?]

Az 1980-as évektől kezdve jelentek meg és nagyobb publicitást kaptak az akadémikusok válaszai is, különösen Franciaországban. 1983-ban publikálták Nostradamus személyes levelezését^[6] és az elkövetkező években számos más archív anyag mellett Chomarat és Benazra feltárta műveinek 1555-ös és 1557-es eredetijeit^[7][8]. Mindezek alapján világossá vált, hogy számos Nostradamusra vonatkozó korábbi állítás egyszerűen nem összeegyeztethető a dokumentált tényekkel. Az akadémikus^[7][8][9][4] rámutatott, hogy a fenti életrajzi állítások közül egyetlen egyet sem támasztott alá korabeli dokumentum. Legtöbbjüket források nélküli, később tényként kezelt mendemondára alapozták, melyek később Nostradamusról író szerzőktől származtak, mint Jaubert (1656), Guynaud (1693) és Bareste (1840), és részben a 16. századi francia szövegek félreértelmezésén alapultak vagy egyszerűen csak kitalálmányok. Például az a feltételezés, hogy az I.35 vers II. Henrik halálát jósolja meg valójában nem is jelent meg nyomtatásban egészen 1614-ig, azaz 55 évvel az esemény után.^[8][10]

Lásd A próféciák c. szócikk. hivatkozott részét. A támadó művek nem teljes irodalomjegyzékét ld. lentebb.

Ezen kívül vannak olyan vélemények is, melyek valamilyen részlettel kapcsolatban kérdőjelezik meg Nostradamus hitelességét. Ide tartoznak azok, akik szerint a könyvet nem ő írta, hanem plagizálta, illetve azok a vélemények is, melyek pusztán a hatsoros versek eredetiségét kérdőjelezik meg, a négysorosokét nem feltétlenül.

Nostradamus hitelességének nem használnak azok a huszadik századi „álpróféciák” sem, melyeket - néha szórakozásból - az ő jósverseiként kéretlen e-mail üzenetek formájában terjesztenek. 2001. szeptember 11. kapcsán például rengetegféle ilyen e-mail terjedt [3].

[szerkesztés] Irodalom Nostradamusról

A próféciákat legalább annyiszor fordították, elemezték, magyarázták az idők során, mint a Bibliát. A műveket és szerzőiket két fő csoportra oszthatjuk: akik védték, illetve akik támadták a jóst.

[szerkesztés] Nostradamus művei

• A próféciák (Les prophecies), első kiadása Lyon, 1555
• Traité des fardemens
• a pestisjárvány tapasztalatairól írott értekezés; befejezve 1552, első megjelenése: Lyon, 1555, második Antwerpen, 1557

[szerkesztés] Támadások

Fekete Sándor Pál Nostradamus-életrajzíró szerint „Nostradamus könyvének első kinyomtatása után először a támadók jelentkeztek. Nagyon siettek, hiszen ekkor még igazán senki sem tudhatta azt, hogy a jóslatok teljesedni fognak-e vagy sem. Ők azonban már »tudták«.” A művek többségének „radikális” stílusát már a címe is érzékelteti, és ezek tükrében indokolt volt Nostradamus részéről a jósversek enyhített, rejtjelezett formában való közreadása. Amint híre ment, hogy Nostradamus a királyi család pártfogoltja, a támadások alábbhagytak, de a következő századokban kiújultak.

A fontosabb támadó művek:

• 1557, Lyon, Hercule Francois: két évvel A Próféciák első kiadásának megjelenése e szerző megjelentette a Nostradamus első legyalázása Hercule Francois Úrtól c. művét (La premier invective du seigneur Hercule le Francois contre Nostradamus).
• 1558: ez évben két Nostradamus-ellenes mű is megjelent:
  • Jean de la Dagueniere: az orvostudományok és matematika eme doktora, Nostradamus kollégája kiadja Az ámítás szörnyetege c. könyvet.
  • Laurens Videl: szintén a fenti évben jelenik meg e szerzőtől egy A saloni Michel Nostradamus ámításainak, tudatlanságának és félrevezetésének kifejtése (Declaration des abus, ignorances et sedition de Michel Nostradamus de Salon) c. mű.
• 1560, William Fulke: Ellenjóslás Nostradamus haszontalan asztrológiai jóslataira (Anti-Prognosticon contra inutiles Astrologorum Predicationes Nostradami).
• 1789, Lipcse, Johann Cristoph Adelung: Michel Nostradamus, egy csillagjós. Az emberi butaság története, vagy hírhedt feketemágiások, aranycsinálók, ördögidézők, jel- és vonaljósok, ábrándozók, jövendőmondók és más filozófus szörnyetegek életrajzai (Michel Nostradamus ein Zeichendeuter, Geschichte der menschlischen Narrheit oder Lebensbesschreibungen berühmter schwarzkünstler, Goldmacher, Teufelsbanner, Zeich- und Liniendeuter, Schwärmer Wahrsager und anderen philosophischer Unholden.)
• 1939, Párizs, P. V. Piobb: Európa sorsa Nostradamus jóslatai szerint. Itt Piobb egyszerűen letagadja, hogy Nostradamus egy sort is leírt volna jövendőléseiből (ez nyilvánvaló hazugság, ami teljesen szemben áll a történelemtudománnyal és az empirikus tényekkel - hiszen míg a jós élt, már legalább fél Európa ismerte őt is és jövendöléseit). Mellesleg Piobb megjósolja, hogy még az évben megvalósul a világ teljes lefegyverkezése. Megjegyzendő még, hogy ilyesfajta, plagizálást gyanító könyvek (pl. egy belga szerzőtől) a huszadik században is megjelentek (Nostradamus jóslatainak eredetiségéről ld. még itt).

[szerkesztés] Egyéb irodalom

• 1594: Jean Aime de Chavigny Nostradamus halála után kiadott könyve címének kezdete: A francia Janus első arculata ... („a francia Janus” alatt Nostradamust kell érteni, „első arculata” alatt pedig azt, hogy a jövőbe lát. A rómaiak hite szerint ugyanis Janus kétarcú római istenség, aki a jövőbe és ugyanakkor a múltba is néz). Nostradamus leghitelesebbnek tekinthető életrajzát és jóslatmagyarázatokat is tartalmaz.
• 1656, Amszterdam: Etienne Jaubert: Az igaz négysorosoknak megvilágosítása, [melyek származnak] a tudós Nostradamustól, az orvostudományok doktorától és professzorától, II. Henrik, II. Ferenc és IX. Károly király tanácsosától és udvari orvosától, ki korának nagy asztrológusa volt, különösképpen az eljövendő dolgok megismerésében. Jaubert korábban, 1635-ben már adott ki könyvet, melyben Nostradamus egyik jóslatát (IX.18.) is tárgyalja.
• 1963, Párizs, Balthazar Guynaud: Nostradamus próféciáinak megegyezése a történelemmel II. Henriktől Nagy Lajosig. Ennek a szerzőnek élete és védelme .... (Nagy Lajos = XIV. Lajos, a Napkirály).
• 1921, C. L. Loog: Nostradamus jóslatai. A titkoskulcs első feltalálása és a jóslatok magyarázása Európa jövőjéről, Franciaország szerencséjéről és hanyatlásáról 1555-2200.
• 1926, Christian Wöllner: The mistery of Nostradamus (Nostradamus titka). A könyv a jós könyvében található asztrológiai utalások csillagászati vonatkozásait fejtegeti, a versekben említett csillagképek évekre kiszámított adatainak közlésével.
• 1938, En. Ruir: Le Grand Carnage: 1938-1947 (A nagy vérontás: 1938-1947). Ez a könyv közvetlenül a második világháború előtt jelent meg, és a jósversek jövendölései alapján a háború várható menetét fejtegeti.
• 1947, Anglia: Henry C Roberts The Complete Prophecies of Nostradamus; az első, angol nyelvterületen elterjedt Nostradamus-könyv; jóslatfordításokat és értelmezéseket is tartalmaz. Az elmúlt negyven évben mintegy 7 kiadást ért meg.
• 1961: Edgar Leoni Nostradamus and His Prophecies c. könyve, melyet máig a legalaposabb és legelfogulatlanabb angol nyelvű Nostradamus-tárgyú munkának tartanak.
• 1980, Párizs, Jean Charles de Fontbrune: Nostradamus: Historien et Prophete (Nostradamus: történész és próféta).
• 1990: Megjelenik az egyik legismertebb angol nyelvű munka, Erika Cheetham-től; The Prophecies of Nostradamus, magyarul A nagy Nostradamus könyv címen is kiadták

[szerkesztés] Magyarul Nostradamusról

Mindössze két könyv jelent meg az 1980-as évek közepéig:

• 1940
  • Vághidi Ferenc: Nostradamus élete és jövendölései.
  • Karl E. Kraft: Nostradamus Európa jövendőjét látja.
• 2006
  • Péntek Sándor: A második Trasibulos.

[szerkesztés] Nostradamus a tömegkultúrában

• A Solaris magyar progresszív rock együttes egyik lemezének címe Nostradamus: A próféciák könyve
• Edda:Nostradamus
• A Nostradamus c. film az Internet Movie Database oldalain

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Lásd még

• A próféciák
• misztika
• jóslás

[szerkesztés] Jegyzetek

1. ↑ Ld. A próféciák c. cikket.
2. ↑ [1]
3. ↑ [2]
4. ↑ ^4,0 4,1
5. ↑ CI, Q81
6. ↑ Dupèbe, Jean, Nostradamus: Lettres inédites, 1983
7. ↑ ^7,0 7,1
8. ↑ ^{8,0 8,1 8,2}
9. ↑ Randi, James, The Mask of Nostradamus, 1993
10. ↑

[szerkesztés] Források

• Fekete Sándor Pál: Nostradamus titokzatos könyve: A Próféciák. Média Kiadó, 1991. ISBN 963 7905 14 6.
• Ráth-Vég István: A varázsvessző. Gondolat, Bp., 1966. 386. old.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Magyar

• Nostradamus asztrológiai számításainak egy lehetséges rekonstrukciója
• Mérsékelten szkeptikus könyvajánló (Élet és Tudomány)
• A Nostradamus nevében terjesztett álhírekről (Uno.hu)
• A Hetek c. lap beszámolója a Nostradamus elleni szándékos hitelrontási kísérletekről
• Nethírlap cikk
• Placidus ill. Nostradamus asztrológiai szoftverek

[szerkesztés] Külföldi

• Nostradamus négysorosai francia és angol nyelven
• Fontosabb dátumok (angolul).
• T.W.M. van Berkel: The life of Nostradamus - legends and anecdotes
• Nostradamus kiskáté (angolul)
• Salon fényképgaléria