A felvilágosodás korának magyar irodalma
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A felvilágosodás irodalma 1772 - 1795
- A felvilágosodás vezéralakja: Bessenyei György (1747-1811)
- A nyelvi és irodalmi megújulás kezdetei:
- a széppróza első képviselői: Mészáros Ignác (1721–1800), Kónyi János (meghalt 1792 körül), Báróczi Sándor (1735–1809)
- Ráday Gedeon (1713-1792)
- A felvilágosodás első jelei a költészetben: Barcsay Ábrahám (1742–1806), Fekete János (1741–1803), Péczeli József (1750–1792)
- A nyelvújító mozgalom megindulása: Rák Mátyás és Barczafalvi Szabó Dávid (1752?–1828) óvatos újításai
- A tudományos irodalom fejlődése
- felvilágosodás és népiesség: Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805)
- Írók a köztársasági mozgalomban: Batsányi János (1763–1845), Verseghy Ferenc (1757–1822), Szentjóbi Szabó László (1767–1795)
[szerkesztés] Hagyományőrző írók
Orczy Lőrinc (1718–1789), Gvadányi József (1725–1807), Dugonics András (1740–1818), Pálóczi Horváth Ádám (1760–1820)
[szerkesztés] Szentimentalisták
A magyar szentimentalizmus képviselőinek fellépése: Ányos Pál (1756–1784), Dayka Gábor (1769–1796), Kármán József (1769–1795)
[szerkesztés] Magyar nyelvű színjátszás és drámairodalom
- A nemzeti színjátszás kialakulása: Kelemen László (1762–1814) színtársulatának létrejötte és az Erdélyi Magyar Színjátszó Társaság megalakulása
- Kísérletek a színpadi irodalom megteremtésére: írók: id. Teleki László (1764–1821), fordítók: Teleki Ádám (1740–1792), Zechenter Antal, Péczeli József, Endrődy János (1756–1824)
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A Magyar irodalom története I-VI. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966. Főszerkesztő: Sőtér István
Based on work by 