Nemeskéri Kiss Miklós
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kiss Miklós Pál József János (nemeskéri) (Bikádpuszta (Miszla), 1820. november 22.[1] – Párizs, 1902. április 27.) 48-as honvédezredes, emigráns politikus
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Származása, ifjú évei
Nagy múltú nemesi családból származott, a családi legendárium szerint gyökereik IV. Béla uralkodásáig vezethetők vissza. Ősük állítólag mongol volt: Kize kán túszként maradt Magyarországon, majd feleségül vett egy fiatal özvegyasszonyt.
A családról írásos emlék 1632-ből maradt fenn, amikor nemeskéri Kiss Miklós Sopron vármegyei Nemeskéren lakó apai ó-szülője (6. felmenő), István, II. Ferdinánd kancelláriáján hitelesítteti a jóval korábbról származó nemesi okiratot és címert. Ezt követően használhatta a család hivatalosan is a „nemeskéri” előnevet. Későbbi forrásokban előfordult, hogy a nemesi előnevet kötőjellel egybeírták a vezetéknévvel (Nemeskéri-Kiss), ezt a változatot azonban a család csak jóval későbbtől (1936) használhatja hivatalosan.
Pécsett végezte el a piarista gimnáziumot, majd 1837-től Pesten tanult jogot; 1841-ben szerzett oklevelet. Nagy hatással voltak rá a felvilágosodás eszméi, olyannyira, hogy amikor Habsburg-hű nagybátyja, a fiumei kormányzó örökbefogadása fejéül liberális eszméinek megtagadását kérte, a hevesvérű ifjú eltépte az okiratot. Ezt követően Miklós – a család egyik alapítványának jóvoltából – 1843-ban tanulmányutat tett Törökországban, Egyiptomban, Itáliában, Spanyolországban, majd 1847-ben, Franciaországban és Angliában. Itáliában megismerkedett és összebarátkozott Giuseppe Garibaldival, Londonban pedig a rossz anyagi körülmények között élő Charles-Louis Napoléon Bonaparte herceggel, a későbbi III. Napóleonnal, akit többször is kisegített.
A két utazás között 1844-ben fogalmazónak, majd 1846-tól titkárnak nevezték ki a Helytartótanácsnál. Ebből az időszakból származott ismeretsége Teleki Lászlóval, Irányi Dániellel és Kossuth Lajossal.
[szerkesztés] A forradalom és szabadságharc alatt
Az 1848. március 15. után nemeskéri Kiss Miklós elsők között csatlakozott a forradalomhoz, lelkesen vett részt a szabadságharcban, részben az eszmék, részben a barátai miatt, de rokoni kapcsolatok okán is, melyek az első felelős kormány fejéhez, Batthyány Lajoshoz fűzték.
1848. június 8-án a magyar forradalmi kormány nemzetőr őrnaggyá és Buda város 1. gyalogos nemzetőrzászlóalja parancsnokává nevezi ki.
Nincs adat arra, hogy jelen volt-e a pákozdi csatában, azonban mozgósított nemzetőreivel Jellasics üldözésében már részt vett. Parancsőrtisztként vett részt a pándorfalui haderő-összpontosításon, majd az október 30-i schwechati csatában.
1848. november 11-től alezredesi rendfokozatban a budai gyalog- és nemzetőrség főparancsnoka. Az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. novemberében őt kérte fel a nyugat-felvidéki gabonakészletek felvásárlása, a komáromi erődítmény élelmiszerkészleteinek feltöltése érdekében.
1849. február 2-án előléptették ezredessé. Rövid ideig a budai vár, majd Pétervárad parancsnoka volt. Egyes források szerint a szabadságharc 9 csatájában vett részt, több kisebb sebesülést szerzett.
1849. áprilisában a latinul, németül, franciául, angolul, olaszul, és spanyolul folyékonyan beszélő fiatal tiszt a debreceni kormány megbízásából tárgyalásokat kezdett a badeni forradalmi csapatok, a Velencei Köztársaság és a magyar honvéd haderő stratégiai összehangolására.
1849. május 21-én tevékenyen vett részt a budai vár ostromában és visszafoglalásában. A vár visszavételét követően rövid időre a vár parancsnokává nevezték ki.
Ő vitte Kossuth levelét Angliába, amelyben kölcsönt kért a függetlenségéért harcoló Magyarország részére. Kalandos küldetése során eljutott Párizsba, majd Londonba, de az angolok érdektelensége miatt útját nem kísérte siker. Párizsban gróf Teleki Lászlóval, a magyar kormány franciaországi megbízottjával együtt a kormány, illetve a közvélemény támogatásának elnyerésén dolgozott a függetlenségi nyilatkozat utáni Magyarország, illetve a magyar kormány elismerése érdekében.
[szerkesztés] Emigrációban
[szerkesztés] Angliában
A szabadságharc leverését követően is Angliában, majd Franciaországban maradt, mivel haza nem térhetett. Birtokait elkobozták, őt pedig „in effigie” (jelképesen) felakasztották.
Angliában aktív szervezője lett az odamenekült magyar emigránsoknak. Kapcsolatot tartott a Törökországban tartózkodó Kossuth Lajossal, aki - miután Angliából az Amerikai Egyesült Államokba utazott - 1851. augusztus 18-i levelében nemeskéri Kiss Miklóst nevezte ki angliai megbízottjának.
[szerkesztés] Franciaországban
Vélhetőleg a hivatalos Anglia nem túl baráti magatartása, és gróf Teleki László személye játszott közre abban, hogy áttelepült Párizsba. Noha jól ismerte az akkor már köztársasági elnök Bonaparte-t, inkább nyomorgott, mint büszkeségét feladva segítségét kérje. 1850-től két évig a Metz-i Katonai Akadémiára járt, törzstiszti vizsgát tett, majd beiratkozott a Sorbonne egyetem műszaki karára, ahol mérnöki oklevelet szerzett. Mivel a vasútépítés ez idő tájt kezdett rohamosan fejlődni, e szakterületre specializálódott. Egy vasútépítő vállalatnál helyezkedett el, melynek – részvénytársasággá történt átalakulását követően – igazgatósági tagja, majd 1959-től vezérigazgatója lett.
Az addig „hontalan” státusszal rendelkező nemeskéri Kiss 1851-ben kérte a francia állampolgárságot. A honosító okmányba azonban hiba csúszott, így a „Nicolas Kiss de Nemeskér” helyett „Nicolas de Kiss de Nemeskér” nemesi formula került be (a család franciaországi leszármazottjai azóta is így használják nevüket).
1853-ban feleségül vette Mathilde Le Charron márkinőt, akivel a család Villecerf falu melletti Saint-Ange kastélyában telepedtek le. Házasságukból négy gyermek született: Aladar Paul Marie Richard (Aladár) (1854. szeptember 1. – 1930. március 24.), Paul (Pál) (1856-1928), Marguerite (Margit) (1861-1944) és Nicolas (Miklós) (1862-1931).
Nemeskéri Kiss Miklós jó gazdálkodónak bizonyult, a család birtoka folyamatosan gyarapodott. Az emigráns vezető kastélyában megfordult a magyar emigráció színe java: Andrássy Gyula, Klapka György, Türr István, Kmety György, gróf Schmidegg Kálmán (ott is halt meg), később pedig a kastélyban és párizsi lakásában olyan hírességek, mint Munkácsy Mihály, Paál László vagy Hubay Jenő.
A házassága révén a legfelsőbb kapcsolatokkal rendelkező Kiss időközben ismét kapcsolatba került az immár III. Napóleon néven uralkodó londoni baráttal, Bonaparte herceggel. E kapcsolatát is felhasználva érte el, hogy 1858-ban Kossuth találkozhatott Napóleon Jeromos herceggel, a császár unokaöccsével.
[szerkesztés] Magyar sereggel Olaszhonban
Amikor 1859-ben kitört az olasz függetlenségi harc, Franciaország Garibaldi mellé állt. Hazánk esetleges felszabadítását remélve a Kossuth-emigráció is bekapcsolódott az eseményekbe. Nemeskéri Kiss Miklós 1859. május 6-án ott volt Párizsban, amikor megtartotta alakuló ülését a magyar emigráció politikai és szervezeti központja, a Magyar Nemzeti Igazgatóság., mely Kossuth Lajos elnökletével a száműzetésben alakult kormány szerepét töltötte be. Székhelyül Genovát választották. Elhatározták a Magyar Sereg Olaszhonban elnevezésű légió felállítását két gyalog- és egy lovasdandár erőben. A III. Napóleontól is ezredesi rendfokozatot kapott Nemeskéri Kiss Miklós a 2. gyalogdandár parancsnoka lett (helyettese: Tüköry Lajos őrnagy). Az egység két, rendkívül véres ütközetekben is kitűntette magát (Magenta és Solferino). Az olasz királyi hadseregben tábornoki rendfokozatot kapott és kitüntették a Szent Móric- és Lázár-renddel (Mauritius-rend).
A háború után folytatta a diplomáciai erőfeszítéseket: 1866-ban Kossuth megbízásából Bismarckot kereste fel, hogy megnyerje Poroszországot a magyar ügynek.
Katonai, diplomáciai és gazdasági érdemei elismeréseként 1861-ben III. Napóleon grófi címet adományozott nemeskéri Kiss Miklósnak, 1868. május 27-én pedig a Becsületrend lovagjává is kinevezte (oklevélszáma: 7119).
[szerkesztés] A kiegyezés után
Az 1867. évi kiegyezést követő általános amnesztia lehetővé tette, hogy nemeskéri Kiss Miklós hazatérjen Magyarországra. Két birtokot vásárolt: megvette az Esterházy-uradalmat a felvidéki Véghlesen, Gödön pedig a Sina és Simon bankárok nagybirtokának jelentős részét, a kúriával együtt.
Frissen szerzett birtokain felhasználta mindazt a tudást és tapasztalatot, melyet a fejlett Franciaországban megszerzett. Véghlesi birtokán korszerű fűrészüzemeket hozott létre, ahonnan fenyő- és bükkfaárut szállított Olaszországba, déligyümölcs fejében. Ugyanitt palackozó üzemet létesített a Vera-forrás savanyúvizének forgalmazásához. Korát messze megelőzve folytatott magyarországi birtokain belterjes (intenzív) gazdálkodást. Ő volt az, aki hazánkban elkezdte a roqueforti sajt gyártását. Alkalmazottai hűségének erősítésére, saját |pénzérmét hozott forgalomba, melynek ellenében a birtokok boltjaiban nagykereskedelmi áron lehetett vásárolni (persze azonos értékben be lehetett váltani hivatalos fizetőeszközre is).
Mivel a család franciaországi birtokait továbbra is maga kezelte, ideje egy részét ott töltötte, hazai birtokainak és ügyeinek intézését átengedte másodszülött fiának, Pálnak, aki folytatta a nagyarányú fejlesztéseket (gödi tehenészet, szeszgyár, iparvasút, versenylóistálló, stb.).
[szerkesztés] Az örökös ellenálló
Nemeskéri Kiss Miklós elvtartó volt. Noha Franciaországban grófi címet kapott, e címet nem használta. Élete végéig megkövetelte az „Ezredes úr” megszólítást, mivel elsősorban 48-as honvédnek tartotta magát. A kiegyezés után a „megtértek” részére nagy számban adományozott címek, rangok és érdemrendek egyikét sem fogadta el, mivel úgy tartotta, hogy „Azt a kezet, amelynek nevében az embert halálra ítélték és képletesen ki is végezték, a megbékélés után megszorítani lehet, de megcsókolni nem.”
Egy alkalommal, amikor egy hadgyakorlat során Albrecht főherceget a gödi kúriába szállásolták be, nem volt hajlandó kitűzetni a császári zászlót.
Nemeskéri Kiss ezredes 1902. április 27-én párizsi házában hunyt el, családja a villecerfi temetőben emelt családi kriptában helyezte örök nyugalomra.
[szerkesztés] Lábjegyzet
- ↑ A Miklós de Kiss de Nemeskér úr által rendelkezésre bocsátott családtörténetben nemeskéri Kiss Miklós honvédezredes születési dátumként 1820. szeptember 22. szerepel, a családi kriptában fellelt sírkő szerint viszont 1820. november 22. Amíg nem sikerül a születési hónapot pontosítani, ez utóbbit tüntettem fel a szövegben.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Miklós de Kiss de Nemeskér úr szíves közlése a család történetéről (1998) (Gyüre János összeállítása alapján)
- Magyar Életrajzi Lexikon
- Nemeskéri-Kiss Kúria honlapja
Based on work by