Uráli nyelvcsalád
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az uráli nyelvcsalád a természetes nyelvek egyik nyelvcsaládja. Elterjedési területe főként Közép- és Északkelet-Európa, valamint Északnyugat-Ázsia vidéke. Beszélőinek száma 24 millió fő körüli. 1964 előtt finnugor nyelvcsaládról beszéltek, ahhoz képest néhány nyelvvel többet tartalmaz az uráli nyelvcsalád.
A nyelvcsalád legnépesebb tagjai a magyar, a finn és az észt nyelv, melyek mind a finnugor csoportba tartoznak. Európában az indoeurópai nyelvcsalád után a második helyet foglalják el.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Osztályozás
Az uráli nyelvcsalád tagjai:
- Szamojéd nyelvek
- Finnugor nyelvek
- Ugor ág
- Finn-permi ág
(A † (kereszt) jel a kihalt nyelveket jelzi.)
[szerkesztés] Az uráli nyelvcsalád jellemzői
- nagyszámú toldalék használata
- számos nyelvtani eset használata (az indoeurópai 4-7 esetnél jóval több, a magyarban például 18)
- magánhangzó-harmónia (hangrend) az ősi szavaknál
- nincs nyelvtani nem
- a jelző megelőzi a jelzett szót
- a jelző nincs egyeztetve a jelzett szóval (pl. gyönyörű kuvaszokat, nem "gyönyörűeket kuvaszokat")
- számnevek után egyes szám áll (sok ember, nem "sok emberek")
- a névszói állítmány gyakorisága (azaz a kopula hiánya), például Pista tanár, nem "Pista tanár van"
- a birtoklást a habere ('birtokolni') ige nélkül, birtokos személyjellel és részeshatározóval fejezzük ki (például Nekem van lovam, nem "Én birtoklok lovat")
- birtokos személyragozás (kutyám, kutyád stb.)
- tárgyas igeragozás (az ugor nyelvekben és néhány további uráli nyelvben)
[szerkesztés] Történet
Az uráli nyelvek őshazáját a legelfogadottabb elméletek az Urál-hegység környékére teszik. Vita a keleti és a nyugati oldal között van. Más források az Urál és a Baltikum közé teszik e helyet. A nyelvcsalád finnugor és szamojéd ágra bomlása i.e. 4. évezred elejére tehető.
A nyelvcsalád távolabbi rokonait két irányban keresték: az indoeurópai nyelvek, valamint az altáji nyelvek között. Később felvetődött a jukagirral, valamint a dravida nyelvekkel való rokonság. Ezekkel a nyelvcsaládokkal azonban nem sikerült olyan szabályos szókincsbeli megfelelések sorát felmutatni, ami a nyelvrokonságot elfogadottan bizonyítaná. A rokon vonások ezekben az esetekben valószínűleg vagy az őskor túl távoli évezredeire nyúlnak vissza, vagy a későbbi szoros kapcsolat miatti nyelvi hatásokról van szó.