Kelemen László

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk Kelemen László színigazgatóról szól. Ismeretes egy pszichológus Kelemen László is.

Ez a szócikk a Szinnyei József Magyar írók élete és munkái származó szövegen alapul, emiatt lektorálandó és korrektúrázandó: tartalmát és nyelvezetét frissíteni és strukturálni kell.

Kelemen László (Pest, 1762. július 26. – Csanádpalota, 1814. december 24.) az első magyar színigazgató és színműíró.

[szerkesztés] Élete

Kelemen Mihály (nemes származású kántor, később háztulajdonos Pesten) és Török Anna (makói származású, kivel K. 1757. április 24-én esküdött meg) fia, született 1760-ban Pesten; a jogi pályára készült és 1788-ban végezte tanulmányait.

Alig nyert ügyvédi oklevelet, midőn Grassalkovich gödöllői birtokára ügyésznek nevezték ki. Ezen állás szép jövedelmét élvezve, némi csekély vagyont is szerzett. A szép ismeretekkel bíró ifjú közbecsülésben részesült és a vagyonosabb polgári osztálynál is szivesen látott vendég volt. Még mint jurátus Budán Balogh János királyi tanácsos házánál is megfordult és ennek tanácsára utazott külföldre.

Innen visszatérve, keserűen tapasztalta a magyar nemzetet szokásaiban, nyelvében, érzésében elidegenedettnek. Látta Európa főbb városainak szinházait, tapasztalta a szinészet hatást a nemzeti érzületre. Ez idő óta szüntelen egy állandó színház alapításának eszméjével foglalkozott. Ráday Pál gróf hatalmas pártfogása s Kazinczy Ferenc buzdítása mellett végre sikerült neki egy kis társaságot (3 nő és 10 férfi) szervezni és leküzdve az alakítás nehézségeit, 1790. október 25-én eljátszhatták Budán Simai Igazházi-ját és ezzel megalapíttatott magyar színészet küzdelmes, de biztos jövője. K. volt a társulat lelke s vezére, 1791. szept. 1-től 1792. április 26-ig igazgatója is; az országgyűléssel, helytartótanácscsal, a német színház bérlőjével, magánosokkal ő tárgyalt fáradhatatlanul és lelkesítette társait is. A kellő pártolás hiányában és viszálykodások miatt azonban 1796. ápr. 10. szétoszlott a pesti társaság; 1774 forint 56 krajcárra rúgó adósságaik zálogául ruhatárukat és díszleteiket hagyták hátra. Kelemen a társulatnak egy töredékével vándorútra kelt, hogy vidéken próbáljon szerencsét. Kecskeméten azonban társulata végkép szétzüllött és hivatottabb tagjai a kolozsvári magyar színtársulathoz szerződtettek.

Kelemen még egy kisérletet tett Nagyváradon 1800-ban, ahol rövid ideig mint igazgató szerepel; de sehogy sem sikerült társulatát vidéken újraszerveznie, miután vagyona teljesen elfogyott. Ekkor nejével, Lipcsei Máriával együtt Ráczkevén telepedett le, ahol kántortanítóként alkalmazták. Ráczkeve leégése után Makóra költözött és onnét nemsokára Csanád-Palotára vonult vissza, ahol 1814. december 24-én meghalt. (Fiai: István mint szegedi tanító 1885-ben és László gyoroki tanító 1849 körül haltak el, mind a kettőtől származott unokái élnek; három leánya férjhez ment és ezek gyermekei is életben vannak.) Kelemen sírját 1886-ban felfedezték és 1888-ban emlékkel jelölték meg.

Alakját később színpadi művekben Vahot Imre, Jókai Mór, Váradi Antal és Dényes Samu örökítette meg.

[szerkesztés] Művei

Életében kiadott művei

A gazda asszony, avagy megfizet az öreg harang. Vígjáték két felvonásban. ford. Pest, 1792. (Ifj. Stephanienak Die Wirthschafterin c. színműve; előadták 1792. máj. 17. és 28., 1793. jan. 28., dec. 11. és 1795-ben egyszer.)
Csapó Péter vagy a kincsásók, vígj. 4 felv. Ford. U. ott, 1792. (előadták 1795 szept. 5., még egyszer és 1793-ban kétszer.)

Életében kéziratban maradt művei

Tettetett beteg avagy az igaz orvos, vígj. 4. felv. (Molière színműve; előadták 1792. máj. 14., 20., jún. 16., 1793. jan. 16.,júl. 1. 1794. júl. 30.)
Garbanczai, vagyis: az inas, atya és nász egy személyben, vígj. 3 felv., ford. (előadták 1792. júl. 19., aug. 25., 1793. ápr. 10., 26., 1794. febr. 28.)
A szolgálatból kimaradt katonatisztek vagy állhatatosság és kétségbeesés, vígj. 5 felv. ford. (ifj. Stephanic után; előadták 1793. máj. 14., még kétszer, 1793. júl. 19. aug. 15., nov. 8., 1794. júl. 14.)
Gyermekek fenyítése vagy a testámentom, vígj. 4 felv. ford. (előadták 1793. jún. 21., júl. 12., szept. 23., 1794. máj. 30.)
Az esméretlen atyafi, vagy egy háznépnek lerajzolása, érzékeny játék 3 felv. ford. (előadták 1793. okt. 16., nov. 25., 1794. máj. 21., 1807. nov. 25.)
A módi szeretők vagy milyen férjet kell választani, vígj. 3 felv. ford. Bretzner vagy ifj. Stephanie után (előadták 1794. febr. 5., ápr. 30., 1795. febr. 6., 1807. jún. 5., 1808. júl. 22.)
A különös nagybátya, vígj. 4 felv. Ziegler Fr. W. után ford. (előadták 1794. jún. 19., 1809. márc. 10.)
A magyar háznak atyja vagy az ifjú háznép, érzékeny játék 5 felv. Gemmingen után ford. (előadták 1794. szept. 19., nov. 5., 1807. nov. 2.)
Lassú víz partot mos, vígj. 4 felv. Schröder Fr. L. után ford. (előadták 1794. okt. 22., 1795. jan. 16., jún. 12., 1808. aug. 5., 1809. ápr. 10., 1810. aug. 30.)
Othello a velenczei szerecsen, szomj. 5 felv. Shakespere-Schröder után ford. (előadták 1795. jún. 3., 1809. máj. 29., aug. 16., 1810. aug. 24., 1813. nov. 12. és Székesfehérváron 1814.)
A magyar háznép anyja, érzékeny játék 5 felv., gróf Soden után (előadták 1807. nov. 7-én Pesten.)

Benkő még a következő színdarabját említi: Háládatos fiú, A ház tisztessége 1794. (talán a Magyar háznak atyja más címmel.)

lásd még: A felvilágosodás korának magyar irodalma

[szerkesztés] Szakirodalom

Endrődy János: A magyar játékszinek töténete. (Pest, 1792-.) (A M. Játékszin I-III.)
Toldy Ferenc: A magyar költészet története. (Pest, 1867. 450. l.)
K. Nagy Sándor: A váradi szinészet története. (Nagyvárad, 1884. 19., 20., l.)
Váli Béla, Kelemen László az első magyar szinigazgató. (Arad, 1888.)
Petrik Bibliográfia
Irodalomtörténeti Közlemények I. (222., 275. l.)
Lugosi D.: Kelemen László és az első „Magyar Játszó Színi Társaság” (Makó, 1927)
Mályuszné Császár E.: Kelemen László színháza - Tanulmányok Budapest múltjából XI., (1956)
Staud G.: Bayer József tudományos munkássága (1979, K.elemen László 1793 és 1801 közötti naplójának közlése Bajza József hagyatékából).
Staud G.: Kelemen László naplója és feljegyzései (Budapest, 1961)
Kerényi Ferenc szerk.: A vándorszínészettől a Nemzeti Színházig (Szépirodalmi Kiadó, 1987)
Talpassy Tibor: A magyar színjátszás hőskora (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1983)
Czenner Mihály: Magyar színészportrék katalógusa 1790-1944. (Budapest 1973.)
Hont Ferenc: Magyar Színháztörténet (Budapest, 1962)
László Anikó: Magyar Játékszín - Művelt Nép Könyvkiadó, Budapest, 1954)
Verő György: Blaha Lujza és a Népszínház - Franklin-társulat Kiadása (Budapest, 1926.)
Pukánszkyné Kádár Jolán: A budai és pesti német színészet története 1812-ig. (Budapest, 1914.)
Bayer József: A nemzeti játékszín története I.- II. - MTA Irodalomtörténeti Bizottsága, (Budapest, 1887)
Szigligeti Ede: Magyar Színészek életrajzai (Budapest, 1878)
M. Hirmondó 1892. II. 100. l.;, Honművész 1837. 31. sz.

1888: Nemzet 249. sz. (Váli Béla). Pesti Hirlap 249. sz. Vasárnapi Ujság 38. sz. siremléke rajzával. (Váczy János). Pesti Napló 249., 250. sz., Ország Világ 37. sz., Fővárosi Lapok 248., 249. sz., Szinészek Lapja 38. sz. Makói Hirlap 25., 42. sz. (buja Lajos.), Maros 69., 72., 73. sz., Egyetértés 256. sz., Alföld 125., 207. sz.