Jogképesség
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
| Személyi jog |
|---|
| A polgári jog sorozat része |
| jogképesség |
| holtnak nyilvánítás · eutanázia |
| cselekvőképesség |
| cselekvőképességet kizáró gondnokság |
| cselekvőképességet korlátozó gondnokság |
| gondnokság alá helyezés |
| Jogi személy és fajtái |
| állam · állami vállalat · tröszt |
| költségvetési szerv · közhasznú társaság |
| szövetkezet · leányvállalat · köztestület |
| gazdasági társaság · közkereseti társaság |
| betéti társaság · korlátolt felelősségű társaság |
| részvénytársaság · közös vállalat · társadalmi szervezet |
| alapítvány · egyesület · egyház |
| Személyhez fűződő jogok |
| lelkiismereti szabadság · személyes szabadság |
| a testi épség és az egészség védelme · a becsület védelme |
| az emberi méltóság védelme · névjog · titokvédelem |
| jóhírnév védelme · képmás és hangfelvétel oltalma |
| magánlakáshoz való jog · személyes adatok védelme |
| kegyeleti jog |
| Szellemi alkotások |
| szerzői jog |
| iparjogvédelem |
Az emberiség történetében az egyes emberek státuszai (jogai és kötelezettségei) között gyakran jogilag is különbséget tettek: rabszolgák–szabadok, nők–férfiak, idegenek–állampolgárok. Az egyes emberek autonóm mozgástere korlátozott volt. A felvilágosodás és a modern nemzetközi jog kialakulása idején elvként fogalmazták meg, hogy minden ember szabadnak és jogokban egyenlően születik, és az is marad, vannak veleszületett jogai, melyek nem idegeníthetők el. A civilizált országok kötelessége, hogy ezen szabad állapotot elismerjék, deklarálják és biztosítsák. A szabad ember jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. Ez jelenti a jogképességet.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A magyar és a nemzetközi szabályozás
A Polgári törvénykönyv személyi jogról szóló fejezetében a 8. § kimondja, hogy
„A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes: jogai és kötelességei lehetnek. A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő. A jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.”
Az ember jogképessége ezek szerint egy elvont képesség, ami alapján elvileg bárkinek bármilyen joga és kötelessége lehet. A jogképesség az emberrel veleszületik, el nem idegeníthető, nincs fejlettségi fokhoz, értelmi képességhez kötve. A fenti törvény a jogképességet az adott emberrel szemben is megvédi, így például senki sem nyilatkozhat úgy, hogy magára nézve rabszolgaságot ismer el.
Az ENSZ 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 6. cikke szerint
„mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogalanyiságát bárhol elismerjék.”
[szerkesztés] A jogképesség tartalma
A jogképesség általános, egyenlő és feltétlen. Általános, mert minden egyes embert ember mivoltánál fogva megillet. Egyenlő, mert a jogképesség terjedelme tekintetében ember és ember között semmiféle különbség nincs. Feltétlen, mert közvetlenül a törvényből folyik, megszerzése semmiféle feltételhez nem köthető.
[szerkesztés] Jogképesség-szerzőképesség
A jogképesség konkrét formában mint szerzőképesség jelenik meg, és esetenként vizsgálandó, hogy adott személy jogokat és kötelességeket szerezhet-e. Az absztrakt jogképesség azonban nem egyenlő a konkrét jogképességgel. Meghatározott személyek szerzőképessége bizonyos jogtárgyakra korlátozható, kizárható (pl. külföldi nem vehet Magyarországon termőföldet). Ilyenkor a szerzőképesség konkrét korlátozása normatív jellege folytán nem eredményezi az absztrakt jogképesség csorbulását.
[szerkesztés] A jogképesség kezdete
A magyar polgári törvénykönyv szerint: „A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg.” A fogamzás és a születés közti időben a jogképesség feltételes, az élveszületéstől, mint feltételtől függ. Ebből kifolyólag a magyar jog nem ismeri el a magzat jogalanyiságát, a magzat nem jogképes, de feltételes jogalanyisága van. Példákkal szemléltetve: apa meghal, anya terhes, apa végrendelete szerint a születendő gyermeke az örökös. Ilyenkor a magzat dologi várományos, a függő jogviszony hatálya csak az élveszületéssel áll be. Ha élve megszületik és utóbb életképtelenség miatt rögtön meghal a hatály akkor is beáll. Azonban, ha nem élve születik, úgy jogi értelemben úgy kell tekinteni, mintha meg sem fogant volna (fikció).
Kérdés még, hogy mikor történik a fogamzás, például apa meghal, és örököse a születendő gyermeke. 10 hónap múlva az anya gyermeknek ad életet. Vajon a megszületett gyermek az apa halála idején magzat volt-e már, megfogant-e? Ha nem, úgy nem örökölhet, ha igen, úgy az örökséget megkaphatja. A magyar Ptk. vélelmet állít fel: „A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni. Bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. A születés napja a határidőbe beleszámít.”
[szerkesztés] Jogképesség vége
Az ember jogképessége az élveszületéssel kezdődik és a halállal szűnik meg. A halál időpontja nem a szívműködés leállása (klinikai halál), hanem az agyműködés megszűnése és ezen állapot visszafordíthatatlansága (biológiai halál)-irreverzibilitása. Ezt orvosi bizonyítvány (halottkémi jelentés) igazolja közokirati formában.
A halottkémi jelentés kritériumai:
- környezeti ingerekre való reagálás hiánya
- izomzat teljes areflexiája
- spontán légzés hiánya
- artériás vérnyomás hiánya
- abszolút egyenes vonalú EEG
A polgári jog szempontjából az EEG-nek van jelentősége, mivel a többi élettani képesség gépi úton még hosszabb ideig fenntartható. Tehát hiába lélegeztetik géppel, ha az EEG egyenes vonalú, úgy az ember polgári jogilag halott, jogai és kötelességei többé nincsenek. Ha a halál tényének igazolására orvosi bizonyítvány nem állítható ki (mert pl. eltűnt, nem bizonyítható hol halt meg stb.), akkor sor kerülhet a holtnak nyilvánításra.
[szerkesztés] jogképesség az embernél
fogantatás - 300 nap - élveszületés - biológiai halál
Based on work by 