Ludwig Wittgenstein

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

XX. Század Kontinentális filozófia

Név:	Ludwig Wittgenstein
Született:	1889. április 26., Ausztria, Bécs
Meghalt:	1951. április 29., Anglia, Cambridge
Iskola/irányzat:	Analitikus filozófia
Érdeklődés:	Logika, Etika, Metafizika, Nyelvfilozófia
Fontosabb nézetei:	"Egy szó jelentése – használata a nyelvben"; "Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell."; Privátnyelv kritika
Befolyásolta:	Russell, Anscombe, Kripke, Rorty, Frank P. Ramsey, Dennett
Hatással voltak rá:	Kant, Kierkegaard, Schopenhauer, Frege, Russell, Moore, Weininger

Ludwig Josef Johann Wittgenstein (IPA: 'luːdvɪç 'joːzɛf 'joːhan 'vɪtgənʃtaɪn) (Bécs, 1889. április 26. – Cambridge, Anglia, 1951. április 29.) osztrák filozófus, a huszadik század egyik legnagyobb hatású filozófusa, jelentősen hozzájárult a logika fejlődéséhez, a matematikafilozófiához, a nyelv filozófiájához.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Filozófiája
- 2.1 Az első korszak: Logikai-filozófiai értekezés
- 2.2 A második korszak
3 Művei
4 Irodalom
5 Lásd még
6 Wittgenstein az interneten magyarul
7 Wittgenstein az interneteten más nyelveken

[szerkesztés] Élete

1889. április 26-án este fél 9-kor született Bécsben az Alleegasse (ma Argentinierstraße) 16. alatti házban, mint a Wittgenstein család nyolcadik gyereke. Apja, Karl Wittgenstein acélmágnás(ő a megalapítója az Auszria–Magyarország első vasúti sínkartelljének) anyja Leopoldine Kalmus, katolikus hitre átért zsidó származású családból származott és tehetséges zongorista hírében állt. Wittgenstein igen jómódban nőtt fel, kora ifjúságát Bécsben és a „Hochreith”-en, a család nyári birtokán nem messze Bécstől töltötte, azonban gyerekkorát beárnyékolta apja szigorú nevelése. Bár házukban a kor több neves művésze is szívesen látott vendég volt (Mint pl. Mahler, Brahms vagy Pablo Casals), Wittgenstein apja, az amúgy művészi hajlamú gyerekeknek nem szánt művészi pályát. Azt szerette volna, hogy gyerekei "tisztességes" pályát válasszanak, azaz üzletemberek vagy mérnökök legyenek. Ennek a következménye a család sorozatos tragédiái: egy gyemek megszökött, három öngyilkos lett.

[szerkesztés] Korai évek

Ludwig kezdetben házi nevelésben részesült, magántanítók nevelték a szigorú apa kidolgozta terv szerint, majd 1902-től reálgimnáziumba ment Linzbe.Linzi tanulmányait 1906-ban éretségivel zárta.

Főiskolai tanulmányait a Berlin-Charlottenburg Műszaki Főiskolán kezdte, később Manchesterben folytatta. az egyetemen, kezdetben repülősárkány-kísérletekkel foglalkozott, majd mint „research-student” a manchesteri egyetem mérnöki tanszékén egy „motor nélküli” repülőgépmotor kifejlesztésében vett részt, amelyben a propeller maga a motor volt. Több találmányt is tesz a repüléstecnika területén, sőt szabadalmaztat is egy találmányát Improvements in Propellers applicable for Aerial Machines. Patent No. 27.087. – AD 1910 GB. néven.

Manchesterben ismerkedik Russell és Frege matematikai-logikai műveivel, majd 1911-től Cambridge-be utazik, hogy Russel tanítványaként a logikának szentelje magát.Kezdetben mint „undergraduate” – kezdő tanuló – beköltözik a Trinity College-ba, de nemsokra „advanced student” lesz. Russell előadásai mellett Thomas Moore pszichológiai előadásait is látogatja. Tutora először a matematikus J. W. L. Glaisher, később pedig W. M. Fletcher volt. Nemsokára tagja lett a Moral Science Clubnak, a Morális Tudományok Kara vitaklubjának – (így nevezték a cambridge-i egyetem Bölcsészkarát a 60-as évek végéig). A klubban első előadását a „Mi a filozófia?” néven tartja. De ugyanezen idő tájt, barátaival együtt kísérleteket is végez a nyelv és a zene ritmusának tanulmányozásához, kisérleti alanykét egyik társukat használják. Barátainak, főleg David Pinsent barátjának (akihez igen szoros baráti szálak fűzték) ösztökölésére belép a „The Apostles” [Az Apostolok] titkos társaságba, akiket "a The Society", illetve „The Cambridge Conversazione Society” néven is szokás emlegetni.

1913 Január 20-án meghal az apja, aminek következtében Wittgenstein hatalmas vagyont örökölt. Ugyenezen és márciusában megjelenik első publikációja a The Cambridge Review – A Journal of University Life and Thought című folyóiratban: egy recenzió P. Coffey The Science of Logic című, a tudomány metodológiájáról szóló könyvéről. Később, Philip Jourdain matematikussal közösen, Frege: Grundgesetze der Arithmetika című művét lefordítja angolra, amit később Philip Jourdain saját nevén jelentet meg.Októberben, Londonban beszámol Russellnak addigi logikai tanulmányairól, amit a beszélgetés közben egy gyórsíró jegyez le. A gépirásos feljegyzés, Wittgenstein részletes kézírásos változtatásaival, valamint Russell megjegyzéseivel, manapság megtalálható Kanadában, az ontarioi McMaster University Russell-Archívumában. Az 1913 év telét Norvégiában tölti, Skjoldenban, egy kis, eldugott helyen Bergentől északnyugatra, ahol mint Russellnak írja, magányában logikáról szertne gondolkodni. Karácsonykor azonban rövididőre hazautazott csládjához, Bécsbe. Aebben az időszakban készült kéziratok, amelyekről pl. a Russellhoz intézett leveleiben szól, mind elvesztek.

1914 tavaszán a skjoldeni hegyekben belefog egy faház építésébe, azonban június végén elhagyja Norvégiát. Bécsbe, majd ezt követően a Hochreithra utazik és a Brenner című folyóirat szerkesztője, Ludwig v. Ficker számára 100 000 koronát adományoz, hogy az „vagyontalan osztrák művészek között ossza szét”. Ficker a következő képpen osztja szét a pénzt :Georg Trakl 20 000 korona, Rainer Maria Rilke 20 000, Carl Dallago 20 000, Oskar Kokoschka 5 000, Else Lasker-Schüler 4 000, Adolf Loos 2 000, Borromäus Heinrich 1 000, Hermann Wagner 1 000, Georg Oberkofler 1 000, Theodor Haecker 2 000, Theodor Däubler 2 000, Ludwig Erik Tesar 2 000, Richard Weiss 2 000, Karl Hauer 5 000, Franz Kranewitter 2 000 és Hugo Neugebauer 1 000.

[szerkesztés] Az első világháború

Az első világháború kitörésekor, erkölcsi indíttatástól vezérelve, augusztus 7-én önkéntesnek jelenkezik és a „Goplana” őrhajón a frontra kerül a Visztulán. Ekkor már dolgozik a Logikai-filozófiai értekezés-en (Tractatus logico-philosophicus)majd Október 30-án elkezdi a második kéziratának a munkálatait, amelyen 1915. június 22-ig dolgozik.

1915-ben egy robbanás következtében megsebesül, kórházban kerül Krakkóba , majd július végén Lembergben egy tüzérségi műhelyvonatra dolgozik.

1916-ban galíciai frontra kerül, és itt kezdi el március 29-én a harmadik fennmaradt kéziratkötetet, amelyen 1917. január 10-ig dolgozik.

1917-ben Bukovinában volt a fronton, észt vesz a Kerenszkij-offenzívában, több kitüntetést is kap.Innen, a tűzszünet megkötése után, Bécsbe utazik.

1918-ban a tartalékosok hadnagyává nevezik ki és a déli frontra vezénylik Asiago mellé. Itt többszöri kitüntetésekben részesül, mint a június 15-én a „Goldene Tapferkeitsmedaille für Offiziere”, majd július 30-án „Band zum Militärverdienstorden mit Schwertern” kitüntetésekben. Szabadságát a Salzburg melletti Halleinban tölti, itt fejezi be a Logikai-filozófiai vizsgálódás utolsó változatát, azonban a könyvet nem sikerül publikálnia. Visszatérve a frontra, saját ágyút épít: bronzhuzalt teker egy ugyanolyan átmérőjű fatörzs köré, mint a golyók, és a fémet hatalmas tűzben ágyúcsővé olvasztja. Azonban november 3-án Trient közelében, hadifogságba kerül.

[szerkesztés] Háború utáni évek

A háború miatt megrolott a viszonya az angol barátaival: Whitehead – aki egyik fiát a csatatéren veszítette el – nem áll többé szóba Wittgensteinel. Russell aki nagy pacifista volt, nem szakítja meg kapcsolatát Wittgensteinel.

A hadifogságból hazatérve, a megmaradt vagyonát szétosztja testvérei között. Ezután szeptember 16-án Bécsben népiskolai tanítónak tanul. Ugyanebben az évben több sikertelen kisérletet is tesz kéziratának a kiadására

Wittegenstein arra kéri Russellt, hogy Cambridge-ben raktározott dolgait, bútorait, könyveit stb., adja el és semmisítse meg a közöttük található kéziratokat: „A holmijaim között van egy csomó napló és kézirat. Ezeket mind el kell égetni!!!” (Levél Russellhoz, 1919. nov. 1., Briefe, 108. levél.)

1920-ban Russell, előszót ír Wittgenstein kéziratához, amelyel nem ért egyet és inkább a könyv kiadásának az elnapolása mellett dönt, így ír erről Russellnek: „némely dologgal benne nem értek [mégsem] egészen egyet; sem ott, ahol engem bírálsz, sem pedig ott, ahol nézetemet pusztán meg akarod világítani”.majd a szöveg német fordítása után a következőket írja: „S a Te angol stílusod finomsága ugyanis a fordításban – magától értetődően – elveszett, és ami megmaradt, az csak felületesség és félreértés.” (Levél Russelnak, 1920. máj. 6., Briefe, 129. levél.)

Később Wittgenstein kertészsegédként dolgozik Bécs közelében a kolsterneuburgi kolostorban, szeptemberben elfoglalja első népiskolai tanítói állását Trattenbachban, egy kis faluban a Semmering lábánál Alsó-Ausztriában.

1921 Január 14-én a Cambridge University Press szindikátusa, újból elútasítja Wittgenstein kézíratának a publikálását. Februárban mégis megjelenik a könyv, Ostwald Annalen der Naturphilosophiejának utolsó számában, Russell bevezetőjével együtt.

A nyári szünetet Wittgenstein, Norvégiában tölti, abban a kunyhóban, amelyet 1914-ben Skjoldenban épített magának.

1922 lefordítják a könyvét angolra, Wittgenstein azonban nem volt megelégedve a fordítás minőségével. Június 22-én egy levélben az összes publikálási jogot átruházza a londoni Kegan Paul Kiadóra.

Szeptembertől felsőtagozatos tanárként a Neunkirchen melletti Haßbachba tanít, de visszakéreti magát alsótagozatos tanárnak, és Schneebergnél lévő Puchbergben tanít.

Novemberben kézhez kapja a Logikai-filozófiai értekezés német-angol kiadásának első tiszteletpéldányait, mely Moore javaslatára a Tractatus logico-philosophicus címet viseli.

1923 Októberben a Mind című filozófiai folyóiratban megjelenik a Tractatusról szóló első recenzió.

1924 másik iskolába helyezik Ottertalba, egy Trattenbach közeli faluba.

December 25-én ír először Moritz Schlick Wittgensteinnek, és arra kéri, találkozhassank. A Schlick körüli vitakörben, amelyből később a Bécsi Kör létrejön, Wittgenstein alapgondolatait igen fontosak tekintik.

1925 Április 22-én megírja Wittgenstein a Wörterbuch für Volksschulen , egy helyesírási könyv bevezetőjét.

1926-ban , szolgálati fegyelmi eljárást folytatnak ellene, egy diák pofonvágása miatt, aminek következményeként feladja a tanári pályát és kertésznek áll, az irgalmas testvérek kolostorában Hütteldorfban.

1927-ben végül találkozik Schlickkel, majd Carnap, Feigl és Maria Kaspar-Feigl is. Azonban ebben az időben Wittgenstein kevesset foglalkozott filozófiával, a növérének a házának az építésével, fényképészettel és szobrászattal volt elfoglalva.

[szerkesztés] Visszatérés Cambrigebe

1929-ben újra Cambridgebe utazik, ahol a nyolc évvel azelőtt megjelent Logikai-filozófiai vizsgálódás angol fordításával Június 18-án doktori címet szerz.

Ézen év februárjában megkezdte abból a tizennyolc kéziratkötetből az elsőt, amelyeken aztán 1940-ig dolgozik. Június 19-én Trinity College ösztöndíjat ad neki, amely lehetővé teszi számára, hogy folytassa kutatómunkáját Cambridge-ben. Július 13-án Nottinghamban előadást tart a „Joint Session of the Mind Association and the Aristotelian Society” előtt.

1930 márciusban és áprilisban Wittgenstein, Bécsben eddigi kéziratai szinopszisán dolgozik. Ezt követően meglátogatja Russellt, Beacon Hill Schoolban és elkészül javított kéziratának a Philosophische Bemerkungen változatával amely munkával később Trinity College „Fellowship”-rapályázik, amit el is nyer.Augusztus 11-én elkezdi írni az ötödik kéziratkötetet: Bemerkungen , és december 10-egy másik kötetet is: Philosophische Bemerkungen.Július 7-én elkezdi a Bemerkungen zur Philosophie kötetet, október 5-én a Bemerkungen zur Philosophischen Grammatik [Megjegyzések a filozófiai grammatikához és november 28-án a Philosophische Grammatik [Filozófiai grammatika] kötetet.Ezekhez a kötetekhez és még néhány következőhöz is fennmaradtak a jegyzetfűzetek.

1931–1932 visszavonul a tanítástól, hogy munkájára összpontosítson, azonban péntekenként 17-től 19 óráig a hallgatónak fogadóórát ad.

1932 Május 27-től június 5-ig megírja X. kötet első részét: X. Philosophische Grammatik néven.

1933 -ban a Mind című folyóiratban cikket közöl. A következő tanévben előadásait lediktálja tanítványának, Francis Skinnernek. A kéziratot sokszorosítják, és szétosztja hallgatói közt. Ezek a jegyzetek, ma Blue Book (Kék könyv) néven ismerhetünk.

Több kisérletet is tesz arra, hogy egy nagy átfogó könyvet írjon, de kéziratait állandőóan újrairja , a régieket megsemmisiti.

1934–1935-ös tanévben, lediktálja Alice Ambrosenak és barátjának , Francis Skinnernek az úgynevezett Brown Bookot (Barna könyv), amelyből eredetileg három gépelt másolat létezett, azonban több "illegális" másolat is készült.

1935 ben a z ösztöndíj lejártával, szeptember 12-én Szovjetunióba, Leningrádba, majd innen Moszkvába utazik. Kazahsztánba tanszéket ajánlanak fel neki, de Ő visszautazik Cambigebe, a következőképpen nyilatkozik szovjet útjáról:

„Lehet ott élni, de csak akkor, ha egész idő alatt az ember tudatában marad annak, hogy soha nem nyilváníthatja meg a véleményét.... Olyan, mintha az ember élete maradékát hadseregben, a világ valamely hadseregében töltené, és ez képzett emberek számára meglehetősen nehéz.”

(Interjú Gilbert Pattissonnal.)

1936-ban Norvégiába utazik, és kisérletet tesz arra, hogy átdolgozza a Brown Bookot, Filozófiai vizsgálódások címen, azonban nem fejezi be.

1937-1940 között Cambrige - Skjolden (Norvégia)- Bécs között ingázik és tovább dolgozik a kézíratain. 1940-től újra professzor Cambrigeben.

1941 novembertől, a háború befejeztéig önkéntesként dolgozik egy londoni korházban.Később mint laboráns kenőcsöket kever a dermatológia számára. Azonban tovább dolgozik kéziratain és privát beszélgetéseken vesz részt volt tanítványival.

[szerkesztés] Utolsó évek

1947 December 31-én hivatalosan megválik professzori posztjától, teljesen visszavonul a tanítástól és kizárólagosan a könyvén dolgozik.Az 1940 és 1949 közötti időszak 16 kéziratkötetet ír.

1948-ban Rosróba költözik Drury magányos nyaralójába Connemarában, Írország nyugati partján, hogy a világtól elszigetelten, teljes magányban csak a munkának szentelje magát. Állítolag idegösszeomlást szenvedett, erről néhány barátja számolt be.

Ősszel, Wittgenstein a háború vége óta először újra Ausztriába utazik, hogy meglátogassa Nővérét, Herminét, aki halálos ágyán feküdt.Októberben visszautazik Cambridge-be, majd Írországba.Írországban a dublini Rossans Hotelban lakik, ahol elkészíti első végrendeletét, amelyben – miként december 12-én Moore-nak írja – végrendelkezése végrehajtóiként „Rhees-t és a Trinityből Burnabyt”, aki a Trinityben tutor és pap, nevezi meg.

1949 Tovább folytatja kéziratai írását, miközben többször utazik Bécsbe, majd később Amerikába is. Amerikában nagyon megbetegszik, korházba is kerül, a következőket mondta barátjának:„Nem akarok Amerikában meghalni. Európai vagyok – Európában akarok meghalni [...] Milyen ostoba dolog volt tőlem, hogy idejöttem” – (Norman Malcolm, A Memoir, Oxford 1984.) Visszatérve Angliába, orvosa, Dr. Edward Bevan rákot diagnosztizál nála. Ő azonban tovább dolgozik munkáján, és decemberben Bécsbe utazik családjához.

1950 Április elején Wittgenstein visszatér Cambridge-be. Áprilisban Oxfordba költözik tanítványához, Elisabeth Anscombe-hoz, majd egy Norvégia út után November 27-én beköltözik cambridge-i orvosának, Dr. Bevannak a házába. Karácsonykor hazatér Bécsbe a családjához látogatóba, ahogyan ezt mindig is tette. 1951-ben új testamentumot ír. Végrehajtójául Rush Rheest nevezi meg írásait, Rush Rheestre, G. E. M. Anscombera és G. H. von Wrightra hagyja.

Április 25-én elkezdi írni utolsó kéziratát,amelynek utolsó bejegyzését április 27-én írja:

Wittgenstein sirja

„Ha valaki azt hiszi, hogy néhány nappal ezelőtt Amerikából Angliába repült, akkor azt hiszem, ebben nem tud tévedni. Mint ahogyan abban sem, ha azt mondja, most az asztalnál ül és ír. "De ha az ilyesfajta esetekben nem is tévedhetek – nem lehetséges az, hogy narkózisban vagyok?" Ha elkábítottak, és most a narkózis megfoszt öntudatomtól, akkor most valójában nem beszélek és gondolkodom. Nem tételezhetem fel komolyan, hogy most álmodom. Aki álmában mondja, "Álmodom", még ha közben hangosan beszél is, annak éppoly kevéssé van igaza, mintha álmában azt mondaná, "Esik", mialatt tényleg esik az eső. Még akkor sincs igaza, ha álma valóban összefügg az eső neszével.”

Április 28-án este Wittgenstein elveszíti emlékezetét és a következő reggelen, április 29-én meghal.

[szerkesztés] Filozófiája

Wittgensteinre két filozófiai iskola is hivatkozik: az angolszász jellegű analitikus filozófia és a nyelvfilozófia (Ordinary Language Philosophy).

Két filozófiát fejlesztett ki: az elsőt a Logikai-filozófiai értekezésben (Tractatus logico-philosophicus, 1919) írta le, később egy másikat, amit a kései korszak néven szokás emlegetni. Ide tartozik többek között a Filozófiai vizsgálódások (1953) című mű.

[szerkesztés] Az első korszak: Logikai-filozófiai értekezés

A Tractatus egy igen tömör mű, Wittgenstein állitásait számozott matematikai tételekként adja elő, kifejtés, magyarázat nélkül. pl. "1. Tétel: A világ mindaz aminek az esete fennáll." Egy ilyen mondat kifejtését legfeljebb az alpontokban tett állítások adják.

A Tractatus egy jellemzően episztemológiai mű. Itt található meg a megismerés folyamatának kép-allegóriája. A megismerés folyamatában a Tractatus a nyelvre koncentrál, ezzel az ún. nyelvi fordulat egyik legfontosabb alkotását tartjuk a kezünkben.

A világ dolgokból áll és azok tényállásokból. A tényállásban a dolgokat relációk kapcsolják össze. Ezek a relációk képezik a világ logikai vázát, a nyelv és a világ közösségét. A tényállás általános formája reláció: "aRb" (a kapcsolatban áll b-vel).

Az elemi mondatok tényállásokat képeznek le. Egy elemi mondat nevekből áll, amelynek jelentései a tárgyak és azok összekapcsolása (hielogrif irás). Egy mondat akkor értelmes ha tényállások fennállását vagy nemfennállását mutatja be. Egy mondat akkor igaz, ha a mondatban próbaképp összeállitott tény fennáll.

A tautológia és az ellentmondás nem képei a valóságnak, mert az egyik mindent megenged a másik semmit sem.

A Tractatus képe a nyelvről az analitikus-szintetikus distinkciót vetíti előre, Wittgenstein tulajdonképpen a nyelv állításait a következő halmazokra bontja. A természettudomány kijelentései empirikus tényállítások, a logika pedig tautológiákból áll. A misztikus az ami ezen kivül van: Én, Isten, az erkölcs, vallás, művészet, arről a Tractatus befejező mondatában ezt írja: "Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell."

Egy fontos nézet, hogy Wittgenstein szerint a nyelvről beszélni nem lehet értelmes, filozófiai formában. Mivel Wittgenstein számára a filozófia viszont elsősorban nyelvi elemzés, ezért a filozófia maga is kérdésessé válik. Ebből következően Wittgenstein számára a filozófia nem lehet egy örök érvényű tézisrendszer, hanem ahogy ő mondja egy létra, amelyre ha felmásztunk, eldobhatjuk azt. Azaz a filozófia egy olyan folyamat, amelyen ha végigmegyünk, a végén eldobjuk.

[szerkesztés] A második korszak

Wittgenstein jegyzet

Filozófiájának második korszakában,amit a Filozófiai vizsgálódások műben fejt ki, Wittgenstein igyekszik ahogyan ő mondta: 'kijavítani a Tractatusban elkövetett hibákat'. Ezért e későbbi írása nem érthető meg az előbbi mű ismerete nélkül. A második korszakában Wittgenstein erős kritikával illette saját, a nyelvre vonatkozó korábbi felfogását.

A késői Wittgenstein tagadja azt a korábbi állítást, hogy nyelvünk semmi másra nem alkalmas, mint a tények leképzésére. Azaz a nyelv nem szűkíthető le csupán a leíró, deskriptív funkcióra. A mesterséges nyelvek helyett a természetes nyelveket veszi előtérbe Wittgenstein. A természetes nyelv nem szorítható definíciók közé, ennek oka, hogy a nyelvünkben, mint az emberi világban mindenütt, a "családi hasonlóság" elve érvényesül: a jelentés.

A gyermek a szavakat osztenzív, azaz "rámutató tanítással" tanulja meg. Asszociatív kapcsolat alakul ki a szó és a dolog között: a szót hallva a gyermek lelki szemei előtt a dolog képe jelenik meg.

A nyelvről alkotott híres hasonlat ebben a könyvben a "nyelv-játék". Ez azt hivatott kifejezni, hogy a nyelv egy kommunikációs társasági eszköz, és a szavak jelentése nem definíciók utján, hanem praktikusan a nyelv használatával, az interakcióval alakul ki, és azzal változik. Wittgenstein ezzel a nyelv leíró fujnkciója helyett a működését, a pragmatikus kérdéseket veszi előtérbe.

"Primitív nyelv": A építményt emel kövekből, ehhez kockák, lapok, gerendák, oszlopok állnak a rendelkezésére. B A-nak a segédje, ő hordja neki a köveket. Hogy A építő megértesse magát B segéddel, e célból olyan nyelvet használnak, amely a "kocka", "lap", "gerenda", "oszlop" szavakból áll. A kiáltja a szavakat, B odaviszi.

Valamit megnevezni ahhoz hasonlatos, mint mikor egy dologra névtáblát akasztunk. Ez az előkészület egy szó használatára. Egy nyelvet elképzelni annyi mint egy életformát elképzelni.

Egy szó nem veszti el jelenését ha már nem felel meg a létező tárgynak. Mikor NN úr meghal, nem azt mondjuk, hogy a név halt meg, hanem a név hordozója. Ha a név megszűnne jelentéssel bírni, akkor nem lenne értelme azt mondani, hogy NN úr meghalt. Egy szó jelentését a használata határozza meg. Filozófiai problémák pedig akkor keletkeznek ha „a nyelv szabadságra megy”. A megnevezés a szó és a tárgy közötti különös kapcsolat.

Privátnyelv-kritika: a nyelvtani szabályok nem lehetnek privát szabályok: egy szabály egyszeri betartása lehetetlen, akkor megszűnne a szabály szabálynak lenni. Ez a felismerés is a nyelv társasági jellegét erősíti.

A „privátnyelv-kritika" az ellen a nézet ellen irányul, miszerint lehetségesek „kimondhatatlan” érzések, amelyeket az érzékelőn kívül senki más nem érzékel. Ilyen például az olyan kijelentés: „csak én tudhatom mit érzek, más nem is sejtheti!". Wittgenstein szerint értelmetlen az én tulajdonomról beszélni, ha az a valami nem is lehet a másé.

Végső következtetés: a világ a nyelv által ki van mérve, határai logikailag, a ki nem mondható pedig megmutatható.

[szerkesztés] Művei

Bár harmincezer oldalas hagyaték maradt utána, mindössze öt munkáját találta méltónak arra, hogy a közönség elé tárja. Az egyik a Logikai-filozófiai értekezlés (Tractatus logico-philosophicus), egy helyesírási szótár és három rövidebb írás. Késői fő műve a Filozófiai vizsgálódások, csak halála után jelent meg.

Magyarul megjelent művei: