Szerbhorvát nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A szerbhorvát nyelv kifejezés nyelvészek alkotta szakkifejezés, amely a szerbek, a horvátok, a bosnyákok és a montenegróiak által beszélt nyelvet volt hivatott megnevezni. A egykori Jugoszlávia egyik hivatalos nyelvének elnevezése is volt, de mindig is csak beszélőinek kisebbsége használta nyelvének megnevezésére. A szociolingvisztika szempontjából abstand-nyelv, azaz dialektusai elegendő számú közös, tárgyilagosan megállapított szerkezeti tulajdonságokkal rendelkeznek ahhoz, hogy egységes nyelvet alkossanak. E nyelvi entitásra a legjobban a dialektológiában használt diarendszer illik. Ebben az esetben arról a diarendszerről van szó, amelyhez több ausbau-nyelv tartozik, a szerb, a horvát és a bosnyák. Hozzá tartozhat a montenegrói nyelv is, amennyibben sztenderd és hivatalos nyelvvé válik Montenegróban.

[szerkesztés] A szerbhorvát nyelv fogalmának rövid története

Már a 19. század közepe táján, az idegen hatalmak uralma alatt élő népeik egyesüléséről álmodozó szerb és horvát értelmiségiek egy csoportja azon fáradozott, hogy kidolgozza egy közös irodalmi nyelv normáit. Például, abban az időszakban egyeztették a szerb Vuk Karađić által leegyszerűsített cirill ábécét azzal a latin ábécével, amit a horvátok ma is használnak. Később a szerbek is átvették ezt az ábécét, és a cirill betűs mellett használják. Ugyanakkor, mindkét nyelv helyesírását a Vuk Karađić által javasolt fonetikai elv alapján reformálták meg.

Az I. világháború után létrejött Jugoszlávia, a győztesek közé tartozó Szerbia égisze alatt. Ekkor kezdték hivatalosan érvényesíteni a szerbhorvát nyelv eszméjét a belgrádi hatóságok, de a függetlenségre vágyó horvátok ezt soha sem fogadták el.

A kommunista Jugoszláviában, immár a horvát kommunisták beleegyezésével is, az újvidéki megegyezés (1954) nyomán, a szerbhorvát nyelv, és mellette a horvát-szerb nyelv fogalmak hivatalosak lettek, és a két nyelv egymáshoz közelítése az állampárt politikájának részévé vált.

A 90-es években Jugoszlávia szétesett, és a szerbhorvát nyelv fogalmát elvetették az új államokban. Ma különálló nyelvekről beszélnek hivatalosan is. Ha egyes történelmi időszakokban a közös elemekre esett a hangsúly és tompították a különbségeket, most ennek az ellenkezője az irányzat minden érintett országban.

[szerkesztés] Területi változatok

Azon diarendszer területi változatai, amelyet egykor szerbhorvát nyelvnek neveztek, három szempontból tekinthetők:

• Az élettelen dologra vonatkozó kérdőszó alany- és tárgyesete (mi? mit?) alapján három dialektust különböztetnek meg:
  • štokavski (a kérdőszó što vagy šta): A legelterjedtebb változat, Szerbia és Bosznia-Hercegovina egésze ide tartozik. Horvátország nagy részén is ezt beszélik. Ide tartozik egész Szlavónia és Dalmácia egész szárazföldi területe (kivéve Split, Zadar-Zára, Senj-Zengg és a Pelješac-félsziget északi része). A magyarországi horvátok nagy részének a nyelvjárása, és a magyarországi szerbek is ezt beszélik.
  • čakavski (a kérdőszó ča): Csaknem az egész horvát szigetvilág nyelvjárása (Mljet és a környező pár sziget kivételével). A dalmát szárazföldi részen is előfordul, mégpedig Splitben, Zadarban, Senjben és a Pelješac-félsziget déli részén beszélik. Az Isztriai-félszigeten is ez a legelterjedtebb dialektus. Ezenkívül Likában, Gorski kotarban és Žumberakban használják. A gradišćei (burgenlandi és nyugat-magyarországi) horvátoknak is ez a nyelvjárása. A horvát nyelv legrégebbi írott emlékei ebben a dialektusban íródtak.
  • kajkavski: Horvátország északnyugati részén beszélik: Zágrábban és környékén (Kaproncát és Varasdot is beleértve), a horvát Zagorjéban, Muraközben, Sziszek környékén, a Kupa folyó vidékén, Gorski kotarban és Észak-Isztria egyes részein. Magyarországon a gradišćei horvátok beszélnek kajkavski nyelvjárásban, de Ausztriában és Romániában is előfordul.

A fenti dialektusoknak a felosztás elvétől függően még több alcsoportjuk is van. Például a štokav dialektust általában még ó- és újštokav változatra szokták osztani.

Egyesek az ún. torlak (torlački) dialektust a štokavski-kajkavski-čakavski felosztás negyedik elemeként sorolják be. Ezt a dialektust Délkelet-Szerbiában (Niš és Vranje környékén), Koszovó és Macedónia egyes részein, továbbá Északkelet-Bulgáriában beszélik, de ezt használja a pár ezres krassói horvát (karasován) közösség is Romániában. A nyelvjárás jellemzője a nyelvtani esetek teljes hiánya (a bolgár és a macedón nyelvhez hasonlóan). Bolgár nyelvészek a torlakot általában bolgár dialektusnak tartják.

A kajkavski kifejezés egyesek szerint nem csak az említett horvát dialektus elnevezésére használható, hanem annak a párosnak a közös neve, amelybe a horvát kajkavski nyelvjárás mellett a szlovén nyelv is beletartozik. A szlovénban ugyanis a kérdőszó szintén kaj, sőt a szlovén nyelv ugyanúgy ekavski, mint a horvát kajkavski nyelvjárást beszélők legnagyobb része.

• Létezik egy dialektusok feletti felosztás is három úgynevezett kiejtésre (izgovori), az ószláv eredetű jat (fonetikai jele ě) továbbfejlődése szerint:
  • ekavski: Az ószláv jat-ból e hang lett. Pl. ószláv mlěko > mleko. Leginkább Szerbiára és Horvátország északnyugati részére jellemző. Szerbiában Užice környéke és a Szandzsák (ezek ijekavski területek), valamint a Bácska keskeny nyugati és északnyugati sávja kivételével mindenhol ez használatos (a koszovói szerbek is ezt beszélik). Horvátországban Zágrábban és környékén, Sziszek (Sisak) környékén, Károlyvárosban (Karlovac), a Drávamellék nyugati részén (Varasddal és Kaproncával), a horvát Zagorjéban, Muraközben, Szlavóniának a magyar határ mellett húzódó hosszú sávjában, Eszék és Vinkovci környékén, Isztria keleti és egyes északi részein, Rijekában, Gorski kotar egy részén és Horvátország legnagyobb szigetén, Cres-en beszélik. Magyarországon a baranyai horvátok egy része beszéli, illetve a szerbek is ekavski nyelvjárásúak.
  • ijekavski vagy jekavski: Az ószláv jat-ból je vagy ije hangcsoport lett. Pl. ószláv mlěko > mlijeko. Szlavónia egyes részein, Gorski kotarban (Zágráb és Rijeka között, Delnice és környéke), a Žumberaki-hegységben (Zágrábtól délnyugatra, a szlovén határ mellett), Likában, a boszniai határőrvidéken (Bosanska krajina) és Nyugat-Bosznia nagy részén, valamint Dalmáciának, Boszniának és Hercegovinának a Boszna és Neretva folyó vonalától keletre eső részén (beleértve Dubrovnikot és Szarajevót is) beszélik. Az adriai szigetek közül Mljet és Lastovo ijekavski. Szerbiára az ijekavski kevésbé jellemző, Užice környéke és a Szandzsák viszont ijekavski, valamint Montenegró legnagyobb része is.
  • ikavski: Az ószláv jat-ból i hang lett. Pl.: ószláv mlěko > mliko. Ezt a nyelvváltozatot beszélik Nyugat-Bosznia egyes részein, Közép-Boszniában (Travnik környéke), Nyugat-Hercegovinában (a Neretvától nyugatra), Dalmáciának a Neretva-torkolattól északnyugatra eső teljes területén, a Bácska keskeny nyugati és északnyugati sávjában, Montenegró nyugat-tengermelléki területein, a magyarországi Mohács környékén.

• Irodalmi változatok
  • A szerb változat a štokavski dialektusra és az ekavski kiejtésre alapszik, de normái az (i)jekavski kiejtést is elfogadják. A hivatalos dokumentumokat cirill ábécével írják, de a latin ábécét is használja, főleg a kereskedelmi levelezésben.
  • A horvát változat alapja ugyancsak a štokavski dialektus, de ennek (i)jekavski kiejtése. Ezt csak a latin ábécével írják.