Batsányi János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Batsányi János (Tapolca, 1763. május 9. – Linz, Ausztria, 1845. május 12.) magyar költő.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
1763-ban született Tapolcán, polgári családban. Korán kivált értelmével kortársai közül. Keszthelyen, Veszprémben, Sopronban és Pesten végezte iskoláit. Huszonkét évesen már egyetemi diplomásnak mondhatta magát. Ekkor már négy nyelven verselt: magyarul, latinul, németül és franciául.
Joggyakornokként került Orczy Lőrinc báró pesti házába, ahol a ház fiának tanítója lett. Orczy megkedvelte és szívesen látta szalonjában, ahol a felvilágosodás korabeli értelmiségi ifjúsággal is találkozhatott. 1785 végén, tanítványa halála után Kassán a kamarai igazgatóságnál hivatalnok (gyakornok, később írnok) lett.
Baróti Szabó Dávid, Kazinczy Ferenc és Batsányi 1787-ben megalapította az első magyar irodalmi társaságot (Kassai Magyar Társaság). Sokan csatlakoztak hozzájuk szerte az országban. Elindították a Magyar Museum (1788-1792) című irodalmi folyóiratot – az első ilyet Magyarországon. Azonban a szerkesztők, különösen a radikális Batsányi és az óvatosabb Kazinczy között rögtön meg is indult a politikai vita: Kazinczynak nem tetszett, hogy az ő írását (a lap beköszöntőjét) Batsányi megszerkesztette és élesebb hangvételűvé tette. A második számtól kezdve külön dolgoznak, azt már Batsányi készítette el. Kazinczy ezután kivált a társaságból, és megalapította saját lapját, az Orpheust. (Kazinczy és Batsányi között már korábban volt feszültség.)
A francia forradalom eszméinek nagy híve lett, és annak első intézkedéseit üdvözölte. 1792-ben a Magyar Museumban megjelent A franciaországi változásokra című verséért feljelentették. Nem ítélték el, de ettől kezdve szemmel tartották, és nézetei miatt 1793-ban elbocsátották az állásából. Ekkor Forgách Miklós gróf nyitrai főispán magántitkára lett.
A Martinovics-mozgalomban való részvétellel is megvádolták, ezért 1794. november 11-én letartóztatták. A perben tisztázódott ugyan, hogy a szervezkedésben nem vett részt, mégis egy évi börtönre ítélték a törvényellenes mozgalom feljelentésének elmulasztása és a védbeszédében is hangoztatott „veszedelmes elvek” miatt. Előbb a budai, majd a kufsteini börtönbe került.
Szabadulása (1796. április 23.) után Bécsben vállalt hivatalt. Ekkor adta ki saját jegyzeteivel Ányos Pál munkáit (Magyar Minerva I. Bécs, 1798.), és dolgozott Ossian fordításán, melyből azonban csak az Iniszthonai háború jelent meg (Erdélyi Muzéum V. 1816.).
1805-ben vette feleségül Baumberg Gabriella ünnepelt osztrák költőnőt, akinek német verseit 1805-ben és 1807-ben kiadta.
Mikor I. Napóleon 1809-ben bevonult Bécsbe, Batsányi a szabadítót remélte benne. Volt kufsteini fogolytársa, Bassanói herceg kérésére ő fordította le Napóleon kiáltványát (május 15-én), amelyben az osztrákoktól való elszakadásra szólítja fel a magyarokat. Még ebben az évben a békekötés után kivonuló franciákat követve Párizsba költözött, Napóleon évi 2000 frankos anyagi támogatásával. Napóleon bukása után jelentkezett a Párizsba bevonuló osztrákoknál, akik 1815-ben a spielbergi börtönbe vetették, majd 1816-ban a feleségével együtt internálták: szigorú rendőri felügyelet mellett élt az ausztriai Linzben. A kulturális életbe már nem tudott bekapcsolódni, így az ortológus-neológus vita idején is az ortológusokat támogatta - valószínűleg információ hiányában, de magyarázzák Kazinczy ellenérzésével is.
Hitvese elvesztése (1839. július 24.) után egyre nehezedőbb magányban élt 1845. május 12-én bekövetkezett haláláig. 1843-ban, 80 éves korában a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé vette fel. Könyvtárát a Nemzeti Múzeumra hagyta. Magyarországon csak két év múlva tudták meg, hogy már nem él.
[szerkesztés] Művei
-
- Ars poetica
- (A ritmus csak szolga ...)
- Ars poetica
- A ritmus csak szolga,
- Szolgálat a dolga!
- Ez a versszerzés titka,
- Melyet, aki tudna, ritka.
-
- A franciaországi változásokra
- Nemzetek, országok! kik rút kelepcében
- Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,
- S gyászos koporsóba döntő vas-igátok
- Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;
- Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
- Hív jobbágyitoknak' felszentelt hóhéri,
- Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
- Vigyázó szemetek Párisra vessétek!
[szerkesztés] Források
- Sablon:Szinlmklkknyei
Based on work by