Prótagorasz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Prótagorasz, Prótagoras, Protagoras (Abdéra, Kr. e. 480 - Szicília, Kr. e. 410) Görög filozófus

A szofisták első generációjának egyik legjelentősebb képviselője volt. Epikurosz közlése, amely szerint Prótagorasz Démokritosz tanítványa volt, valószínűtlen. Utazásai során többször megfordult Athénben, ahol Periklész köréhez tartozott. A Négyszázak uralma idején ateizmussal vádolták, s a halálos ítélet elől menekülvén Szicília partjainál vízbe fulladt.

Leginkább ismeretelméleti, retorikai és grammatikai kérdésekkel foglalkozott. Egyetlen műve sem maradt ránk, tanítását elsősorban Platón, Arisztotelész és Diogenész Laertiosz műveiből ismerjük. Főműve a „Kataballontesz" (Lesújtó vélemények) volt, hogy az ókori szerzőktől idézett egyéb munkái, az „Alétheia" (Igazság), „Peri tu ontosz" (A létezőről), „Antilogiai" (Vitatételek), „Megasz logosz" (Nagy érv), „Peri politeiasz" (Az államról), „Peri theón" (Az istenekről) önálló művek voltak-e, még vitatott kérdés, több kutató szerint ugyanis ezek azonosak főművével, illetve annak egy-egy részét alkották. A „Kataballontész"-ben fejtette ki alapvető tételét, amelyet latinul homomensura-tételként szokás emlegetni, s amely legteljesebb formájában Diogenész Laertiosznál olvasható: „Minden dolognak mértéke az ember; a létezőknek, hogy (vagy ahogy) léteznek, a nemlétezőknek, hogy (vagy ahogyan) nem léteznek.". Noha a tétel kétféleképpen fogható fel aszerint, hogy benne az embert fajtaként vagy individuumként fogjuk fel, Platón és Arisztotelész nyomán az utóbbi értelmezés terjedt el. Azt a másik kijelentését, hogy ő „a gyengébb érvet erősebbé tenni kívánja" Arisztotelész a „Retorika" című könyvében úgy értelmezi, hogy a szofista a rossz ügyet kívánja győzelemre segíteni.

„Peri theón" (Az istenekről) című művében így ír: „Az istenekről nem tudhatok semmit: sem azt, hogy vannak, sem azt, hogy nincsenek, sem pedig, hogy alakjuk milyen. Sok minden akadályozza a megismerést: láthatatlanságuk meg az, hogy rövid az emberi élet." Grammatikai vizsgálataiban az állítmányok igemódja szerint hét mondatfajtát különböztetett meg: kifejtés, kérdés, felelet, parancs, elbeszélés, kérés, felszólítás. Arisztotelész tájékoztatása szerint a nyelvtani nemek felismerése is az ő érdeme volt. Társadalomfilozófiai nézeteiről semmit sem tudunk, Platón „Prótagorasz" című dialógusa nem forrásértékű. Arisztoxenosznak az a felfogása, miszerint Platón az „Állam"-ban foglaltakat Prótagorasztól vette át, valószínűtlen.