Debrecen
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|
| Régió | Észak-Alföld |
| Megye | Hajdú-Bihar |
| Kistérség | Debreceni |
| Rang | megyeszékhely |
| megyei jogú város | |
| Polgármester | Kósa Lajos |
| Terület | 461,65 km² |
Népesség
|
|
| Irányítószám | 4000-4044 |
| Körzethívószám | 52 |
| Térkép |
település Mo. térképén |
 |
|
Debrecen Magyarország második legnagyobb városa és Hajdú-Bihar megye székhelye; egyike az ország 7 regionális központjának.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Nagyalföldön fekszik, kb. 30 km-re a román határtól. Budapest-től való távolsága közúton kb. 224 km, vasúton 221 km (légvonalban 193 km).
[szerkesztés] Története
A Honfoglalás előtt a területen több különböző népcsoport élt. Az ókortól kezdve számos népcsoport (vandálok, gótok, szarmaták, gepidák, avarok) telepedett le hosszabb-rövidebb időre a mai Debrecen területén.
Írott forrásban elsőként 1235-ben tűnik fel Debrecen neve, mégpedig a Váradi Regestrumként ismert ítéletgyűjteményben, ekkor még „Debrezun” alakban (a név feltehetőleg a szlovák dobre zljiem, „jó termőföld” kifejezésből ered, mások szerint török eredetű.) A több falu egyesülésével létrejött település a tatárjárást követő évtizedekben indult gyors fejlődésnek, rövid idő alatt az ország egyik meghatározó városává vált, elsősorban földesurának, Károly Róbert bizalmasának, Debreceni Dósának köszönhetően. A mezővárosi kiváltságokat Nagy Lajos adományozta Debrecennek 1361-ben, ekkortól rendelkeztek az itt élők a szabad bíró- és tanácsválasztás jogával. 1450 és 1507 között a Hunyadi család birtoka volt.
A 15. század elejétől a város számos újabb kiváltságot nyert el az uralkodótól, illetve földesurától. Legfontosabbak ezek közül talán a vásárok tartását engedélyező kiváltságlevelek, hiszen a következő évszázadokban a kereskedelem, a vásárok biztosították a város gazdagságát, folyamatos fejlődését. A török hódítás, az ország három részre szakadása sem jelentett végzetes csapást a városra nézve, sőt a 17. században Debrecen gazdagsága és jelentősége tovább nőtt, elsősorban a fellendülő marhakereskedelemnek köszönhetően. Debrecen az Alföldet Erdéllyel és a Felvidékkel összekötő kereskedelmi utak mentén feküdt, emellett a város kereskedői a legjelentősebb német piacokra szállították portékáikat, szarvasmarhákat, lovakat, búzát és bort.
Debrecen gyakran került nehéz helyzetbe földrajzi helyzete miatt és azért is, mert nem rendelkezett várral vagy városfallal, és csak a városatyák diplomáciai lavírozása menthette meg. A városnak hol a terjeszkedő törököket, hol az osztrákokat, hol Rákóczit támogatva sikerült fennmaradnia. Talán ez is hozzájárult a polgárok nyitott gondolkodásához, ami előkészítette az utat a reformáció számára. A gazdag kereskedőváros polgársága körében hamar visszhangra találtak a kálvini reformáció tanai, és lehetőségeiket kihasználva a korszakban szinte egyedülállóan fejlett iskolahálózat kiépítését kezdték meg. Ekkoriban alakult ki a cívis mentalitás, amiben a református vallás morális értékrendje egyesült az itt élők pragmatikusan puritán életfelfogásával. A XVI. század közepén már a város teljes lakossága protestáns. Így nyerte el a város a „kálvinista Róma” nevet.
A város gazdasági és kulturális jelentőségét is elismerve adományozta I. Lipót Debrecennek a szabad királyi városi rangot 1693-ban. 1715-ben pedig visszatért a városba a katolikus egyház, és a várostól kapott telken a piarista szerzetesek felépítették a mai Szent Anna székesegyházat. Ebben az időben a város már fontos kulturális, kereskedelmi és mezőgazdasági központ. Református Kollégiumában (a mai egyetem elődje) későbbi tudósok és költők tanulnak.
A gyors fejlődés ellenére a következő közel másfél évszázadban inkább a maradandóság városa címet érdemelte ki. A történelem mégis úgy hozta, hogy az utóbbi két évszázadban kétszer is meghatározó szerepet játszhatott Magyarország történetében. Először 1849 januárjában lett az ország fővárosa, és vált, Kossuth szavaival élve a „magyar szabadság őrvárosává”, amikor a forradalmi kormány Pest-Budáról ide menekült. 1849 áprilisában Kossuth a debreceni Nagytemplomban mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. Debrecen tanúja volt a szabadságharc bukásának is: a döntő csata, melyben a Habsburg-párti orosz sereg legyőzte a magyar honvédséget, a város nyugati részén zajlott.
A szabadságharc után Debrecen lassan újra virágzásnak indult. 1857-ben elérte a vasútvonal, amely összeköti a mai Budapesttel, és hamarosan vasúti gócponttá vált. Új iskolák, kórházak, gyárak, malmok épültek, bankok és biztosítótársaságok telepedtek meg a városban. Új, magasabb épületek, villák épültek, parkokat alakítottak ki, és a városnak lassan sikerült maga mögött hagynia a kisvárosias külsőt. 1884-ben az országban elsőként elindult a gőzvasút (helyét 1911-ben a villamos vette át, amely a mai napig nagyrészt a régi gőzvasút nyomvonalán halad).
Az I. világháború után, amikor Magyarországtól elcsatolták Erdélyt, Debrecen újra határközeli várossá vált. A gazdasági válságból a turizmus nyújtott kiutat. A Nagyerdőben kikapcsolódási és sportolási lehetőséget nyújtó épületek épültek, köztük fedett uszoda és az ország első stadionja. A városhoz tartozó Hortobágyi Nemzeti Park turistalátványossággá vált.
A II. világháború alatt Debrecen hatalmas veszteségeket szenvedett, az épületek fele elpusztult, további 20%-uk megrongálódott. 1944 után megkezdődik az újjáépítés, és Debrecen rövid időre másodszor is az ország fővárosa lett, amikor itt ülésezett az Ideiglenes Nemzetgyűlés, és száz napig itt tevékenykedett az Ideiglenes Nemzeti Kormány is.
A polgárok nekiláttak a város újjáépítésének, azonban a háború előtti állapotok teljes visszaállítását az új rendszer nem tette lehetővé. Az államosítások során a város területének felét elvesztette, ezeket újonnan kialakított községekhez csatolták, ezenkívül Debrecen a Hortobágy feletti rendelkezési jogát is elveszítette. Az újonnan épült lakótelepek megváltoztatták a város arculatát, de otthont nyújtottak azoknak, akiknek háza elpusztult a háborúban.
Napjainkban Debrecen Kelet-Magyarország legnagyobb városa, ezenkívül az ország egyik fontos kulturális központja.
[szerkesztés] Turistalátványosságok
- Debreceni Református Nagytemplom
- Nagyerdő (gyógyfürdővel, kis tóval, állatkerttel, az egyetem főépületével)
- Déri Múzeum (honlapja) (gazdag gyűjtemény, többek között Munkácsy Mihály festményei; ókori egyiptomi gyűjtemény)
- Virágkarnevál minden évben augusztus 20-án
- A Debreceni Református Kollégium Múzeuma (könyvtár, képtár, iskolatörténet) [1]
[szerkesztés] Közlekedés
Debrecenben a buszközlekedésről a Hajdú Volán, a villamos- és troliközlekedésről a DKV Rt. gondoskodik. Villamosok 1911 óta, trolik 1985-től közlekednek a városban. A villamos szinte az egész várost átszeli: a vasútállomástól (amit a helyiek "Nagyállomás"-nak hívnak) a Nagyerdőig, illetve az Egyetemig körforgalomban közlekedik. A Nagytemplom és a Csonkatemplom közötti terület sétálóutcának van kialakítva.
[szerkesztés] Híres debreceniek
[szerkesztés] Debrecenben születtek
- Baumgartner Zsolt (1981-) autóversenyző
- Bódy Sylvi (1981-) modell
- Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805)
- Fazekas Mihály (1766–1828)
- Fésüs Nelli (1968–) musicalszínésznő
- Fonyó Barbara (1972–) énekesnő, színésznő
- Gervai Péter (1972–)
- Hajdú István (Stív) (1968–) színész
- Konrád György (1933-) író
- Lukács Laci (1968–) a Tankcsapda frontembere
- Molnár Levente (1972–) a Tankcsapda gitárosa
- Pikó Sándor (1948–) képzőművész, a Lux együttes dobosa
- Sári Évi (1980–) énekesnő
- Szabó Magda (1917–) írónő
- Tikász Sándor (1951–) a Lux együttes gitárosa
- Tóth Anita (1972–) színésznő
[szerkesztés] Debrecenben éltek
- Ady Endre költő, újságíró
- Bay Zoltán fizikus, a Református Kollégium diákja
- Csikai Gyula (1930- ) fizikus, az MTA tagja
- Fejes Tamás, a Tankcsapda dobosa
- Haraszty Árpád botanikus
- Hatvani István (1717–1786) professzor, természettudós
- Hofi Géza, a Csokonai Színház tagja (1960-63-ig).
- Hódos Imre (1928–1989) olimpikon birkózó
- Konrád György író
- Kovács Tibor Ferenc orvos, kutató
- Lukács László, a Tankcsapda frontembere
- Láposi Lőrinc rendőrtiszt
- Maróthi György (1715–1744), a Kollégium fiatalon elhunyt matematika-fizika professzora, a Kántus (többszólamú kórus) megalapítója
- Medgyessy Ferenc szobrász
- Móricz Zsigmond író
- Petőfi Sándor költő
- Pünkösti Árpád újságíró
- Segner János András orvos, fizikus, a Református Kollégium diákja
- Szalay Sándor (1909–1987) fizikus, az ATOMKI alapítója
- Tóth Árpád (1886–1928) költő
[szerkesztés] Testvérvárosai
|
|
[szerkesztés] Lásd még
- Debrecen díszpolgárai
- Debreceni Egyetem
- Debreceni Református Kollégium
- ATOMKI
- Debrecen tömegközlekedése
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Közhasznú információk
- Hivatalos oldal
- Debrecen Önkormányzatának ingyenes lapja
- Debrecen utcaszintű térképe(utcakereső.hu)
- Debrecen az Irány Magyarország! honlapján
- Debrecen Stratégiai Auditja - 2006 A város utóbbi 15 évének áttekintése a statisztikai adatok tükrében
- Térkép Kalauz - Debrecen
- Debreceni Cégkatalógus
[szerkesztés] Portálok, linkgyűjtemények
- Debrecen Online portál
- Debrecen.lap.hu
- Debrecen.webmania.hu
- Hajdú Online
- vagy.hu független online újság
- Debrecenfalu - közösségi blog
- Debi szemle - sajtótallózó a városról
- Basahalom boulevard
- Debrecen bemutatása
- The Night debreceni szórakozási lehetőségek
[szerkesztés] Kultúra, sport
[szerkesztés] Képek
| Hajdú-Bihar megye városai |
|---|
| Debrecen Balmazújváros | Berettyóújfalu | Biharkeresztes | Derecske | Hajdúböszörmény | Hajdúdorog | Hajdúhadház | Hajdúnánás | Hajdúsámson | Hajdúszoboszló | Kaba | Komádi | Létavértes | Nádudvar | Nyíradony | Polgár | Püspökladány | Téglás | Tiszacsege | Vámospércs |
Based on work by 