Habsburg-család

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Habsburgok zászlaja, mely a kiegyezésig az Osztrák Császárság zászlajaként is szolgált, azután pedig az Osztrák-Magyar Monarchia oszták felének zászlajaként

A Habsburg-család (1740-ig, illetve a magyar trónon 1780-ig Habsburg-ház; 1745-től, illetve 1780-tól Habsburg-Lotharingiai-ház) Európa egyik legjelentősebb uralkodói családja volt, amely német királyok, német-római császárok, cseh, magyar, spanyol és portugál királyok sorát adta. A család tagjai emellett különböző időszakokban számtalan itáliai és németországi hercegség, választófejedelemség, stb. urai voltak.

Tartalomjegyzék

1 A család eredete
2 Német királyok és német-római császárok
3 A spanyol Habsburgok
4 A Habsburgok és Magyarország
5 Egyéb birtokok és címek
- 5.1 Habsbsurg-ház
- 5.2 Habsburg-Lotharinghiai-ház
6 A család fontosabb uralkodói
7 Lásd még
8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A család eredete

A család eredete a 10. századig nyúlik vissza. Az első név szerint ismert ős Guntram volt, bár ő még nem viselte a Habsburg nevet (973-ban halt meg). A Habsburg név a 11. században ragadt azalemann eredetű családra, amikor II. Ottó (meghalt 1111) a mai Svájc területén, Aargau kantonban, az Aare és a Reuss folyók egybefolyásánál fekvő Habichtsburg grófja lett. Más forrás szerint Habichtsburgot Guntram unokája, Werner építtette, aki egyébként 1002-től már strassburgi püspök volt. A vár neve magyarul Héjavárat jelent, és innen ered az ismert Habsburg családi címer is. Birtokaik kezdetben főleg a sváb hercegségben terültek el, amit később elzászi területekkel egészítettek ki (egyes források szerint ezzel ellentétben az elzászi birtokok jelentették a kezdeti törzsterületet). Később a svájci területekről elüldözték őket a svájciak, és ezzel nagyjából egyidejűleg a magyarok és csehek közötti ellentéteket kihasználva megszerezték maguknak első kelet-ausztriai birtokaikat.

[szerkesztés] Német királyok és német-római császárok

A család első uralkodója I. Rudolf (1218-1291), akit 1273-ban választottak német királlyá. 1282-ben az augsburgi birodalmi gyűlésen fiainak ajándékozta az Ottokár cseh királytól magyar segítséggel megszerzett birodalmi területeket, Felső- és Belső-Ausztriát, Stájerországot, Krajnát és Karintiát, ezzel kialakítva a család későbbi közép-európai bázisát. 1315-ben a svájci szabadságharc következtében ottani területeik nagyrészét elveszítették. Ezt követően változó, de összességében folyamatosan növekvő birodalmi területek urai.

A német királyi címet I. Rudolf fia, I. Albert (1308) halála után elveszítették (közöttük sincs folytonosság: 1292-1298 között Nassaui Adolf uralkodott), és csak II. Albert szerezte vissza 1438-ban.

Császári címet elsőként az ő fia, III. Frigyes (1415-1493) viselt (német királlyá 1442-ben, német-római császárrá 1452-ben koronázták). Ettől kezdve folyamatosan a Habsburg-házból kerültek ki a német-római császárok 1742-ig amikor VII. (Wittelsbach) Károlyt, választották császárrá. 1745-ben Mária Terézia férjét I. (Lotharingiai) Ferencet választották meg, így jött létre a Habsburg-Lotharingiai ház.

1804-ben a Német-Római Szent Birodalmat megszűntnek nyilvánították, és II. Ferenc (I. Ferenc néven) felvette az Ausztria császára címet, amit 1918-ban az Osztrák Köztársaság kikiáltásakor és a dinasztia trónfosztásakor I. Károly (magyar királyként IV. Károly) veszített el.

[szerkesztés] A spanyol Habsburgok

1496-ban Miksa császár fia, Szép Fülöp, aki ekkor apja megbízásából már Németalföld uralkodója volt, Johannát, a kasztíliai király lányát vette feleségül, miközben húga, Margit Don Juan aragóniai trónörököshöz ment férjhez. Don Juan 1497-ben meghalt és Fülöp felesége Johanna lett a trón örököse. A kasztíliai királyság, amelyben forma szerint Johanna (később őt nevezték Őrült Johannának) uralkodott, illetve az Aragóniai királyság ugyan formálisan megtartotta különállását, lényegében azonban ekkor már végbement a spanyol területek egységesítése. Szép Fülöp 1506-ban meghalt, de 1516-tól idősebbik fia, Károly lett a spanyol király, aki apai nagyapja, I. Miksa császár 1519-ben bekövetkezett halála után a német területeket is megörökölte (német király 1520-tól, császár 1530-tól). Ő maga, miközben - egy hét éves időszakot leszámítva - helytartói útján kormányozta Spanyolországot, elsősorban német birodalmi ügyekkel (emellett pedig főleg Itáliával és Németalfölddel) foglalkozott, közép-európai tartományait - benne az ausztriai hercegségeket és az időközben megszerzett magyar és cseh királyságokat öccsére, Ferdinándra bízta. Károly 1556-ban visszavonult az uralkodástól, és birodalmát kétfelé osztotta: a spanyolországi korona annak ekkor már terjedelmes tengerentúli birtokaival valamint Nápollyal és Németalfölddel együtt fiáé, II. Fülöpé lett, míg a német császári címet és a németországi birtokokat Ferdinánd kapta meg.

Az utolsó spanyol Habsburg uralkodó II. Károly volt (1661-1700), aki gyermektelenül hunyt el és végrendeletében XIV. Lajos unokáját, Anjou Fülöpöt tette meg örökösévé. Az ezt követő spanyol örökösödési háborúban a Habsburgok és szövetségeseik (pl. az angolok, Marlborough herceg vezetésével) többször is győzelmet arattak a franciák felett, I. Lipót fiát (III. Károly néven) meg is koronázták spanyol királynak. Őt azonban I. József császár halála után (VI. Károly néven) német császárnak is megválasztották, ekkor a szövetség felbomlott, és végül V. Fülöpöt ismerték el spanyol királynak (utrechti egyezmény), amivel a spanyol korona véglegesen a Bourbonok kezére jutott.

[szerkesztés] A Habsburgok és Magyarország

A magyar történelemben elsőként I. Albert lánya, Ágnes jelent meg, aki III. András felesége volt. Az Árpád-ház kihalása után - noha a birodalmi felfogás szerint ennek alapján jogot formálhattak volna a magyar trónra - I. Albert Károly Róbertet támogatta a másik két aspiránssal, a cseh II. Vencellel és Bajor Ottóval szemben.

A magyar trónon az első Habsburg-házi király 1437 és 1439 között II. Albert volt, aki a felesége Erzsébet, (Luxemburgi) Zsigmond magyar király és német-római császár lánya révén jutott a magyar trónra. (emellett német és cseh király is volt.) Fia V. László, magyar és cseh király.

V. László halála után 1459-ben egyes főurak III. Frigyest is magyar királlyá választották, de koronázására nem került sor (noha a korona László révén az ő birtokában volt), hanem Hunyadi Mátyás lett a király. 1463-ban a bécsújhelyi békében Frigyes elismerte Mátyást, visszaszolgáltatta a magyar koronát, viszonzásul Mátyás örökösének ismerte el Frigyest, amennyiben nem születik fiúgyermeke. Ennek ellenére a két uralkodó között az 1470-es években újabb háborúk zajlottak, amelyek során Frigyes kénytelen volt elismerni Mátyást cseh királynak, majd elveszítette ausztriai tartományai egy részét is, amelyeket csak Mátyás halála után sikerült visszaszereznie.

Noha Mátyás halála után a Habsburgok több jogcímen is igényt formálhattak volna a magyar trónra, a magyar rendek Jagelló Ulászló cseh király mellett döntöttek. A dinasztikus kapcsolatok azonban tovább szövődtek: Ulászló lánya, Anna I. Ferdinándnak, V. Károly császár öccsének lett a felesége, fia II. Lajos pedig Ferdinánd húgát, Máriát vette el. (A mohácsi csata és II. Lajos magyar király halála után V. Károly Máriát Németalföld helytartójává nevezte ki).

Ennek alapján I. Ferdinánd (1526-tól cseh király, 1531-től német király, 1558-tól német-római császár) igényt formált a magyar trónra, 1526. december 16-án meg is választották, illetve 1527. november 3-án megkoronázták. A rendek egy része (tkp. a köznemesi párt) azonban Szapolyai János mellett döntött, akit szintén megkoronáztak (1526. november 11.). A két trónkövetelő végül 1538-ban a váradi békében megegyezett, hogy János halála esetén Ferdinánd örökli a trónt. Szapolyai 1540-ben bekövetkezett halála után a Habsburgok szinte egyszerre érték el két célkitűzésüket, és jutottak a cseh és a magyar korona birtokába, amiket 1918-ig meg is tartottak.

[szerkesztés] Egyéb birtokok és címek

A család tagjai különböző időszakokban a következő címeket viselték:

[szerkesztés] Habsbsurg-ház

Ausztria hercege, később főhercege,
Stájer herceg, később főherceg,
Karinthia hercege,
Tirol grófja,
Burgundia hercege,
Németalföld hercege.

A spanyol ág 1580 és 1640 között portugál uralkodókat is adott.

[szerkesztés] Habsburg-Lotharinghiai-ház

Toscana nagyhercege,
Németalföld hercege,
Würzburgi választó,
Kölni választó,
Salzburgi választó,
Parma hercege,
Modena hercege,
Mexikói császár.
Erdély nagyfejedelme

[szerkesztés] A család fontosabb uralkodói

A Habsburg-család birtokainak címerei 1555-ben

I. Rudolf német király (1218-1291)
III. Frigyes német-római császár (1415-1493)
I. Miksa német-római császár (1459-1519)
V. Károly spanyol király, német-római császár (1500-1558)
I. Ferdinánd német-római császár, magyar és cseh király (1503- 1564)
II. Fülöp spanyol király (1527-1598)
II. Miksa (1527 - 1576)
II. Rudolf német-római császár, magyar és cseh király (1552 - 1612)
II. Mátyás német-római császár, magyar és cseh király (1557 - 1619)
II. Ferdinánd német-római császár, magyar és cseh király (1578 - 1637)
III. Ferdinánd német-római császár, magyar és cseh király (1608 - 1657)
I. Lipót német-római császár, magyar és cseh király (1640 - 1705)
I. József német-római császár, magyar és cseh király (1678 - 1711)
III. Károly német-római császár, magyar és cseh király (1685 - 1740)
Mária Terézia magyar és cseh királynő (1717 - 1780)
II. József német-római császár, magyar és cseh király (1741 - 1790)
II. Lipót német-római császár, magyar és cseh király (1747 - 1792)
II. Ferenc német-római császár 1804-ig, utána I. Ferenc néven osztrák császár, magyar és cseh király (1768 - 1835)
V. Ferdinánd (1793 - 1875, osztrák császár, magyar és cseh király 1848-ban lemondatták)
I. Ferenc József osztrák császár, magyar és cseh király (1830 - 1916)
I. Károly osztrák császár, magyar és cseh király (1887 - 1922)
Habsburg Ottó (1912 - ) 1961-ben lemondott trónigényéről