Fekete János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Fekete János (galanthai gróf) (1741. - Fót, 1803. július 21.) császári királyi kamarás és vezérőrnagy, műfordító, költő

[szerkesztés] Élete

Gróf F. György országbiró és Niczky Anna fia, tudományosan művelt férfiú volt; midőn Budán 1792. jún. 6. Ferencz király koronázásán mint tábornok jelen volt, a királynéval olaszul beszélt, mint Kazinczy írja.

Nagyon elmés, nagyon eleven és lelkes ember és széles olvasású volt. Midőn Mes Rapsodies c. franciául irt két kötet versét két átalag tokai borral elküldé Voltairenek, ez megköszönő válaszában azt veté mellé, hogy bora jobb mint verse.

A magyar literaturáról szeretett beszélgetni s midőn Balaton-Füreden, hol gyakran megfordult, Kis Jánossal találkozott, ennek Wieland Muzarionának magyar fordítását elkérte tőle s az egész munkát a rimek megváltoztatásával küldötte hozzá vissza; a nem könnyű változtatás abban állott, hogy a hangzó betűkön végződött kettős rímekre felváltva mindenütt mássalhangzó betűkkel végződőket következtetett; ez által a francia s más nyelvű nő-rímeket akarván utánozni, mit azonban Kis nem fogadott el.

Utolsó éveit nyugalomban tölté Pesten és jószágán Fóton, hol 1803. júl. 21. meghalt. Neje gróf Esterházy Mária volt és fiában gróf F. Ferencz cs. kir. kamarásban 1835-ben a grófi ág kihalt.

[szerkesztés] Művei

Mes rapsodies ou recueil de differens essais de vers et de prose du comte de ****. À Geneve, 1781. Két kötet.
À sa Majesté Leopold II. à l'occasion de son couronnement à Presbourg en Hongrie 1790.
A békesség. Pest, 1798. (Óda.)
À son Altesse Imperiale Madame ľArchiduchesse Alexandra Pavlovna ľassemblage des peuples, qui habitent ľHongrie. Pest, 1800.
kézirati munkái: Ovidius szerelem mestersége, Washington halálára (a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában.)

lásd még: A felvilágosodás korának magyar irodalma