Ipar

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az ipar olyan rendszeresen végzett szakmai, speciális irányú tevékenység, amelynek a végén valamilyen piacképes termék áll, és amelyek köre a nagyon egyszerű, kézművességgel előállítható dologtól a nagyon bonyolult, nemzetközi kooperációban készülő rendszerekig terjed. Az iparra az iparkodás, a szorgoskodás jellemző (l. angolban is, ahol szorgalmas=industrious), amely annak ellenére, hogy különböző szakmákra és ágazatokra tagolódik, abban egységes, hogy a szakképesítésre épülő munka áll a homlokterében.

Az ipar leírás célú tagolása történhet tulajdonforma, ágazat vagy technológia szerint, illetve történhet az előállított termékek, illetve a kiszolgált piac jellege és mérete szerint. A legérdekesebb talán a foglalkozások és szakmák katasztere, amely szinte havonta változik, egyes szakmák kihalnak, mások megjelennek.

[szerkesztés] A kézművességtől a gyáriparig

A gépek megjelenéséig az emberek többsége kézművesként dolgozott, azaz ő lehetett az előállított termék egyetlen készítője, gazdája és mestere. A manufaktúrában dolgozó iparosok már többen állítanak elő egy terméket, felfedezik, hogy az alkatrészek csoportos gyártása bizonyos előnyökkel jár. A többcélú, többoldalú gépek használatával fokozódik a termelési folyamat felaprózása, és a termelő munka egyre inkább gépek kezeléséből, vagy szerelvények előállításából, alkatrészek szereléséből áll. Mára ez a folyamat az automatizáció, számítástechnikai eszközök és a robottechnika széleskörű alkalmazásával teljesen átalakította szakmák és képesítések iránti igényt, és egy ember életén belül is a folyamatos átképzés igényével lép fel.

[szerkesztés] Üzlet és ipar

A társadalom egyik fogalmi tagolásának eredményeképpen születik meg az üzlet és ipar - pl. az állammal és az egyházzal szembeállítva. E szembeállítás alapja, hogy az üzlet és az ipar viszonylag független az utóbbiaktól, amennyiben többnyire olyan magántulajdonben lévő intézményeket takar, amelyek fő célja az (anyagi) gyarapodás, termékek ellenérték fejében történő előállítása és szolgáltatások nyújtása révén. Az üzlet a társadalmi tranzakciók, csereaktusok egyik leggyakoribb formája, amelyben tipikusan valamilyen emberi szükséglet kerül kielégítésre megfelelő ellenérték fejében.

Az iparos és a kereskedő személyének, a két polgári foglalkozás szétválása volt az első eset, amikor valaki (az iparos) többet termelt, mint amennyi saját fogyasztásához szükséges volt, és ezért szüksége lett az áruit felvásárló üzletemberre. Ettől kezdve a kereskedő mondta meg, hogy mennyi árura van szükség, és a kettőjük dinamikus kapcsolata indította el az iparos vállalkozásának a növekedését. Ebben a növekedésben hol a kapacitás, hol a kereslet nagyobb, így alakultak ki az egyszemélyes vállalkozásokból az ezreket foglalkoztató vállalatok.