Hortobágyi Nemzeti Park

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Világörökség

m·v·sz

Hortábágyi Nemzeti Park

Szürkemarha a hortobágyi pusztán

Adatok

Ország

Magyarország

Típus

Kulturális helyszín

Felvétel éve:

1999

1973. január 1-jén hozta létre az Országos Természetvédelmi Hivatal hazánk első nemzeti parkjaként a 82.000 ha nagyságú Hortobágyi Nemzeti Parkot. 1999. november 30-án Marrakeshben, az UNESCO Világörökség Bizottságának ülésén felvették a Hortobágyi Nemzeti Park egész területét a Világ Kulturális és Természeti Örökségének listájára.

[szerkesztés] Földrajzi elhelyezkedése

Gémeskutak a pusztán

Működési területe Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéket, valamint Heves Tisza-tavi kis szeletét foglalja magába.

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi kezelésében található a Közép-Európa legnagyobb füves pusztáján lévő nemzeti park, 3 tájvédelmi körzet és 19 önálló természetvédelmi terület. A nemzeti park egész területe Bioszféra Rezervátum, a ramsari egyezmény alapján vízi élőhelyei nemzetközileg is védettek. Itt a vízi madarak vadászata egész évben tilos!

Hortobágy olyan táj, amelyet sajátos története, értékes élővilága, egyedülálló néprajza jellegzetesen magyar vonásokkal ruház fel. Az egykori erdőssztyepp néhány száz évvel ezelőtt még az Alföldön kalandozó Tisza hatása alatt állt. A táj kialakulásában az embernek meghatározó szerepe volt. Mai képét a 19. század vízrendezéseivel (folyók szabályozása, mocsarak lecsapolása) és az állattartás elterjedésével, erdők kivágásával, felégetésével alakították ki, melyek hatása a keleti sztyeppék hangulatát idézi. A valaha virágzó - a tatár, török időkben elpusztult – települések emlékét pusztarészek nevei őrzik.

A Hortobágy felszínét a Tisza és mellék-folyóinak áradásai formálták szinte tökéletes síksággá. Magasról szemlélve a táj mint óriási szőnyeg terül el, közepén ezüstös szalagként kanyarog a Hortobágy-folyó. A nemzeti park területe sík, csak néhol emelkednek ki alacsony halmok. Ezeket a kurgánokat (kunhalmoknak is nevezik) emberi kéz alkotta, amelyeket a keleti sztyeppékről a középső rézkorban beözönlő nomádok építették őrdomboknak vagy temetkezési helyeknek (halomsírok).

[szerkesztés] Élőhelyek

A nemzeti park jelképe a hortobágyi kilenclyukú híd

A nemzeti park területének nagy része szikesekkel teli, rövid fűvel borított legelő, és csupán kis része a kisebb foltokban beékelődött szántóföld. A vidék többi részét a halastavak, mocsarak, holtágak, nádasok jelentik. E mellett néhány település, utak és csekély mértékben erdők (maradvány-, telepített-, ártéri erdők) találhatók a területén. Négy élőhelytípus található itt:

szikes puszták,
löszpuszták,
mocsarak,
árterek.

Talaja a nagy lecsapolások, folyószabályozások nyomán szikesedésnek indult. A talajból elpárolgó vízből az ásványi sók kiválnak és talaj felső rétegében erős sófelhalmozódás következik be. Emiatt jelentősen csökken a talaj termékenysége. A szikes talaj legfelső laza rétege lepusztul, például eső hatására, így néhány cm-es szintkülönbségek alakulnak ki, a padkák, laposok. Ezek a kis szintkülönbségek is nagy jelentőségűek a növényzet szempontjából.

A kurgánokon a löszpuszták állományai maradtak fenn. Elsősorban a tiszacsegei hullámtéren maradtak olyan élőhelyek, amelyek a Tisza szabályozása előtti képet idézik.

[szerkesztés] Növényvilága

Macskahere

A jobb minőségű sziki gyepeken él a pusztai cickafark, a villás boglárka, a nagyobb sótartalmú részeken a magyar sóvirág. A szikerecske lefelé folyásának völgyében, a “ vaksziken” szélsőségesen sós talaj alakul ki. Ezen csak a bárányparéj él meg. Az elszikesedő talajon só- és szárazságtűrő növények élnek. Ilyen a sziki sóvirág, sziki csenkesz, orvosi székfű (kamilla). Szikes rétek jellegzetes növényei a sziki őszirózsa, a sziki kocsord. Szikes puszták fennmaradásának egyik biztosítéka a legelő állatok rendszeres rágása, tiprása. A sziki tölgyesek maradványa a puszta peremen az Ohati erdő és az újszentmargitai Tilalmas erdő. Tavasszal a törpe mandula, a tavaszi csillagvirág és az odvas keltike díszítik az erdőt. Később nyílik a fátyolos nőszirom és a magyar zergevirág.

A löszpuszták jellemző növényei a barázdás csenkesz, és a csillagpázsit. A macskahere és a magyar szegfű a terület ritka és értékes növénye.

Az ártereken él az idős fák árnyékában a szegfűbogyó és a sövényszulák, a süntök. A holtágakban fordul elő a védett csomorika, fehér tündérrózsa és vízitök. A mocsaras, vizenyős részeken zsombéksás, mocsári gólyahír, mocsári nőszirom, a mélyebb vizekben nád, sulyom, rence, kolokán, tündérfátyol él.

Az erdők között megbúvó réteken tavasszal a fekete nadálytő, a sárga nőszirom, a réti iszalag virágai, nyár végén a tiszaparti margitvirágok virítanak.

[szerkesztés] Állatvilága

Csíkosfejű nádiposzáta

Az ártéri erdők és a puszta belsejében szórványosan található kisebb kerekerdők fajgazdag géntelepeknek adnak otthont, de ritka ragadozó madaraikról is híresek. A kék vércsék mellett él itt kerecsensólyom, parlagi sas és itt fészkelt először hazánkban a pusztai ölyv.

A kurgánok halmain élnek az ürge, fürj, menyét, hermelin. Itt él legnagyobb termetű madarunk, a túzok. Száraz, füves puszták madara a fürj, a fogoly, az ugartyúk, nedves szikfokok fogyatkozó számú madara a székicsér, kopár szikeseken fészkel madárritkaságunk, a sziki pacsirta. Rétek féltett madárritkasága a csíkosfejű nádiposzáta.

A mocsarak és a halastavak gazdag vízimadárvilágot tartanak el, több mint 330 madárfaj él itt. Tavasszal és ősszel a költöző madarak tízezrei pihennek meg a környéken, ritka ragadozó madarak kíséretében. Hortobágy az ország legnagyobb “madárszállója”. Az ősszel a darvak, vadludak vonulása figyelhető meg.

Nyílt vízfelületei a kárókatonák, barna rétihéja, récék, szárcsák, kormos-, fattyú-, fehér szárnyú szerkők; vörös-, fekete nyakú vöcskök számára kedvezőek, a sekélyebb vizű nádasokban bölömbika, nagy kócsag, kanalasgém, az igen ritka batla, nyári lúd és szép számban nádi énekesmadarak költenek. A ligeterdők igazi kincsei a gémtelepek, de fészkel itt a fekete gólya, és ragadozó madarak is. A Tisza magas partfalaiban költ gyurgyalag és a jégmadár.

Az erdőkben a kidőlt fák helyben korhadnak el, ezzel életfeltételeket biztosítva a cincérfajoknak. Előfordul itt az erdei sikló és az erdei fülesbagoly is.

[szerkesztés] Haszonállatai

Asztalsimaságú síkság

A rideg állattartás jelentősége napjainkra visszaszorult, bár a legfontosabb gazdasági ág napjainkban is az állattenyésztés. Ma már elsősorban génmegőrzés céljából és idegenforgalmi okokból tartják az ősi magyar szürkemarha gulyát, a rackanyájat, a mangalicát, a magyar félvér lófajtákat, a parlagi baromfifajtákat (fodros tollú magyar lúd) és a magyar pásztorkutyákat, a pulit, a pumit, a mudit, a kuvaszt és komondort. A kuvasz, a komondor a szállást védte, a nyájat a puli, pumi, mudi.

[szerkesztés] Tájvédelmi körzetek

[szerkesztés] Természetvédelmi területek

Baktalórántházi Erdő Természetvédelmi Terület

Az Alföld egyik legszebb gyertyános-tölgyese, gazdag állatvilággal. Növényvilágát sok hegyvidéki flóraelem tarkítja.

Bátorligeti Legelő Természetvédelmi Terület

1968 óta fokozottan védett a Nyírségre jellemző törpefüves homoki gyep. Különlegessége a magyar, a tátogó- és a leánykökörcsin, a magyar nőszirom.

Bátorligeti Ősláp Természetvédelmi Terület

A jégkorszakot követő klímaváltozások flórájának és faunájának különös közössége ebben a beerdősült homokbuckákkal ölelt, mély fekvésű és ezért sajátos mikroklímájú lápban talált menedéket. Fő értékei a fehér zászpa, szibériai nőszirom, mocsári angyalgyökér, zergeboglár, lápi csalán, vidrafű, turbánliliom.

Túzok

Bihari Legelő Természetvédelmi Terület

A hortobágyi pusztákhoz hasonló nagy kiterjedésű szoloncsákos szikes legelő, ahol a túzok és az ugartyúk is előfordul.

Cégénypádányi Park Természetvédelmi Terület

A parképítők jóvoltából ideültetett tekintélyes méretű tulipánfa, platán, páfrányfenyő, liliomfa, hamisciprus, tiszafa lombja alatt téltemető, ciklámen virít.

Debreceni Nagyerdő Természetvédelmi Terület

Hazánk első természetvédelmi területe. Gyöngyvirágos tölgyes foltjainak aljnövényzetében előfordul az odvas keltike, a magyar nőszirom, a ligeti csillagvirág és a debreceni csormolya is.

Fényi Erdő Természetvédelmi Terület

Az erdő változatos vegetációja tölgy-kőris-szil ligeterdő, gyöngyvirágos tölgyes, nyírláp, pusztai homoki tölgyes és beékelődő homoki gyep-részletekből tevődik össze.

Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum Természetvédelmi Terület

A rezervátum az innen északra és nyugatra már ismeretlen, kipusztulástól veszélyeztetett földikutya legjelentősebb fennmaradt élőhelyét foglalja magába.

Hencidai Csere-erdő Természetvédelmi Terület

A napjainkra megfogyatkozott sziki tölgyesek egyik szép képviselője. Tavaszi virágözönében megtaláljuk a magyar zergevirágot, az agárkosbort és a gumós kőtörőfüvet.

Kállósemjéni Mohos-tó Természetvédelmi Terület

A homokdombok határolta tó fűzláp- és nádasállományok nyílt vízfelülettel megtört váltakozása. Az elmúlt aszályos évtizedek nyomán kiszáradt tó rekonstrukcióra szorul.

Kaszonyi-hegy Természetvédelmi Terület

A túlnyomórészt riolitból felépült szigetvulkán hazánkba eső déli fele Barabás község határában található. Területének sokszínű értékei közül kiemelkedők ezüsthársas-dárdáskaréjú tölgyes foltjai.

Kecskeri Puszta Természetvédelmi Terület

A védett terület egy szikes gyepekkel övezett tórendszert foglal magába, nyugati oldalán mocsarakkal, amelyek gazdag madárvilággal rendelkeznek.

Tiszadobi Ártér Természetvédelmi Terület

Változatos, üde, többnyire idős ártéri erdőfoltok, morotvák szövevénye. Jelentős értéket képvisel gémtelepe.

Tiszadorogmai Göbe-erdő Természetvédelmi Terület

A hajdan kiterjedtebb ártéri erdeink megmaradt szép darabja. Az élőhelynek megfelelő madárvilága mellett flórájában sok egyéb között említést érdemel a tiszaparti margitvirág, a debreceni torma és a kornistárnics.

Tiszaigari Arborétum Természetvédelmi Terület

Gazdag élőfagyűjtemény, melynek temérdek látnivalója mellett legszemrevalóbb részlete nagy mocsárciprus állománya.

Tiszatelek-Tiszaberceli Ártér Természetvédelmi Terület

Puha- és keményfaligetek, holtmedrek és rétek mozaikja, amely elsősorban nagyfülemüle állományáról nevezetes.

Tiszavasvári Fehér Szik Természetvédelmi Terület

Az Alföld szikestó-láncolatának legészakibb tagja. Értékét madárvilága adja, de annak jelenléte a mindenkori csapadék- és talajvízviszonyoktól függ.

Vajai-tó Természetvédelmi Terület

Értékeit alapvetően az úszóláp és a rajta előforduló növényritkaságok adják, mint például a tarajos pajzsika, melynek legnagyobb hazai állománya itt él, a hagymaburok, valamint kúszó csalán és a szálkás pajzsika.

Zádor-híd és Környéke Természetvédelmi Terület

A Hortobágy térségének két leghíresebb kőhídja közül az idősebb. Eredetileg kilenclyukú volt ez is, de az 1830-as nagy árvíz két-két szélső pillérét elsodorta, azóta ötlyukú. Régóta szárazon áll.