A magyar nép kialakulása
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Magyar őstörténet
Részletesebb leírás a Magyar őstörténet szócikkben
A magyarok őstörténete erősen vitatott. Számos elmélet látott napvilágot a középkortól a 20. századig, de mindegyiknek vannak ellenzői. (Az egyik legrégebbi a hun-magyar rokonság legendája, bővebben megtalálható Az Árpád-ház eredetmondái címszó alatt.)
A nyelvészek a magyar nyelvet az uráli nyelvcsaládba, ezen belül a finnugor nyelvek közé sorolják. Mára sokan megerősítik, hogy a finnugor nyelvrokonság nem jelent genetikai rokonságot a többi finnugor nyelvű néppel, de az erre irányuló kutatások eredményei változatosak és egymásnak ellentmondóak.
[szerkesztés] A korai magyar fejedelemség
A magyarság ősei részben Ázsiából származó lovasnomád törzsek voltak, amelyek vándorlásaik során sok más néppel kapcsolatba kerültek. Ennek során megismerkedtek a földműveléssel, iparral, kereskedelemmel és a különböző államszervezetekkel, amint ezt változatos eredetű jövevényszavaink is bizonyítják. Annyi valószínűsíthető, hogy az i.e. 1. évezred végétől a Volga és Káma folyók vidékén, a mai (Baskíriában) éltek. (A 13. században erre járó Julianus barát még magyar nyelvű népet talált itt, és ezért a latin Magna Hungaria, vagyis „régi Magyarország” nevet adta az országnak.)
Az 5. század közepén a népvándorlás arra kényszerítette a magyarokat, hogy szálláshelyüket elhagyják és nyugatabbra vándoroljanak. A magyar őstörténet írott forrásai szerint egy darabig a Don környékén (Levédiában) éltek. A magyarok is részét alkották a hunok, az avarok, majd az onogurok birodalmának. A 7-9. század között a Don és Szeret folyók között (a mai Ukrajna déli része, valamint Moldva területe - lásd Bíborbanszületett Konstantin művét "A birodalom kormányzásáról"), az ún. Etelközben lett a magyar törzsszövetség új szállásterülete. A magyar törzsek először a Kazár Birodalom szövetségesei voltak, majd független birodalmat hoztak létre, ahol államalkotó népként uralkodtak más népcsoportok felett. A 9. századi arab források fejlett állami életről számolnak be.
A század végén az Uraltól keletre élő, s az ujgur birodalom kötelékébe tartozó nyolc törzset számláló besenyő nép támadásai végleg szétzúzták a Kazár Birodalmat, majd a levédiai és a Kuma-menti magyarság meghátrált. A Manicsj mocsárövezetétől délre tanyázó kummagyar törzsek felhúzódtak a Kaukázusba, nyári legelőikre. Bíborbanszületett Konstantin id. művében leírja, hogy hogy a magyarok (nála türkök) egyik része délebbre, Perzsia felé menekült, s őket még az ő idejében is "hős szavárdoknak "(szabartoi aszfaloi) nevezik. A nagy szétszakadás után a nyugatra vándorolt magyarság a Kaukázus vidékén maradt kummagyarokkal követek útján sokáig érintkezésben maradt, de a kapcsolat később megszakadt(Kb.XII.szd).
A Kuma - menti magyarokat először az V. szd.-ban Chorenei Mózes az "Örmény Herodotosz" említi Arménia Földrajza c.-ű munkájában. Legismertebb fejedelmük Gyeretyán(Jeretján) XXII.János avignoni pápa segítségével folytatta már szervezetten az országban a katolikus hittérítést. Bizonyithatóan három püspökség jött létre.
Az "Aranyhorda" fennhatósága alatt viszonylag nyugodtan éltek a Toktamis-Timur háborúskodások idejéig. A Toktamist segédcsapatokkal támogató Kummagyaria sorsa Timur kezébe került. 1396.januárjában Timur lenk(Tamerlan) parancsára Magyart(jelenleg Bugyonovszk), a kumai magyarok fővárosát földig rombolták.Mindeddig két, nagyjából hasonló területű és lélekszámú Magyarország létezett.
[szerkesztés] A honfoglalás
Részletesebb leírás a Honfoglalás szócikkben
A zsákmányszerzés érdekében a törzsek hajlandóak voltak más népek szolgálatába állni és részt venni azok egymás ellen folytatott csatájában. Jó harcosok lévén több európai uralkodó is gyakran meghívta a magyarokat csapataik erősítésére, és hírük egész Európát bejárta. (Így például a német krónikák is beszámolnak róluk.) Fegyelmezett hadszervezetük, újszerű harcmodoruk, mellyel csapdába csalták az ellenséget, lovaglásban és íjkezelésben megmutatkozó tehetségük félelmetes ellenféllé tette őket. Az európai háborúk során gyakran jártak a Kárpát-medencében, Attila volt országában, és ismerték a terület előnyeit.
A század végére a besenyők egyre hevesebben támadták a magyar államot a nehezen védhető keleti sztyeppevidék felől. Ezért a törzsi vezetők Etelköz elhagyását és a szomszédos Kárpát-medence elfoglalását fontolgatták. A hét törzset tömörítő magyar törzsszövetség fejedelmeinek Álmost és Árpádot, a Megyer (Magyar) törzs vezetőit választották. A magyar törzsekhez csatlakozott a szomszédos kabarok három törzse is.
A honfoglalást egy különösen pusztító besenyő támadás után döntötték el végleg. 894-ben Bölcs Leó bizánci császár szövetségeseként a magyar seregek a bolgárok ellen szálltak harcba, amikor, kihasználva a főhadak távollétét, etelközi szálláshelyeiket a besenyők feldúlták. Ez a pusztítás arra kényszerítette a magyarokat, hogy Etelközt elhagyják és a biztonságosabbnak ítélt Kárpátok védvonala mögé vonuljanak.A magyarság másik része pedig a déli irányba vándorlást választotta, a Kuma folyótól délre, a nyári legelők kaukázusi vidékét.
895-ben az egész magyarság (a becslések szerint 200-500000 ember) a Kárpát-medencébe költözött. A helyi fejedelmekkel szövetségre léptek vagy harcban legyőzték őket, és elég gyorsan birtokba vették az egész területet. A következő néhány nemzedék alatt a honfoglalók és az őslakók összeolvadtak. Az előbbiekből lettek a szabadok, a későbbi nemesség, az utóbbiakból pedig a szolgák, a későbbi jobbágyság.
[szerkesztés] A kalandozások kora
Részletesebb leírás a Kalandozó hadjáratok szócikkben
A következő évtizedekben a magyarság életmódja kezdett megváltozni. A letelepedés kényszerének feszültségét zsákmányszerző hadjáratokon keresztül próbálták levezetni. Több mint nyolcvan ilyen hadjáratot vezettek Nyugat-Európa és Dél-Európa valamennyi országába. Itáliába, a német és francia fejedelemségekbe, de még a messzi Spanyolországba is eljutottak. A kezdeti sikerek után 955-ben az augsburgi csata súlyos vereséget hozott, ami a korábbi stratégia átgondolására kényszerítette a vezetőket.
[szerkesztés] Lásd még
 |
Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by 