Rákóczi Zsigmond

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Rákóczi Zsigmond (uralkodott 1607. február 9. - 1608. március 5.) erdélyi fejedelem, a korabeli Magyarország egyik leggazdagabb főura, a Rákóczi-család vagyonának és hatalmának megalapozója volt.

[szerkesztés] Élete

Rákóczi Zsigmond köznemesi családban született Felsővadászon 1555 körül. Apja, Rákóczi János Zemplén vármegye alispánja volt, anyja nevét nem ismerjük. Az ifjú Perényi Gábor apródja volt Sárospatakon, majd Szendrőn és Egerben szolgált. A harcokban fejsérülést szenvedett, amit azonban sikeresen kihevert. Hegyaljai borával kereskedve hatalmas vagyonra tett szert, még a Szepesi Kamarának is kölcsönzött, aminek fejében a Habsburg-kormányzat zálogba adta neki Szerencs városát. Itt hosszú építkezésbe kezdett, melynek eredményeképpen elkészült a szerencsi vár.

Háromszor nősült (1587 - Alaghy Judit, Mágochy András özvegye; 1592 - Gerendi Anna; 1596 - Thelegdy Borbála, Chapy Kristóf özvegye), és négy gyermeke született: Erzsébet, György - később maga is fejedelem -, Zsigmond és Pál. Már első felesége révén Felső-Magyarország legnagyobb birtokosává vált.

A katonai pályán is gyorsan haladt felfelé: 1598-ban Giorgio Basta alatt szolgált, mint a vitézi rend parancsnoka, majd a birtokelkobzási perek hatására, amelyek őt sem kímélték, 1604-ben a Bocskai-felkelés oldalára állt. Bocskai István felfigyelt az idősődő főúr kiváló szervezőképességére, ezért az erdélyi rendekkel kormányzóvá (gubernátor) neveztette ki. Ilyen minőségben érte a fejedelem halála 1606. december 29-én.

[szerkesztés] Uralkodása

Bocskai végrendeletében Homonnai Drugeth Bálintot, a katonai téren szintén jeleskedő felső-magyarországi arisztokratát jelölte ki örökösének, aki élvezte a Porta támogatását is. Homonnai és potenciális vetélytársa, Báthory Gábor azonban értékes időt vesztett, amikor részt vett Bocskai többhetes, Kassától Gyulafehérvárig tartó temetési menetében: távollétükben az erdélyi rendek a gyulafehérvári országgyűlésen 1607. február 9-én fejedelemmé választották Rákóczit. A szultán megerősítő levele február 22-én érkezett Erdélybe.

A protestáns Rákóczi népszerűségét azzal próbálta megteremteni, hogy törvényt hozatott a jus ligatum feloldására, ezáltal mód adódott az 1594-ben kivégzett nemesek birtokait visszakövetelni. A székelyeket kiváltságokkal és címekkel igyekezett megnyerni. Ő támogatta Károli Gáspár bibliafordításának, a „vizsolyi Bibliának” a megjelentetését. Közben mindvégig áskálódott ellene a fiatal, energikus és dúsgazdag Báthory Gábor, aki - protestáns létére - hajlandó volt még Béccsel is kiegyezni a katolicizmus terjesztéséről a Habsburgok támogatása fejében.

Rákóczi bukását a hajdúk felkelése okozta: a Nagy András vezette katonák a Bocskai halálával semmissé lett privilégiumaik megújításáért szálltak harcba a I. Rudolf csapatai ellen. Rákóczi nem akarta kenyértörésre vinni a dolgot a királlyal, így a helyzetük rendezését ígérő Báthory gond nélkül megnyerte a hajdúk támogatását ellene. Rákóczi beletörődött a bukásba, és már 1607 októberében megalkudott Báthoryval: hatalmas zálog fejében 1608. március 5-én lemondott fejedelmi címéről. A hajdúk nagyra értékelték lemondását, és garantálták biztonságát.

Családi birtokán, Felsővadászon érte a halál nem sokkal ezután, 1608. december 5-én. A szerencsi református templomban helyezték örök nyugalomra 1609. január 21-én; fiai által állított síremléke a város egyik nevezetessége.

[szerkesztés] Hivatkozások

• Királyok könyve. Magyarország és Erdély királyai, királnyői, fejedelmei és kormányzói. Szerk.: Horváth Jenő. Budapest, Helikon, 2004. ISBN 9632088948
• Rákóczi Zsigmond Általános Kéttannyelvű Iskola

Előző : Bocskai István

Erdély fejedelme 1607-1608

Következő: Báthory Gábor