Kolozsvár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||
| Megye | Kolozs megye | ||
|---|---|---|---|
| Település | megyeszékhely | ||
| Polgármester | Emil Boc, Demokrata Párt, 2004 óta | ||
| Terület | 179,5 km² | ||
| Népesség (2002) | 318 027 | ||
| Népsűrűség | 1771 fő/km² | ||
| Földrajzi koordináták | |||
| Weboldal | http://www.primariaclujnapoca.ro | ||
Kolozsvár (románul 1974-ig Cluj, ma Cluj-Napoca, németül Klausenburg, latinul Claudiopolis) város a mai Romániában. Erdély történelmi központja és legjelentősebb városa. Az egykori Kolozs vármegye, ma Kolozs megye székhelye. A 2002-es népszámlálási adatok szerint Bukarest és Jászvásár után Románia harmadik legnépesebb városa. Két színházával, két operájával, tizenegy felsőfokú oktatási intézményével és számos középiskolájával az ország fontos kulturális központja.
Egyike volt annak a hét erődített városnak, amelyről Erdély német nevét (Siebenbürgen) kapta. Híres ezen kívül Mátyás király és Bocskai István fejedelem szülővárosaként, illetve az unitárius vallás bölcsőjeként. Számos műemléke közül a legnevezetesebbek a Szent Mihály-templom, előtte Fadrusz János Mátyás szobrával, a Farkas utcai református templom, illetve a Bánffy-palota.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A 179,5 km² területű város Kolozs megye székhelye. Nagyváradtól 152 km-re délkeletre a történelmi Erdély szívében, az Erdélyi-középhegység és az Erdélyi-medence közötti területen helyezkedik el. A Kis-Szamos és a Nádas-patak völgyében található, de egyes városnegyedei átnyúlnak a szomszédos patakok (Kajántó-patak, Borháncs-patak) völgyébe is. Három oldalról dombok veszik körül, melyeknek magassága 500 és 825 méter között van. Délkelet irányában a 825 méter magas Feleki-domb északi lejtőjére kapaszkodik, tőle keletre a Szamos-fennsík húzódik. Észak felé a legmagasabb dombok a Lomb-tető (684 méter) és a Csiga-domb (617 m). Nyugat felé a Hója-domb (506 m) és a Gorbó-domb (570 m) helyezkedik el. Egykor a városon kívül volt a Kálvária-domb és a Fellegvár is, de ezek ma már a város belterületének számítanak.
A város mérsékelt kontinentális éghajlatát az Erdélyi-középhegység közelsége befolyásolja. Az éves középhőmérséklet 8,2°C, az éves átlagos csapadékmennyiség 663 mm.
[szerkesztés] Nevének eredete
A név latin melléknévként (Clusiensis) már 1177-ben felbukkant írásos formában. Főnévként az első említése 1213-ból maradt fent: de castro Clus. A magyar Kulusuar első ismert előfordulása 1257-es. A Kolos előtag az eredeti Clus-ból fejlődött ki. Nem csak Kolozsvár nevében jelenik meg, hanem előfordul Vas és Zala megyében is. Egy mára már túlhaladott álláspont szerint a Clus a latin clausa szóból alakult, tehát a város neve "dombokkal körülvett zárt terület" lenne. Ezt a nézetet a hangtani átalakulások szabályszerűségei nem támasztják alá. Másik vélemény szerint a felnémet klus (= hegyszoros, hegyi patak vizét felduzzasztó zsilip, gát) szóból átvett szláv kluzs-ból való, melynek ugyanaz a jelentése. A nyelvészet mai álláspontja szerint a helynév személynévből származik, abban azonban nincs egyetértés, hogy az eredet a német Nikolaus, a szláv Miklus vagy az Árpád-kori magyar Miklus lenne.[1]
Régi latin neve, a Napoca feltételezések szerint dák nemzetségnév lehetett.
[szerkesztés] Története
A város területén a legrégibb leletek a középső paleolitikumból származnak. Az ásatások tanúsága szerint folyamatosan lakott volt a neolitikum, bronzkor, vaskor idején is. [2] Az ókorban a római birodalom része volt a város helyén álló Napoca, melyet Traianus császár alapított, majd 124-ben Hadrianus császár municípium rangra emelte. A 3. században Észak-Dacia székhelyévé vált, Marcus Aureliustól colonia rangot kapott, de 271-ben a rómaiak kiürítették.[3]
Hét és fél évszázaddal később Szent István a kolozsi várispánság székhelyévé tette.[4] Maga a város a 11. század első felében alakult ki. Vára a mai belváros északnyugati részén volt, egyik tornya máig megmaradt. Ez idő tájt alapította Szent László király a kolozsmonostori apátságot is.[5]
1241-ben a tatárok ezt a várost is feldúlták, így a lakosságot pótolandó 1272-ben V. István szászokat telepített ide. Zsigmond király elrendelte a település megerősítését, majd 1405-ben szabad királyi várossá tette. A megerősítések ellenére 1437-ben Budai Nagy Antal parasztserege elfoglalta Kolozsvárt, de december 10–14-én a szintén itt zajló döntő ütközetben leverték a felkelést, s visszafoglalták a várost.[6]
A 15. században a város lakossága felerészben magyar, felerészben szász volt. Ezt tanúsítja Szilágyi Mihály 1458-ból fennmaradt rendelete, amely szerint a város vezetőségét (centumvirátus) ötven magyar és ötven szász alkotta, a bírót pedig a két nemzet évenként felváltva adta.[7] Ebben az időben a városlakók nagy része kézműves volt, akik céhekbe szerveződtek. Kialakult egy számban nem nagy, de erős kereskedőréteg is, amely különböző kiváltságokat harcolt ki magának.
Az 1467-ben a Hunyadi Mátyás elleni felkelés vezetőit a főtéren végezték ki 1468. január 19-én. Városfala 1470-ben készült el. 1514-ben a Lőrinc pap vezette parasztsereg itt szenvedett vereséget a nemesi hadaktól, Lőrinc papot pedig a főtéren égették meg.[8]
Az önálló Erdélyi Fejedelemség kora egyben Kolozsvár fellendülését is jelentette - ebből az időszakból származik a Kincses Kolozsvár megnevezés. Noha a székváros Gyulafehérvár volt, Kolozsvár több országos jelentőségű esemény színhelye lett: 1551-ben itt adta át a koronát Izabella királyné Castaldo tábornoknak. 1575-ben a főtéren végeztette ki Báthory István az elfogott trónkövetelőket.[9] Itt választották fejedelemmé Bethlen Gábort és I. Rákóczi Györgyöt. 1585-ben itt alapította Báthori István Erdély első egyetemét, amelyet a jezsuiták vezettek.[10] Itt fejeztette le Báthory Zsigmond fejedelem 1594. augusztus 31-én a lázadó nemeseket.[11] A fejedelemség fennállása alatt összesen 37 országgyűlést tartottak Kolozsvárott.[12]
Az 1623. június 18-án Kolozsvárott kelt oklevelével Bethlen Gábor engedélyezte a zsidók letelepedését, szabad kereskedését és vallásgyakorlását Erdélyben, s a szokásos zsidójel viselésétől is mentesítette őket.[13]
Bethlen Gábor építtette újjá a nevét viselő délkeleti sarokbástyát és a Szent Mihály-székesegyházat. I. Rákóczi György javíttatta ki a várfalakat és a bástyákat. 1661. szeptember 15. és 17. között Kemény János, 1662-ben I. Apafi Mihály ostromolta. 1687. október 18-án ellenállás nélkül adta meg magát a császáriaknak. Csak 1790-ben lett ismét Erdély fővárosa.
1792 decemberében a Belső Szén (Jókai, ma Napoca) utcai Rhédey-ház tánctermében tartotta első előadását az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság. 1803. július 13-án öt főúr a Farkas utcában kettős telket vásárolt a Református Kollégiumtól állandó színház építésére, a telket átadták a „theatralis comissió”-nak. 1821. március 12-én nyitották meg a gyűjtésből épülő Farkas (ma Kogălniceanu) utcai kőszínházat, a legelső magyar színházépületet.[14] 1822. december 26-án itt mutatták be az első magyar operát, Ruzitska József művét, a Béla futását.
1827. december 31-én este a város piacán és főbb utcáin 247 lámpással elkezdődött a közvilágítás.[15] 1907-ben már 218 utcában 1416 villanyégő volt.[16]
1848. május 29-én itt mondták ki az uniót Magyarország és Erdély között.[17] 1894. május 17. és 25. között itt folyt a Memorandum-per a Román Nemzeti Párt vezetői ellen, akiket több évi börtönnel sújtottak, pártjukat pedig június 18-án betiltották.
A kiegyezést követően a város ismét a gazdasági fellendülés korszakát élte. Sorra alakultak az ipari cégek: papírgyár, téglagyár, vasgyár, villamosművek, szeszgyár, bőrgyár, gyufagyár stb. A 20. század elején már 17 hitelintézet állt a vállalkozók rendelkezésére.[18]
1910-ben 60 808 lakosából 50 704 magyar, 7562 román, 1676 német, 371 cigány és 107 szlovák volt. 1918-ban elfoglalták a románok, 1940. augusztus 30-tól kezdve viszont a II. bécsi döntés értelmében ismét Magyarországhoz került.[19] 1944. március 27-én a német csapatok bevonultak Kolozsvárra.
1944. május 3-án elkezdődött a városban a zsidók (több mint 16 000 személy) gettóba gyűjtése. 1944. május 18-án Márton Áron római katolikus püspök a főtéri templomban mondott szentbeszédében megdöbbenését fejezte ki a zsidóellenes intézkedések miatt[20], május 22-én pedig levélben szólította fel a miniszterelnököt, a belügyminisztert, a főispáni hivatalt és a rendőrkapitányságot, hogy akadályozzák meg a zsidók elhurcolását. 1944. május 25-től kezdve hat vonatszerelvénnyel szállították német haláltáborba a kolozsvári gettóba gyűjtött zsidókat.[21]
1944. június 2-án a vasútállomást bombatámadás érte. Az esemény következtében több százan haltak meg, többek között egy vöröskeresztes jelzésű sebesültszállító vonatot is telitalálat ért.[22] 1944. október 10-én a magyar csapatok feladták Kolozsvárt, s másnap a Malinovszkij marsall vezette szovjet-ukrán csapatok bevonultak oda.[23] 1944. október 12-től 1945. március 13-ig Kolozsvár – Észak-Erdéllyel együtt – szovjet fennhatóság alatt autonóm helyzetbe került, a román közigazgatás március közepén vette át.[24] A második világháború utáni kommunista rendszer várospolitikáját az erőteljes iparosítás jellemezte. Ebben az időszakban létesült a Carbochim köszörűkőgyár, a Tehnofrig hűtőgépgyár, illetve a Nehézgépgyár. Ezzel párhuzamosan, a bővülő lakosság számára új lakótelepek épültek a város peremén: Monostor, Donát, Györgyfalvi, Marasti, Hajnal.
[szerkesztés] Lakossága
A 2002-es népszámlálási adatok szerint Kolozsvár lakossága 317 953 fő volt[25]. Ezzel Románia 3. legnagyobb városa, csupán Bukarest (1 926 334 fő)[26] illetve Jászvásár (320 888) [27] előzi meg.
Marosvásárhely után Kolozsvárott él a legnagyobb létszámú magyar közösség Romániában: 60 287 fő (2002-ben, ami 19%-os, 14 000 fős csökkenést jelent 1992-hez képest). Ez a 60 000-es közösség képezi a város 18,96%-át.[28] A lakosság növekedése és ezen belül a magyar arány csökkenése[29]:
| Év | Kolozsvár lakossága | Román lakosság száma | Magyar lakosság száma |
|---|---|---|---|
| 1890 | 37 184 | 5637 | 29 396 (79%) |
| 1910 | 62 733 | 8886 | 51 192 (82%) |
| 1920 | 85 509 | 29 644 | 42 168 (49%) |
| 1930 | 103 840 | 34 029 | 48 271 (46%) |
| 1941 | 110 956 | 10 029 | 97 698 (88%) |
| 1948 | 117 915 | 47 321 | 67 977 (58%) |
| 1956 | 154 723 | 74 623 | 77 839 (50%) |
| 1966 | 185 663 | 105 185 | 78 520 (42%) |
| 1977 | 262 858 | 173 003 | 86 215 (33%) |
| 1992 | 328 602 | 248 572 | 74 871 (23%) |
[szerkesztés] Nevezetességei
- Lásd még: Kolozsvár látnivalóinak listája
- Kolozsmonostori apátság, más néven Kálvária-templom
- A gótikus Szent Mihály-templom Erdély egyik fő kultikus helye, számos nagy történelmi esemény helyszíne.
- Mátyás király szülőháza
- Fadrusz János Mátyás király emlékműve az egyik legszebb magyar lovasszobor.
- A gótikus stílusban épült Farkas utcai református templom, előtte a Kolozsvári testvérek Szent György lovasszobrának másolata.
- Az 1774-1775 között épült Bánffy-palota az erdélyi barokk építészet egyik legjelentősebb műemléke, jelenleg Szépművészeti Múzeum.
- A Házsongárdi temetőben nyugszanak az erdélyi közélet és művészet nagyjai.
- A piarista templom őrzi a Szűzanya kegyképét.
- A középkori vár egyik bástyája, a Szabók bástyája ma is áll.
- A klasszikus stílusban épült alsóvárosi református templom, ismert nevén a „kétágú templom”
- A Fellegvárról szép kilátás nyílik az egész városra.
- A Sétatér a 19. század végén létesült park.
- A botanikus kert 14 hektárnyi területén több tízezer növény található.
- A Kós Károly által tervezett „kakasos templom” a nemzeti szecessziós stílus példája.
[szerkesztés] Közigazgatása
A várost Emil Boc polgármester irányítja. A város két alpolgármestere Boros János és Adrian Popa. A helyi koalícióban a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Demokrata Párt (PD) és az RMDSZ vesz részt, ezen kívül a helyi tanácsban a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) és a Nagy Románia Pártnak (PRM) van tanácsosa. A város több városnegyedből áll, a történelem folyamán kerületei is voltak a városnak, ami a magyar közigazgatás örökségének tudható be.
[szerkesztés] Városnegyedek
- Belváros
- Andrei Mureşanu/József Attila
- Bulgária telep/Köles
- Kerekdomb
- Györgyfalvi negyed
- Monostori kertek
- Donát-negyed
- Fellegvár
- Írisz
- Tóköz
- Kolozsmonostor
- Mărăşti lakótelep, az egykori Hóstát része
- Szamosfalva
- Hajnal negyed
- Európa negyed
- Jó Napot/Békás negyed
- Kardos
[szerkesztés] Gazdaság
A város gazdaságában a feldolgozóipar van túlsúlyban. 2000 végén a városban 23 843 magántulajdonban levő, 56 állami tulajdonú és 146 egyéb cég működött. A külföldi befektetések névértéke ugyanebben az időpontban 156 millió USD volt. A legfontosabb külföldi befektetők Magyarországról, Luxemburgból, Olaszországból és az Amerikai Egyesült Államokból jöttek.
A város gazdasági életében szintén jelentős részt képviselnek a pénzügyi és számítástechnikai szolgáltatások. 2005-ben a számítástechnika területén két fontos tranzakció történt: a UPC felvásárolta az Astral[30] céget, illetve az RTC a Sistec céget.
Fontos cégek: Ardaf (biztosítás)[31], Brinel (számítástechnika), Farmec(kozmetikumok)[32] , Jolidon (fehérnemű)[33] , Napolact (tejipar)[34] és Ursus (sör).[35]
A Capital című gazdasági lap 2006 elején végzett felmérése szerint Kolozsvár a legdrágább város Romániában. A felmérésben Bukarest nem volt benne, de a Hotnews.ro internetes portál szerint ugyanazzal a számítási módszerrel a főváros csak a második lenne.[36] A drágasághoz hozzájárul a diákok nagy száma is: Kolozsvárott található az ország legnagyobb egyeteme. A leggazdagabb 300 román listáján 19 kolozsvári üzletember található.[37]
[szerkesztés] Közlekedés
Kolozsváron keresztül halad az E60-as európai út (Bécs–Nagyvárad–Kolozsvár–Bukarest). Ugyanakkor hiányzik az összeköttetés az európai 4-es folyosóval (Arad–Déva–Gyulafehérvár–Marosvásárhely–Brassó–Bukarest–Konstanca), illetve az ország északkeleti részén húzódó európai 9-es folyosóval. Az áthaladó közúti áruforgalom terjedelme és a megfelelő elkerülő körgyűrű hiánya megterhelik a város belső forgalmát és szennyezik a környezetet.
A vasúti közlekedés tekintetében a város közvetlen összeköttetéssel rendelkezik Románia összes nagyobb városával. A Kolozsvár–Budapest útvonalon két nemzetközi vonat közlekedik (Corona és Ady Endre). A központi pályaudvar mellett a városnak még két vasúti pályaudvara is van: a kolozsvári „kis” állomás és a Cluj-Napoca Est-nek vagyis Kelet-Kolozsvárnak nevezett szamosfalvi állomás.
A városnak nemzetközi repülőtere van, amely Kolozsvár keleti felén helyezkedik el, 6 kilométerre a központtól. A repülőtér forgalma évente kb. 200 000 utas, ennek kétharmada nemzetközi járatokon utazik.
A város utcahálózata 662 km hosszú, ebből 443 km van korszerűen felszerelve. A tömegközlekedés 342 kilométernyi útvonalon zajlik, autóbuszok, trolibuszok és villamosok segítségével.[38].
| Villamos | Trolibusz | Autóbusz | Összesen | |
| Vonalak | 3 | 7 | 26 | 36 |
| Vonalhossz (km) | 52,8 | 98,8 | 305,2 | 456,8 |
| Járművek munkanapon | 35 | 85 | 160 | 280 |
| Járművek hétvégén | 16 | 45 | 65 | 126 |
| Részarány % | 19% | 38% | 43% | 100% |
2004-ben megkezdődtek egy új autópálya munkálatai a Bukarest–Brassó–Kolozsvár–Nagyvárad útvonalon. 2005-ben az erdélyi autópálya építését finanszírozási okok miatt felfüggesztették, 2006 áprilisában viszont az építkezés újraindult, miután a román kormány és az amerikai Bechtel cég megállapodásra jutottak.
[szerkesztés] Kultúra és oktatás
[szerkesztés] Színházak és operák
- Állami Bábszínház
- Állami Magyar Színház
- Állami Magyar Opera
- Román Nemzeti Színház
- Román Opera
[szerkesztés] Múzeumok
- Állattani Múzeum
- Emil Isac emlékmúzeum
- Gyógyszerészeti Múzeum (Mauksch-Hintz-ház)
- Néprajzi Múzeum (Redut)
- Falumúzeum (szabadtéri részleg a Hója erdőben)
- Szervátiusz Múzeum
- Szépművészeti Múzeum (Bánffy-palota)
- Történelmi és Régészeti Múzeum
[szerkesztés] Egyetemek
Állami egyetemek:
- Babeş–Bolyai Tudományegyetem
- Műszaki Egyetem
- „Iuliu Haţieganu” Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem
- Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetem
- Képzőművészeti Egyetem
- Gheorghe Dima Zeneakadémia
- Protestáns Teológiai Intézet
Magánegyetemek:
- Avram Iancu Egyetem
- Bogdan Vodă Egyetem
- Dimitrie Cantemir Keresztény Egyetem
- Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem
[szerkesztés] Legfontosabb középiskolák
- Apáczai Csere János Elméleti Líceum
- Nicolae Bălcescu Líceum
- George Baritiu Nemzeti Kollégium
- Báthory István Elméleti Líceum
- Lucian Blaga Elméleti Líceum
- Brassai Sámuel Elméleti Líceum
- George Coşbuc Nemzeti Kollégium (román és német tagozat)
- Mihai Eminescu Líceum (román és olasz tagozat)
- Onisifor Ghibu Líceum (román és magyar tagozat)
- János Zsigmond Unitárius Líceum
- Romulus Ladea Képzőművészeti Líceum (román és magyar tagozat)
- Tiberiu Popoviciu Informatikai Líceum
- Emil Racoviţă Líceum
- Gheorghe Şincai Líceum
- Sigismund Toduţă Zenelíceum (román és magyar tagozat)
- Waldorf Líceum (román és magyar tagozat)
[szerkesztés] Sajtó
A példányszám alapján a legolvasottabb napilap az Adevărul de Cluj, amely a rendszerváltás előtti Făclia utódja. A legfőbb versenytársai a Monitorul de Cluj, Ziarul Clujeanului és a Gazeta de Cluj. A Clujeanul hetilap, amelyet a MediaPro cég ad ki, havi átlagban 8-10 000 példányban jelenik meg.[39]
Magyar nyelvű napilapok: a Szabadság[40] és a Krónika[41]. A városban található az Erdélyi Napló[42] című hetilap, illetve a Korunk[43] folyóirat szerkesztősége is.
[szerkesztés] Sport
A legismertebb labdarúgó csapatok az első osztályban játszó KVSC-Ecomax, amely 2004-2005-ben az UEFA intertotó kupa döntőjében játszott, illetve az egyetemi sportklub másodosztályú csapata, az FC Universitatea. Az U Cluj néven emlegetett egyetemi csapat a régebbi időkben sok sikert ért el: 1932-33-ban a román bajnokság második helyén végzett, 1964-65-ben a román kupagyőztes volt, ezt követően pedig eljutott az Európai Kupa nyolcaddöntőjébe.
Noha Romániában valószínűleg a labdarúgás a legnépszerűbb sport, az utóbbi időben Kolozsvár inkább más területeken jeleskedett:
- rögbi: Universitatea BT Agressione Cluj-Napoca,
- női kosárlabda: Universitatea BT ACSA Terapia Cluj-Napoca
- férfi kosárlabda: BU Policarbochim Cluj-Napoca,
- női kézilabda: U Jolidon Cluj-Napoca,
- férfi kézilabda: U Armatura Cluj-Napoca,
- férfi vízilabda: Poli CSM Cluj-Napoca.
A hajdan népszerű KMSC (Kolozsvári Munkás Sport Club) atlétikában több kiválóságot nevelt ki: többek között tagja volt Silai Ilona, az 1968-as mexikói olimpián ezüstérmet szerzett középtávfutó.
[szerkesztés] Híres emberek
Kolozsvárott születtek:
- 1443. február 23-án Mátyás magyar király.
- 1510 körül Dávid Ferenc reformátor, az unitárius egyház megalapítója.
- 1547. január 25-én Rimay János tudós, költő.
- 1557. január 1-jén Bocskai István erdélyi fejedelem.
- 1570-ben Szamosközy István (latinosan Zamosius) történetíró.
- 1751. július 15-én Gyarmathi Sámuel tudós, nyelvész.
- 1782. május 16-án Buczy Emil költő.
- 1784. november 1-jén Deáki Filep Sámuel drámaíró.
- 1797. április 14-én Szilágyi Ferenc történész.
- 1802. december 15-én Bolyai János matematikus.
- 1805. július 27-én br. Jósika Sámuel erdélyi kancellár.
- 1807. október 3-án Baldacci Manó honvéd tábornok
- 1820. június 26-án Berzenczey László politikus, utazó
- 1821. január 27-én gróf Teleki Sándor, 1848-as honvédtiszt
- 1822. november 16-án Récsi Emil mezőgazdász és jogi szakíró.
- 1830. augusztus 30-án Szilágyi Sándor történész.
- 1835-ben Székely Bertalan festőművész.
- 1843. október 23-án br. Bánffy Dezső miniszterelnök.
- 1868. szeptember 18-án Vastagh György szobrászművész.
- 1873. december 29-én gr. Bánffy Miklós polítikus, író, grafikus, külügyminiszter, az Erdélyi Helikon főszerkesztője.
- 1875. május 30-án Entz Géza zoológus a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
- 1888. szeptember 25-én vitéz Hennyey Gusztáv vezérezredes, külügyminiszter.
- 1890. augusztus 30-án Reményik Sándor költő.
- 1903. július 4-én Szervátiusz Jenő szobrászművész.
- 1912-ben Gáll Ferenc festőművész.
- 1942. szeptember 13-án Károlyi Béla tornaedző
- 1948. november 28-án Tamás Gáspár Miklós filozófus, közíró.
[szerkesztés] Testvérvárosai
|
|
|
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Murádin László: A hely, ahol élünk; in: Erdélyi Református Naptár 1997, Erdélyi Református Egyházkerület kiadása
- ↑ Gaal György: Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz, Korunk, Kolozsvár, 1992; 5.old.
- ↑ Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok, 246. old. (Panoráma könyvek, ISBN 9632433882)
- ↑ Kiss Gábor fentebb idézett műve, 246. old.
- ↑ Gaal György id. m. 55. old.
- ↑ Kiss Gábor id. m., 248-250. old.
- ↑ Szabó Károly: A kolozsvári magyar polgárok összeírása 1453-ban, in: Kincses Kolozsvár, Magvető Kiadó, Budapest, 1987, ISBN 963140950 3
- ↑ Kiss Gábor id. m. 251. old.
- ↑ Kiss Gábor id. m. 252. old.
- ↑ Jakó Zsigmond: Négy évszázad a művelődés szolgálatában, Korunk, 1979. 7-8.szám
- ↑ Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban, in: Kolozsvár 1000 éve. A 2000. október 13–14-én rendezett konferencia előadásai. Szerkesztette: Dáné Tibor Kálmán, Egyed Ákos, Sipos Gábor, Wolf Rudolf. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Magyar Közművelődési Egyesület, Kolozsvár, 2001, ISBN 9738231140 [1]
- ↑ Gaal György: Kalauz a régi és új Kolozsvárhoz, 13.oldal
- ↑ Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban, lásd fentebb
- ↑ Darvay Nagy Adrienne: A mesebeli szentmadár. Képek a kolozsvári hivatásos magyar színjátszás 200 éves történetéből. Héttorony, 1992, ISBN 9637855424, 12. és 22.oldal
- ↑ Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban, lásd fentebb
- ↑ Fodor András: Kolozsvári képeskönyv, Gloria, Kolozsvár, 2002, ISBN 90738267102, 84.old.
- ↑ Fodor András id. m., 62.old.
- ↑ Gaal György: Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz, 19.oldal
- ↑ Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban, lásd fentebb
- ↑ Marton József - Jakabffy Tamás: Az erdélyi katolicizmus századai, Gloria, Kolozsvár, 1999, 107. old.
- ↑ Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban, lásd fentebb
- ↑ Fodor András id. m., 170.old.
- ↑ Szabó György: Kolozsvári deportáltak az Uralban, Komp-Press, Kolozsvár, 1994, ISBN 9739639925, 22.oldal
- ↑ Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban, lásd fentebb
- ↑ Romániai népszámlálási adatok 2002 /Kolozsvár
- ↑ Romániai népszámlálási adatok 2002 /Bukarest
- ↑ Romániai népszámlálási adatok 2002 /Jászvásár
- ↑ Romániai népszámlálási adatok 2002 /Kolozsvár
- ↑ Varga Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992)
- ↑ Astral cég honlapja
- ↑ Ardaf biztosító honlapja
- ↑ Farmec kozmetikai cég honlapja
- ↑ Jolidon cég honlapja
- ↑ Napolact tejipari cég honlapja
- ↑ Ursus sörgyár honlapja
- ↑ Hotnews.ro: „Románia legdrágább városai“, 2006. március 2.
- ↑ Gazeta de Cluj 2005. november 21.
- ↑ A kolozsvári közlekedési vállalat honlapja
- ↑ Grafikon a BRAT honlapján BRAT = Biroul Român de Audit al Tirajelor = A példányszámokat auditáló román iroda
- ↑ Szabadság c. napilap
- ↑ Krónika c. napilap
- ↑ Erdélyi Napló c. hetilap
- ↑ Korunk c. folyóirat
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Magyar
- Kolozsvár város honlapja
- Kós Károly gondolatai Kolozsvárról
- Kolozsvár interaktiv térképe
- Kolozsvár térképe (flash)
[szerkesztés] Román
[szerkesztés] Angol
[szerkesztés] Német
[szerkesztés] Francia
Based on work by