Diogenész Laertiosz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Diogenész Laertiosz (Laerté?, Kr. e. III. század - ?, Kr. e. II. század) görög történetíró
Pályáját Athénben kezdte, először epigrammákat írt. Epigrammakötetének első könyvében, melynek címe „Pammetrosz" (Mindenek mértéke) volt, híres emberek halálát örökítette meg. Fő műve a filozófiában kitűnő tekintélyek életéről és gondolatairól szóló tízrészes munka, a „Philoszophón bión kai dogmatón szünagógé" (Filozófusok életének és tanainak gyűjteményes összefoglalása). E művébe a fent említett epigrammák közül a bölcselőkre vonatkozókat felvette. Ebben a filozófuséletrajzokat tartalmazó , tekintélyes méretű kivonatgyűjteményben a különböző filozófiai iskolákról és mesterekről szóló egykorú hagyomány anyaga sorakozik fel. Helyenként (például Epikurosz bölcseletének tárgyalása során) láthatólag eredeti dokumentumok - a filozófus levelei és végrendelete - teszik hitelesebbé a művet. A mű egészét, tartalmi összefüggéseit a gondolkodók bölcs mondásai színesítik, többnyire anekdotikus keretbe illesztve. A mű gyakran közli az egyes filozófusok műveinek jegyzékét is, ezért a filológia számára felbecsülhetetlen értékű forrásnak számít. A mű hatása még a reneszánsz és a barokk korban is érződött.
[szerkesztés] Magyarul megjelent művei
- Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei (ford. Rokay Zoltán); Jel Kiadó, 2005. ISBN 963931885X
[szerkesztés] Források
- Pecz: Ókori lexikon