Werbőczy István

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Werbőczy István arcképe (1520 körül)

Werbőczy István (1458 körül – Buda, 1541. október 13.) királyi ítélőmester, királyi személynök, majd nádor. Nevét írják Verbőczynek is.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Munkája
3 Forrás
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Werbőczy Osvát és Deák Apollónia fia, született 1460 és 1470 közt, valószínűleg Verbőcön (Ugocsa vármegye, ma: Verbovec, Nagyszőlősi járás, Ukrajna); újabb írók inkább Kerepes községet (Bereg vármegye) vélik születése helyének. Felsőbb tanulmányait valószínűleg a budai, később pedig valamelyik olasz (bolognai vagy páduai) egyetemen végezte; állítólag Bécsben is tanult. A latin és görög nyelv ismerete mellett «eleganter» beszélt németül. Kiváló szellemi képességgel megáldva, az ismeretek minden terén a legelsők közé tartozott. Teológiai és bölcseleti ismerete mellett leginkább az tanúskodik, hogy 1521-ben követségben járván V. Károly német-római császárnál Wormsban, Lutherrel vitába bocsátkozott.

A közpályán elõször Ugocsa vármegyében működött; ahonnan mint országgyűlési követ az egész ország színe elõtt ragyogtatta tudását és bámulatos ékesszólását. Az 1498. II. Ulászló-féle nevezetes törvények megalkotásában, melyek a köznemesség rohamos térfoglalását jelentik, már kétségtelenül közreműködött, s az a határozat, melyben II. Ulászló örökös nélküli elhalálozása esetére a nemzet királyválasztási joga s ahhoz való ragaszkodása nyert kifejezést, egyenesen az ő befolyásának tulajdonítható; előjátéka volt ez az 1505. rákosi végzéseknek. Az 1500. és 1501. országgyűléseken a köznemesség szóvivője és vezére volt. Ő fogalmazta meg azt a királyhoz intézett felterjesztést, amelyben a nemesség sérelmeinek tolmácsolása mellett a főrendek bandériumainak kiállításáról, a főpapok dézsmaszedésének törvényszerű gyakorlásáról kérik a királynak erélyes rendelkezését. Politikai sikereinek azonban egyik legszebbike az 1505. rákosi gyûlésnek az a híres végzése, a nemzeti királyság visszaállítása tárgyában. A köznemesség ragaszkodását Werbőcyhez bizonyítja azon páratlan eset, hogy a hazának és köznek tett jó szolgálatai elismeréseül portánkint két denár jutalmat szavazott meg neki az országgyûlés.

II. Lajos uralkodása elsõ éveiben Werbőczy többnyire külföldön tartózkodott. 1517-ben királyi személynök lett és különböző dalmáciai megbízásokat kapott az országgyűléstõl. A török támadások veszedelme mindegyre fenyegetőbbé vált és ezért Werbőczí Velencében, Rómában, Wormsban, majd Nürnbergben járt, mindenütt a török elleni segély kieszközlése érdekében fáradozva, küldetése természetesen nem járt sikerrel. Visszatérve az országot a legnagyobb zűrzavarban találta. A pártküzdelmek utolsó fázisa az 1525. június 24-iki országgyűlésen következett be, amely Werbőczyt emlékezetes nagy beszéde után Magyarorszgá nádorává megválasztotta; az oligárchák azonban megbuktatták. A mohácsi vész alatt egyik felsőmagyarországi várában Dobronyán élt visszavonulva.

Szapolyai János királlyá választásakor kancellárjárá és tanácsosává tette. Megjárta időközben Konstantinápolyt is királya érdekében. A király, halála esetére, fia egyik gyámjául őt nevezte ki. Mindamellett politikai fontossága nem volt a jelentős tényezők sorában. Bírói pályán kezdte közéleti szereplését s ott is végezte. Meghalt 1541-ben Budán, a budai pasa által megmérgezve.

[szerkesztés] Munkája

Opus Tripartium juris consuetudinarii inclyti regni Hungariae az 1514. országgyűlésnek lett bemutatva, melynek LXIII. cikkében a mű átvizsgálása is elrendeltetett. Latinul: Bécs 1517., 1545., 1561., 1572., 1581., Nagyszombat 1740., 1753., Kolozsvár 1762., Eger 1776., Buda 1822. Magyarul: Magyar Decretum, Kyt Weres Balas a deákbol tudni illyk. a Werbewczy Istwan Decretumábol, melyet tripartitomnak neweznek, Magyarra forditot. Vadnak tovabba ez Decretomnak elotte egy nehany iroth articulusok, kyket azon Weres Balas a regi királyok Decretomibol toruynhez valo jeles dolgokat ky szedegeteth... Debreczen, 1656. (Ujabb kiadásai: Kolozsvár 1571., Bártfa 1642., Kalocsa 1773., Pozsony és Kassa 1779., Pozsony és Pest 1802., 1806., Pest 1830. ford. Perger János 1844., kiadta a M. Tudom. Akadémia, 2. kiadás 1865., 3. kiadás: Werbõczy István Hármas könyve. Az eredetinek elsõ kiadása után fordították, jogi mûszótárral és részletes tárgymutatóval ellátták Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen. Bpest, 1894. Okolicsányi János, Tripartiti Operis compendrum rhytmis vulgaribus, Bártfa, 1636. és Lõcse 1648.; Szentgáli N. Ferencz, W. I. Törvénykönyvének Compendiuma közönséges magyar versekbe foglalva. Kolozsvár, 1701 és 1798., Gr. Lázár János, versus Mnemonici, Nagyszeben 1744., 1769. Latinul és magyarul: Kolozsvár 1572., 1698., Debreczen 1611., 1639., Bártfa 1632., 1643., Lõcse 1637., 1660., Csiki Kolostor nyomdája 1745. Az eredeti kiadás latin szövegét közölte, magyarra fordította, jegyzetekkel és a mû történetének megírásával kísérte Csiky Kálmán. Budapest, 1894. Németül: Bécs 1599. fordította Wagner Ágoston. Horvátul: ford. Pergossich Iván Nedelisch, 1574.