Szilágyi Sándor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szilágyi Sándor (Kolozsvár, 1827. augusztus 30. - Budapest, 1899. január 12.) magyar történész

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Művei
3 Fordításai
4 Forrás

[szerkesztés] Élete

Középiskolai tanulását szülőföldjén befejezve, 1841 őszén ugyanott a felsőbb tanulók sorába lépett és négy év alatt elvégezte a bölcseleti és jogi tanfolyamot, ahol az utolsó évben a felsőbb syntaktikai és a retorikai (4. és 5.) osztályokban a német nyelv tanításával is megbízták. Ez idő alatt tanult meg franciául. 1845. június 26-án a kolozsvári törv. királyi táblán hartzói Gálfalvi Imre ítélőmester mellett írnoknak esküdött föl. 1846. július 8-án a királyi főkormányszéki írnokok közé vették föl s itt különbözõ hivatali ágakban gyakornokoskodva, december 28-án tiszteletbeli hites jegyzővé, 1848. február 9-én főkormányszéki fogalmazógyakornokká nevezték ki.

A márciusi események után mint nemzetőr egy ideig az élelmezési osztálynál szolgált. Kevéssel ezután, Kolozsvárt elhagyva, Pestre jött és itt a Pesti Hírlap és Életképek munkatársa lett, de nem tartózkodott itt állandóan, hanem időközben megfordult Szegeden és több vidéki városban is. A szabadságharc után visszatért Pestre. Itt egész idejét irodalmi munkásságának szentelte. 1850-ben Magyar Emléklapok címmel folyóiratot alapított, hogy így maga körül koncentrálja a szétszórt írói erőket. Az év első felében hat füzet jelent meg belőle; aztán Szilágyi maga adta ki ezt a folyóiratot, de csak az első füzet jelenhetett meg, mert a példányok nagy részét a rendőrség elkobozta s a vállalatot betiltotta. Ennek folytatása volt a Magyar Írók Füzetei, melyet szintén Szilágyi adott ki és szerkesztett 1850 második felében; ebből is csak négy füzet jelent meg, mert ezt is betiltották. (Ez a négy füzet Magyar Írók Albuma címmel külön is megjelent). Folytatása volt a Pesti Röpívek, magyar írók füzetei a szépirodalom, társasélet és divat körébõl; ezen hetilap megindult 1850. október 6-án és a 10. száma, mely Pesti Ívek c. alatt jelent meg, volt az utolsó, miután a 11. számát betiltották. A szerkesztőt már előbb egy ízben kitiltották Pestrõl, aminek visszavonását atyja, a hivatalos Magyar Hírlap szerkesztője, csak nehezen tudta kieszközölni, s most a haditörvényszék elé állítással is fenyegették, ha a szerkesztést folytatná. Tehát ha heti folyóiratot nem adhatott ki, irodalmi évkönyvet szerkesztett Nagyenyedi Album címmel (1851. Budapesten, melynek második kötetét elkobozták. Előfizetőit később Nők Könyve 1853. című almanachchal kárpótolta, tartalmát az elkobzott II. kötetbõl állította össze). 1851. júliusában tett ugyan még egy kisérletet a Pesti Füzetekkel, de ez sikertelen volt, csak egy szám jelent meg belõle, ezt is elkobozták és folytatására nem nyert koncessziót.

1852. szeptember 20-án a kecskeméti református kollegiumba a matematika tanárának választották meg. 1853. június 4-én a nagykőrösi egyháztanács meghívta a földrajzi és történeti tanszékre. Ezt a meghívást készséggel elfogadta, mert pesti munkatársai közül: Arany, Mentovich Ferenc, Szabó Károly, Salamon, Ballagi itt tanítottak; meg is maradt ebben az állásában 14 évig (1853–67); a két említett tantárgyakon kívül Arany eltávozása után a magyar irodalmat, a 60-as évek elején a jogi tantárgyakat is tanítva és Báthori Gábor püspök mellett egy ideig titkári teendõket is végezve. A tanításon kívül az irodalom terén is működött. A Magyar Tudományos Akadémia 1857. december 15-én választotta levelező tagjává (1873. május 21-én rendessé; az irodalomtörténeti és történettudományi bizottságoknak is tagja volt). 1867. június 16-án báró Eötvös József miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumhoz titkárnak nevezte ki, s ezután egyszersmind több évig tanította a Ludovika Akadémián a történelmet.

Pestre költözése után még nagyobb buzgalommal látott a történetíráshoz és forrásművek sajtó alá rendezéséhez. Több ízben tartott emlékbeszédet az Akadémia elhunyt tagjai fölött. 1875. október 6-án a magyar történelmi társulat titkárának választotta s az 1875. évfolyam 8. füzetétől kezdve Századok című folyóiratának szerkesztését is rábízta. A társulat anyagi és szellemi fejlődése körül elévülhetetlen érdemei vannak. Ő indította meg 1878-ban a Történelmi Tár című évnegyedes folyóiratot, 1885-ben pedig a Magyar Történelmi Életrajzok című vállalatot (1889–1899), amely évi öt füzetben jelentetett meg nagyobb történelmi tanulmányokat.

Irodalmi vállalkozásai között van még egy maradandó alkotása: A magyar nemzet története című nagy illusztrált munka szerkesztése, amely tíz kötetben 1895-ben indult meg arc- és tájképekkel, oklevél- stb. hasonmásokkal, autographokkal gazdagon illusztrálva. Kiváló érdeme, hogy buzdításával, irányításával és vezetésével egész történeti iskolát alapított, melynek Károlyi, Thallóczy, Fejérpataky, Szádeczky, Acsádi, Schönherr, Barabás, Áldásy stb. nevesebb tagjai.

1878. október 7-én a magyar királyi tudományos egyetemi könyvtár igazgatójává nevezték ki. 1895-ben a kolozsvári egyetem bölcseleti kara tiszteletbeli doktorrá, 1896. június 2-án a bécsi cs. és kir. tudományos Akadémia külföldi levelezõ tagjává választotta. Alelnöke volt a magyar heraldikai és genealógiai társaságnak s a székely művelődési és közgazdasági egyletnek. 1896. november 26-án miniszteri tanácsosi címet nyert. 1897-ben hetvenedik születésnapja emlékére tisztelői bronzemlékérmet verettek, melyet a magyar történelmi társulat június 21-i gyűlésén ünnepélyesen nyújtottak át neki.

Kolozsváron a Szilágyi emlékünnepélyen és a szülőházán történt emléktábla-leleplezésen 1900. november 2-án Szádeczky Lajos tartott emlékbeszédet; a Magyar Történelmi Társulatban 1900-ban Károlyi Árpád és a Magyar Tudományos Akadémiában 1901. november 26-án Fraknói Vilmos mondott felette emlékbeszédet. Arcképét olajba Barabás, Egerváry, Cserna s Ellinger festette. Emléktábláját Kolozsvárt szülõházán 1900. november 2-án leplezték le, síremlékét (Fadrusz János műve) a budapesti kerepesi temetõben 1901. május 9-én.

[szerkesztés] Művei

Forradalmi mozgalmak Bécs, Pest, Kolozsvár (1848-ban). Kolozsvár, 1848. (Névtelenül).
Bécs-Pest-Kolozsvári forradalom. (1848 márciusban). Kolozsvár, 1848.
A magyar forradalom napjai július elseje után. Pest, 1849.
Pest ágyúztatása és Buda ostromlása. Az 1849. ápr. 24-tõl május 22-ig terjedõ napok története Ludasy. Móricz után. Pest, 1849. (Elkobozták).
A magyar forradalom története 1848–49-ben. Pest, 1850.
A magyar forradalom férfiai 1848/9-tõl. Pest, 1850. Autographokkal.
Magyar nők forradalmi életébõl. Pest, 1850.
Magyar forradalmi adat. I. füzet. Kossuth a forradalom végnapjairól. Kiadja jegyzetekkel kisérve. Pest, 1850.
Görgei és fegyverletétele. Egy honvédtiszt naplójából. Kiadja... Pest, 1850. Fametszettel.
Közlemények Erdély Bem előtti és alatti életébõl. Pest, 1850. Képpel. (Elkobozták).
Tollrajzok az 1848–49-iki magyar hadjáratból. Pest, 1850. Képpel.
Honvéd és huszárélet anekdotákban. Pest, 1850. (Karádfi névvel).
Kossuth parlamenti élete. Közlik Karádfi és Ráthkay (Ráth György). Pest, 1850. Két kötet.
Egy szemüveg naplója, a forradalom elõtt, alatt és utáni korszakból. Kiadja a szemüveg utolsó birtokosa. Pest, 1851. (Névtelenül).
Világtörténet. I. kötet. Krisztus születése elõtti történetek. Pest, 1855.
Történeti emlékek a magyar nép községi és magánéletébõl a XVIII. század végéig. Jegyzetekkel és oklevéltárral kiadták többen. Kecskemét, 1856. (II. és III. kötet. Pest, 1860–61.).
Bánffy Dénes kora és megöletése. Történeti rajz, mellyel a M. T. Akadémiában márc. 19. 1859. széket foglalt. Pest, 1859. (Különny. az Akadémiai Értesítõbõl).
Nagy-Kőrös városa török levelei. Ford. Repiczky János. Bevezetéssel ellátva kiadta. Kecskemét, 1859. (Elõször megjelent a «Tudósítvány a Nagy-Kõrösi helv. hitv. ev. Fõgymnasiumról 1858–59. évrõl» cz. kiadványban).
A Rákóczi-család a XVII. században s a XVIII. elején. Pest, 1861.
Egyetemes történet. Magyar és Erdélyországi középtanodák, algymnasiumok és magánintézetek számára. I. füzet. Az Ó-kor története. U. ott, 1863. (II. és III. füzet. U. ott, 1863–1865. I. 2. jav. kiadás. U. ott, 1865. és 1871., I. 3. jav. k. 1890. U. ott. II. III. 2. jav. k. 1874. II. 3. k. 1885. III. 3. jav. k. 1886).
Török-magyar történelmi emlékek. Kiadja a M. Tud. Akadémia Történelmi Bizottmánya. I. osztály: Okmánytár. 1. 2. Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon (I., II. kötet.) U. ott, 1863. (III–IX. Jegyzetekkel ellátták. 1868–72. Név és tárgymutató. U. ott, 1874. Szilády Áronnal).
Erdélyország története tekintettel mívelõdésére. U. ott, 1866. Két kötet.
Magyarországi és erdélyi vértanúk. Történeti rajzok a XVII. századnak második és a XVIII-diknak elsõ felébõl. Pest, 1866. (Félbemaradt példányai elkoboztattak).
Báthory Gábor fejedelem története. U. ott, 1867.
Bethlen Gábor fejedelem trónfoglalása. U. ott, 1867. (Értekezések a tört. tudom. körébõl I. 6.).
Rozsnyai Dávid, az utolsó török deák, történeti maradványai. Összeszedte s jegyzetekkel és oklevéltárral kiadta. U. ott, 1867. (Monumenta Hungariae Historica. Magyar Történelmi Emlékek II. oszt. Írók VIII.).
Vértanúk a magyar történetbõl. Történeti tanulmányok. U. ott, 1867. (Kemény János fejedelemsége és halála. Apáczai Csere János és kortársai. Haller Gábor megöletése. Bánffi Dénes kora és megöletése. Béldi Pál és a bujdosók. Szász János tragoediája. Bethlen Kata. Mikes Kelemen. Okleveles toldalék).
Zrínyi Péter és társai ligája s a rendkívüli törvényszékek. Történeti korrajz. Lipcse, 1807.
A Rákócziak kora Erdélyben. I. kötet. Pest, 1868. (Több nem jelent meg).
Diplomatarium Alvinczianum. Alvinczi Péter okmánytára 1685–1688. Közzétette. U. ott, 1870. Két kötet. (Monumenta Hung. Hist. M. Tört. Emlékek I. osztály. Okmánytárak XIV., XV.).
Rákóczy és Pázmány. Történeti rajz. U. ott, 1870.
Lórántffy Zsuzsánna. Történeti, család- és jellemrajz. U. ott, 1872. (M. Tudom. Akadémia Évkönyvei XIII. 9.).
Adalékok Bethlen Gábor szövetkezéseinek történetéhez. U. ott, 1873. (Értekezések a tört. tud. körbõl II. 8.).
Okmánytár I. Rákóczy György svéd és francia szövetkezéseinek történetéhez. Jegyzetekkel ellátta. Bpest, 1873. (Monumenta Hung. Hist. M. Tört. Emlékek. I. oszt. Okmánytár XXI.).
Okmánytár II. Rákóczy György diplomacziai összekötetéseihez. U. ott, 1874. (M. H. Hist., M. T. Emlékek I. Oszt. XXIII. II. Rákóczy György, és az európai diplomaczia cz. is. U. ott, 1875.).
Monumenta Comitialia Regni Transylvaniae. Erdélyi Országgyûlési Emlékek. Történeti bevezetésekkel. I–XXI. kötet. 1637–1699. U. ott, 1875–1889., 1892–1898. (Mon. Hung. Hist., M. Tört. Emlékek III. osztály).
A két Rákóczy György családi levelezése. U. ott, 1875. (M. H. H. M. T. E. I. oszt. XXIV.).
Rajzok és tanulmányok. U. ott, 1875. Két kötet.
Révay Péter és a szent korona. (1619–1622). U. ott, 1875. (Értek. a tört. tud. kör. V. 1.).
Emlékbeszéd Nagy-Ajtai Kovács István lev. tag fölött. U. ott, 1876. (Ért. a tört. tud. kör. IV. 7.).
Nádasdy Tamás elsõ követsége 1540. U. ott, 1876. (Értek. a tört. tud. kör. V. 4.).
Rajzok a forradalom utáni idõkbõl. U. ott, 1876. (Elsõ folyóiratok a forradalom után. Az «Emléklapok», «Magyar Irók Füzetei», «Pesti Röpívek» és késõbbi irodalmi vállalatok története; Tollrajzok az ötvenes évekbõl; Egy hangverseny; Kemény Zsigmond czipója; A censura történetéhez. Az elsõ magyar katonai tanintézet).
Carrillo Alfonz diplomacziai mûködése (1594–1598). U. ott, 1877. (Ért. a tört. tud. kör VI. 10. Ujra megjelent «Okmányok és levelek» toldalékkal U. ott, 1877.).
Szamosközy István történeti maradványai 1566–1603. U. ott, 1877. Három kötet. (M. H. H., M. T. E. II. osztály. Irók XXI., XXVIII., XXIX. k.).
I. Rákóczy György és a diplomaczia. Székfoglaló értekezés. U. ott, 1878. (Ért. a tört. tud. kör. VII. 5. Németül. U. ott, 1878. Különny. a Literarische Berichte aus Ungarnból).
Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei. U. ott, 1879.
Jelentés a gyulafehérvári káptalan levéltárában tett kutatásokról. U. ott, 1880. (Értek. a tört. tud. kör. IX. 3.).
Emlékbeszéd Urházy György felett. U. ott, 1880. (Ért. a társadalmi tud. kör. VI. 4.).
Szamosközy István történet. maradványai 1542–1608. U. ott, 1880. (m. H. H., M. Tört. Eml. II. oszt. XXX. k.).
Történeti rajzok. U. ott, 1880. (Olcsó Könyvtár 100. sz. Mayláth István bukása. Báthory Endre fejedelem és bibornok bukása 1599-ben. Egy régi árulás történetéhez. Bocskay halála. Révay Péter és a szent korona. Alvincz és Eger Thurzó György kincstára. A «gazdasszony háza». A Zrinyiek történetébõl: A Zrinyiek õsi fészke. Zrínyi Ilona Munkácson. Egy erdélyi udvarház regénye).
Nápolyi Péter. Egy diplomata a XVII. század elejérõl. U. ott, 1881. (Ért. a tört. tud. kör. IX. 7.).
Okirattár Strassburg Pál 1631–1633. követsége és I. Rákóczy György első diplomacziai összeköttetései történetéhez. U. ott, 1882. (M. H. H., M. T. E. I. oszt. XXVI.).
Bethlen Gábor és a svéd diplomaczia. U. ott, 1882. (Értek. a tört. tud. kör. X. 1. Németül: U. ott, 1882. Kül. ny. az Ung. Revuebõl).
A budapesti kir. m. tud. egyetemi könyvtár. U. ott, 1882. (A vallás- és közokt. m. k. miniszterium tanintézeteinek leírása cz. gyûjtemény egy füzete magyar és német szöveg).
I. Rákóczy György elsõ összeköttetései a svédekkel. (Értek. a tört. tud. kör. X. 9. Németül. U. ott. 1883. Kül. ny. az Ung. Revuebõl.)
Levelek és okiratok I. Rákóczy György keleti összeköttetései történetéhez. U. ott, 1883.
Bethlen Gábor fehérvári síremléke és alapítványai. U. ott, 1884. (Ért. a tört. tud. kör XI. 6.).
Bethlen Gábor. Pozsony, 1885. (M. Helikon 46.)
A linzi béke okirattára. Jegyzetekkel ellátta. Pest, 1885.
Felső vadászi Rákóczy Zsigmond 1622–1652. Bpest, 1886. Rajzokkal és hasonmásokkal. (M. Tört. Életrajzok III.).
Bethlen Gábor fejedelem levelezése. U. ott, 1887.
Emlékbeszéd Gyárfás István a M. Tud. Akadémia lev. tagja felett. U. ott, 1887. (Emlékbeszédek IV. 7).
Gróf Kuun Géza Maros-Németi levéltára. U. ott, 1887. (Kül. ny. a Századok kirándulási füzetébõl).
Alsó-sztregovai és rimai Rimay János államiratai és levelezése. U. ott, 1887. (Ipolyival együtt. Sz. sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta).
A gróf Eszterházyak családi naplója. U. ott, 1888.
Relationes diaetales Johannis Simonii provincialis notarii nationis Saxoniae (1651–1657). Simonis Jánosnak a szász nemzeti egyetem jegyzõjének országgyûlési tudósításai U. ott, 1888. (Különnyomat az Erdélyi Orsz. Emlékek XIII. kötetébõl).
Emlékbeszéd Hornyik János lev. tag felett. U. ott, 1889. (Emlékbeszédek V. 5.).
Transsylvania et bellum boreo-orientale. Erdély és az északkeleti háború. Levelek és okiratok. Bevezetésekkel és jegyzetekkel ellátva. (1648–1660). U. ott, 1890–91. Két kötet.
II. Rákóczy György 1621–1660. Képekkel, oklevélmelléklettel és térképpel. U. ott, 1891. (M. tört. Életrajzok VII.).
I. Rákóczy György 1593–1648. Képekkel, hasonmásokkal és térképekkel. U. ott, 1893. (M. Tört. életrajzok IX.).
Magyar történelmi évkönyvek és naplók a XVI–XVIII. századokból. II. kötet. Gyulafy Lestár feljegyzései. Közli Sz.; a többit mások. U. ott, 1894. (M. H. Hist. II. oszt. XXXIII. 1–80. l.).
Emlékbeszéd Szabó Károly r. tag felett. U. ott, 1896. (Emlékbeszédek VIII. 10.).
Benczúr Gyula Budavár visszavétele 1686-ban. U. ott, 1896.

Szerkesztette az említetteken kívül a következőket Pesten és Budapesten: Hölgyfutár 1849–50. mint társszerkesztő; Erinnerungs-Kalender für 1850.; Kelet népe, Divatlap. Programmszám 1851.; Történeti Naptár 1851; Történeti Naptár 1851-re, lefoglalták; Nagyenyedi Album 1851–52. Két kötet. (A II. kötetet lefoglalták); Viszhang 1852. mint társszerkesztő; Nők könyve Almanach 1853; A budapesti m. kir. tudományegyetemi könyvtár gyarapodási Czímjegyzéke III–XXII. 1878–1897. (Sz. felügyelete alatt és előszót írt hozzá); A budapesti m. kir. tud. egyetemi könyvtár codexeinek Czímjegyzéke. Latin czímmel is «Catalogus codicum.» Felügyelete alatt és előszavával); Székely-egyleti Képes Naptár I. évf. 1882. (A későbbi évfolyamoknál is részt vett Sz. a szerkesztésben); A budapesti m. kir. tudom. egyetem kéziratainak Czímjegyzéke 1889., 1894. (Befejezetlen. (Felügyelete alatt készült és előszót írt hozzá); A magyar nemzet története. Szerk. Tíz kötet 1895–1898.; A magyar honfoglalás kútfői 1900. (Pauler Gyulával együtt szerk.).

[szerkesztés] Fordításai

Czaff és kard. Historiai vígjáték. Gutzkow Károly után. Kolozsvár, 1845.
Történettár növendék ifjaknak. I. kötet. Hajdankor történetei. Lamé Fleury után. Francziából. Kolozsvár, 1845.
Klapka emlékiratai. Ford. Pest, 1850. (A katonai parancsnokság lefoglalta).
Ókori földrajz és történettan alaprajza. Algymnasiumok számára. Pütz Vilmos német szövege után magyarra tette néhány nagykõrösi tanár. Pest, 1855. Három kötet.
Kősziklán épült ház ostroma. Kocsi Csergő Bálint munkája után ford. Bevezetéssel és jegyzetekkel. Lipcse, 1866.