Tripartitum
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Tripartitum (magyarul Hármaskönyv) néven ismeretes Werbőczy István 1514-ben elkészült törvénykönyve, melynek eredeti latin cime: Opus Tripartium Juris Consuetudinarii Inclyti Regni Hungariae.
II. Ulászló király Werbőczy István országbírói ítélőmestert bizta meg "az ország minden jogainak, törvényeinek, bevett és jóváhagyott szokásainak s rendeleteinek egybeszedésévéel, cimekre és fejezetekre osztásával". Az elkészült munkát az 1514. évi országgyűlés tíz jogtudós által átvizsgáltatta. Miután a bizottság a munkát helyeselte és "abban az ország törvényeit s jóváhagyott szokásait jó renddel és kellő módon összeirottaknak megismerte", a munkát az 1514. évi LXIII. törvénycikk helyeselte, és a király is megerősítette. Azonban a királyi jóváhagyást tartalmazó okmányra nem került pecsét, és amikor a király a hiány pótlása nélkül 1516-ban meghalt, Werbőczy a munkát 1517-ben Bécsben kinyomatta. A pecsét hiánya ellenére a törvénykönyv kötelező ereje nem volt vita tárgya. Erdélyben a Tripartitumot több fejedelem is a beiktatási eskütétel során megerősítette: Báthory András 1599-ben, Rákóczi Zsigmond 1607-ben, Báthory Gábor 1608-ban, Barcsay Ákos 1658-ban, Kemény János és I. Apafi Mihály 1661-ben. A Diploma Leopoldinum 3. pontja Erdély törvényei közé sorolta.
A mű tagolása: előszó (prologus) és három rész (Partes), amelyek címekre (tituli) oszlanak. Az első részben van a híres Partis primae titulus nonus, a nemeseknek négy kiváltságos és fő szabadságáról, mely a magyar nemeség sarkalatos szabadságainak alaptörvényét képezte.
Az első magyar fordítását Weres Balázs készítette 1565-ben.
Forrás: Pallas Nagy Lexikona
