Gróf

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A grófi cím eredetileg hivatalt jelentett, később a király által adományozott rangként volt ismeretes, a tulajdonképpeni társadalmi státusz egyfajta kiemelő jelzőjeként.

A gróf (latinul comes, franciául comte, angolul earl, ha angol nemes, különben count, olaszul conte, németül Graf) az 5. században a király által kinevezett hivatalnokot jelentette. A grófnak jogában állt törvény elé idézni a területén élőket, és ítélkezhetett felettük. A Frank Birodalomban a király hatalmával együtt nőtt a grófi hatalom is: alá tartozott a közrend felügyelete, a befolyó jövedelmeket kezelhette, háborúban seregeket vezethetett, stb. Nagy Károly grófságokra osztotta országát, melyek élén álltak a - kezdeti időkben még nem öröklődő című és leváltható - grófok. A grófok által felügyelt területek – vagy azok egy része – gyakran a család tulajdonába vándoroltak, és a hűbéri területekkel egybeforrva alakultak ki a hatalmas grófi birtokok.

Magyarországon I. István megyerendszere a frank grófságok mintáján alapult. A comitatus élén a megyésispán vagy várispán állt (comes comitatus vagy comes parochie). A latin comitatus terminus egyaránt jelentett várispánságot és vármegyét. Sem a várispánság, sem a megyésinpánság nem volt öröklődő tisztség. A nyugati grófi címnek megfelelő méltóság, cím Magyarországon csak a XV. században jelent meg a örökös főispáni (lat. perpetuus comes) tisztség adományozásával. Így az első igazi "gróf" Hunyadi János volt.

A korai újkortól kegyelemlevél által a Habsburg-házi királyoktól már öröklődő grófi címhez (comes) lehetett jutni. A grófok a főúri rendhez tartoztak, 1608 után az országgyűlési felsőtáblát adó réteghez, ám a később megszüntetett és újra felállított felsőházi tagsághoz már a grófi cím nem volt elegendő. A címeket nemritkán (királyhű) politikai érdemekért adta az uralkodó, 1623 óta, (iktári Bethlen István grófi rangra emelésétől) pedig a címhez nem járt automatikusan birtok vagy más hozzátétel.

A grófi címeket 1947-ben Magyarországon törvény törölte el, hivatalos használatuk (igazolványokban, okmányokban, stb.) pedig sok más köztársasághoz hasonlóan tilos. Magánéletben a címek használata (történelmi családok) újból terjed.