Barcsay Ákos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Barcsay Ákos (1610. körül - 1661. július eleje) erdélyi fejedelem 1658 - 1660. között.

Hunyad megyében született kálvinista köznemesi családban. Édesapja Barcsay Sándor, édesanyja Palatics Erzse volt. Diplomáciai szolgálataiért I. Rákóczi György emelte a tanácsurak közé, II. Rákóczi György fejedelemmé koronázásának megerősítését ő eszközölte ki Isztambulban, a szultáni Portán. A fejedelem kudarcba fulladt lengyelországi hadjárata idején őt nevezte ki helytartónak Erdélyben.

Rákóczi György lépése súlyos következményekkel: török büntetőhadjárattal járt. Miután Köprülü Mehmed nagyvezír bevette Jenő várát, Barcsay engedelmeskedett parancsának, és 1658. szeptember 14-én elfogadta a fejedelmi kinevezést, és a béke érdekében ötszázezer dukát hadisarcot fizetett. Ezen túlmenően beleegyezett, hogy évi 40000 arany adót fizet a Portának, átadta Lugos és Karánsebes várát, valamint ígéretet tett a lázadó román vajdák és Rákóczi György elfogására. A rendi gyűlés október 11-én iktatta be Segesváron, elődje túlkapásain okulva némileg szigorúbb feltételekkel.

II. Rákóczi György a Partium közponjában, Váradon agitált a keresztényellenesnek kikiáltott Barcsay ellen, azonban amikor a törökök fontolóra vették a város megtámadását, inkább lemondott fejedelemségéről és átadta Váradot Barcsaynak. Kiterjedt Szabolcs és Szatmár vármegyei birtokain azonban tovább folytatta a fegyverkezést, hiába állt az erdélyi országgyűlés az Isztambulból érkező, adó megküldését sürgető levelek és a török-tatár dúlástól való félelem hatására egyértelműen a törökök pártján 1659-ben.

Barcsay, hogy megóvja Erdélyt a további pusztítástól, a temesvári vilajetbe utazott, ahol biztosította a pasát hűségéről. Közben Rákóczi betört a fejedelemségbe, és fegyveres ereje láttán a marosvásárhelyi országgyűlés elismerte fejedelemnek. Barcsay Szebenbe vonult vissza, és állta ellenfele ostromát egészen a következő év tavaszáig, amikor Rákóczi a támadó budai pasa ellen vonult. A szászfenesi csata során a törökök győztek, II. Rákóczi György pedig belehalt sérüléseibe. Az adó késése miatt Ali pasa Barcsayt házi őrizet alá vette, majd az év vége felé, a pénz megérkezése után szabadon engedte. Közben elesett Várad és vele együtt a Partium zöme is, melyből új vilajetet szerveztek (váradi vilajet).

Barcsay népszerűsége rohamosan csökkent: túlzott szervilitással vádolták, és a magas adók miatt is őt tették felelőssé. Az erdélyi elit támogatása a tatár fogságot megjárt Kemény János, II. Rákóczi György hadvezére felé fordult, aki trónkövetelőként lépett fel, és a Magyar Királyság területéről támadást indított. Barcsay inkább megyegyezett vele, és lemondott 1660. december 31-én a fejedelemségről, de végzetét így sem kerülhette el: hogy a török párt ne találjon támogatókra, foglyul ejtették, és 1661. július elején meggyilkolták Kozmatelekén.

Barcsaynak két felesége volt: Szalánczy Erzsébet, majd 1660-tól Bánffy Izabella. Egyiküktől sem született gyermeke.