Hunok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A hunok Belső-Ázsia sztyeppéiről származó, valószínűleg ótörök nyelvű nomád nép tagjai voltak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A hunok eredete
A hunok eredete a Sárga-folyó és a Yin-shan hegységnél keződött a Kr. e. évszázadokban. A Shi Ji kínai krónika állítása szerint a Xia- dinasztia utolsó uralkodója, Chun-wei (régi ejtése Shun-hui - Csongor / sólyom) volt, aki északra menekült és ő lett a hunok őse. A Xia-dinasztiából származás visszaköszön más kínai forrásokban is. A hunok belső-ázsiai jelenléte a Kr. e. I. évezredre tehető, sok sinológus (Maspero, Ucsiraltu) úgy vélik, hogy a hunok más néven (xian-yun, xun-yu) már a Kr. e. IX-VIII. században jelen voltak Észak- és közép-Kínában. A xiong- nu kifejezést csak Kr. e. 318-tól használják rájuk, amely pontos kiejtése szintén hun volt.
(Kínai: 匈奴, pinjin: xiōngnú, közelítő mai kiejtés: hsziungnu.) A hiungnuk birodalma már I. e. 3. századtól létezett, az egységes hun állam a I. e. 1. századig állt fenn, de a kisebb hun államok a Kr. u. 5-7. századig léteztek, Kínától, Észak-Indián át a Kaukázusig.
A hunok páratlan államszervezet hoztak létre, amelyet a későbbi török, mongol népek átvettek, de ugyanez a modell figyelhető meg a magyar társadalomszerkezetnél is. Több hun méltóságnévnek megvan a magyar és török, esetleg mongol párhuzama, pl. yuli - yula-gyula-dulo, wang-bán-ban, zhaowang- csobán-csobin, stb.
A hun név elsőként egy 311-es nomád támadásról szóló szogd nyelvű krónikából ismeretes. A 350-es években Közép-Ázsia vagy korabeli nevén Tokharisztán területét egy hódító nomád nép vette birtokába. Uralkodói a Baktriában veretett görög nyelvű pénzérméiken magukat oino néven nevezték, amiből egy hjóno névalak rekonstruálható. Ugyanekkor kínai források is a hiungnuk közép-ázsiai megjelenéséről és Szogdia elleni támadásáról értesítenek. A hiungnu, hun, hjóno nevek kétségkívül egy tőről fakadnak, és feltételezhetően azonos népet jelöltek, amint azt a kínai és szogd írásos források tartalmi egybevetése bizonyítja.[1]
[szerkesztés] Történetük
A legutóbbi kutatások bebizonyították, hogy a "xiong-nu", a hjóno az indiai huna és a hun név ugyanazt a népet jelenti, azt, amelyik már a Kr. e. I. évezredben önálló államiságot hozott létre Belső-Ázsiában. A hunok a Kr. e. I. század közepézől jelen vannak Közép-Ázsiában, ott volt Csi-Csi (Tegin, Tétény) hun tan-hu királysága is, aki Kr. e. 36-ban halt meg egy csatában. majd fokozatosan nyugatra vándoroltak. A korábban itt fennálló alán királyságot (kínai: alan-liao, 阿蘭聊) megdöntötték. Az alánok egy része a Volgán túlra, a Kaukázus északi részéhez vándorolt előlük, a helyben maradtak pedig feltehetőleg összeolvadtak velük.
[szerkesztés] Európai hunok
A másik nagyobb szállásterületük ezzel nagyjából egyidőben a Volga vidékén alakult ki, ahová az északi törzsek jutottak el. Az egész kelet-európai sztyeppeövezetet uralmuk alá hajtva itt egy második erős birodalmat hoztak létre. Többek között az itt élő alánokat és gótokat is leigázták.
Innen az Al-Duna és a Balkán felé folytatták hódításaikat. A terület megismerése céljából több sikeres hadjáratot vezettek. Még a Római Birodalom ellen is indítottak hadjáratokat, bár ezek csak amolyan fosztogatások és betörések voltak. Az 5. század elején indultak meg és hatoltak be a Kárpát-medencébe, ahol meg is telepedtek. Attila, a legnagyobb és legismertebb hun király székhelye is itt volt.
453-ban, Attila halála után fiai hatalmi versengése meggyengítette a birodalmat. A küzdelemből Ellák került ki győztesen, de már nem bírta hatalmát megszilárdítani. Sorra támadtak ellene a legyőzött és megadóztatott népek, ami a hunok kivonulásával zárult, de a Kárpát-medencében is maradtak hun csoportok, ezt őrzi a szeékelyek hagyománya. A hunok egy része ismét korábbi szállásterületükön, a mai délorosz sztyeppéken telepedett le, ahol a Pontusznál még a VI. században is állt a hun királyság. A bizánci források feljegyezték Gordasz hun király és testvére, Muagerisz nevét, amelyből a Muageris nevet a magyarok első emlékének vélt Németh Gyula turkológus. Egyébként a pontuszi hun állam éppen ott volt, amelyet a magyar krónikák Meotisz-nak neveztek.
[szerkesztés] Fehér hunok
Toharisztánban 456-ban a Heftal-dinasztia került hatalomra, amiről Toharisztán lakóit heftalitáknak nevezték. A heftalitákat a szanszkrit források húna néven emlegették, amikor betörtek Indiába, és ott újabb birodalmat alapítottak („fehér hunok”).
A közép-ázsiai heftaliták uralmát a türkök támadása döntötte meg. Amikor I. Justinianus bizánci császár (527-565) egy türk követséget fogadott 531-ben, ez a párbeszéd zajlott közte és a követek között:
- „Vajon a heftaliták városban laknak avagy falvakban?” Így feleltek a követek: „Uram, ez a nép városokban lakik.” „Tehát”, szólt közbe a császár, „ti nyilván valamennyi városukat elfoglaltátok?” „Úgy van”, felelték a követek.
[szerkesztés] Kaukázusi hunok
682-ben egy Izrael nevű keresztény misszionárius püspök a Kaukázusban és Dagesztánban élő hunokról számol be. Izrael püspök leírja, hogy „keresztény templomok épültek a hunok országában”, beszámol a hunok Derbendtől északra fekvő fővárosáról, „a fénypompás Varachanról”, amelynek utcái, terei vannak, ahol „ügyes ácsok” dolgoznak, akik egy állatmotívumokkal díszített hatalmas keresztet is állítottak, ötvöseik pedig arany- és ezüstszobrokat készítenek.
[szerkesztés] Lásd még
Déli hunok
Amikor a Kr. e. I. században két testvér, Huhanje és Csicsi vetélkedett a sanjü-i cím elnyerésért, Huhanje a kínai uralkodóhoz fordult katonai segítségért, cserébe vazallusságot fogadott. Ekkor szétvált az addig egységes hun birodalom, és Huhanje a déli hunok sanjüje lett. A déli hunok a Sárga-folyó vidékén telepedtek le, és megtartották önigazgatási szerveiket. Sőt, amikor a Han-dinasztia megbukott, kezdtek megerősödni. Igazi hun reneszánszt figyelhetünk meg a Kr. u. 4. századtól, amikor még Közép-Kínát is uralták, ekkr több kínai nevű dinasztia is hun volt: Han, Han-Zhao, Északi-Liang, stb. A déli hunok utolsó nagy uralkodója Helian Bobo volt, aki megalapította a Da Xia dinasztitá (407-425). Ő építette meg Tongwancheng (Fehérvár) városát, ugyanolyan módszerekkel, mint magos Déva várát: falba építési áldozattal. Helain Bobo halála után 431-ben a hunok önállósága megszűnt, de hunok még továbbra is ott éltek a Sárga-folyó vidékén. Asszimilációjuk a 7-8. századra tehető. Kulturájuk és államszervezetük azonban a későbbi török és mongol népeknél továbbélt.
[szerkesztés] Források
 |
Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by 