Prohászka Ottokár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858. október 10. – Budapest, 1927. április 2.) katolikus egyházi író, székesfehérvári püspök, a keresztényszocializmus képviselője, az MTA tagja.

Tartalomjegyzék 1 Korai évek 2 Pályakezdés 3 Jelentősége és az őt övező viták 4 Szobrát is ledöntik 5 Művei utóélete, boldoggá avatás 6 Könyvei 7 Külső hivatkozások 8 Forrás

[szerkesztés] Korai évek

Családja Morvaországból származott és németajkú volt (Ottokár csak 10 éves kora körül tanult meg magyarul). Apja Prochaska Domonkos császári és királyi katonatiszt, édesanyja Filberger Anna, egy tekintélyes polgárcsalád lánya, aki fiatalon, tizennyolc évesen találkozott először a negyven éves katonatiszttel egy bálon. A család kezdetben Pozsonyban élt, de az Ottokárral viselős Anna a megfelelőbbnek látott körülmények miatt Nyitrára költözött, ahol megszületett a gyermek.

A család az apa munkahelyének változása miatt először Rózsahegyre költözött, majd amikor a trianoni diktátum elszakította a várost az ország testétől, Losoncra mentek, ahol Ottokár három évet töltött. Itt nemcsak tantárgyként tanulta a magyar nyelvet, de a helyi, az anyaországhoz lojális közösségben megtanult magyarul érezni és gondolkodni. 1869-től két éven át a nyitrai piarista gimnáziumba járt, a legkiválóbb tanulók közé tartozott.

Két év után otthagyta a gimnáziumot, hogy - szintén két éven át - a kalocsai jezsuita gimnáziumba járhasson. Itt határozta el, 14 éves korában, hogy szerzetes lesz, bár családja, akiket egy 1879. július 9-én írt levelében ebben nem támogatta határozottan, inkább tartotta korainak az elhatározást. Apja azt tanácsolta neki, hogy ha valóban pap akar lenni, legyen inkább világi pap (plébános).

Ottokár 1873 augusztus 4.-én felvételt nyert az esztergomi kisszeminárium tagjai közé, ahol világi papok és bencés szerzetesek is oktattak (utóbbiak csak a vizsgáztatást végezték). 17 éves korában, kitüntetéssel érettségizett.

[szerkesztés] Pályakezdés

Teológiai tanulmányait Rómában végezte. Hazatérte után több papi tisztséget is betöltött. 1904-ben a teológia egyetemi tanárává nevezték ki. 1905-től haláláig székesfehérvári püspök. 1909-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1920-tól rendes tagja . 1926-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé lépett. A Katolikus Néppárt egyik alapítója, a magyar keresztény-szocialista mozgalom vezéregyénisége. 1919-ben a Tanácsköztársaság megdöntésére szervezkedő székesfehérvári ellenforradalmárok vezetője. 1920-1922-ben parlamenti képviselő, és a Bethlen István vezette Egységes Párt elnöke. A Magyar Sion társszerkesztője (1887-1904), az Esztergom című politikai lap szerkesztője (1895-1904).

[szerkesztés] Jelentősége és az őt övező viták

Ékes, egyéni stílusa révén a modern katolicizmus egyik legnagyobb hatású képviselője, a XX. század eleji katolikus megújhodás egyik programadója.

Írásai máig hatóak, gondolatai, személye ma is viták tüzében áll.

Nehezen illeszthető politikai-ideológiai kategóriákba, ezért bírálói, védelmezői vannak a legkülönbözőbb gondolkodású körökben. Népszerűsége az ezredfordulón emelkedőben van, elfelejtett műveit újra olvassák. A második világháború utáni korszak történet- és irodalomtörténetírása a Nyugat polgári gondolkodói elleni vitáit, a katolikus egyház és a magyar keresztény hagyomány csökönyös védelmezőjét látta benne. Újraértékelése máig tartó folyamat. Aligha hihető, hogy Prohászka nem marad a 20. század magyar történelmének és személyiségeinek értékelése körüli "kultúrharc" középpontjában. Műveinek, személyiségének, gondolatrendszerének tudományos igényű értékelése az elmúlt évtizedek egyoldalúságai miatt jelentős elmaradásban van, éppen ezért felszínes ítéletek, tévhitek övezik.

Miközben kíméletlen harcot folytatott a forradalmi munkásmozgalom és a Nyugat, főként Ady Endre ellen, modernista nézetei miatt Rómában 1911-ben három könyvét, köztük Az intellektualizmus túlhajtásai (1910) c.-t indexre tették. Az első világháború legkorábbi és legkitartóbb ellenzői közé tartozott. "A pokol kiszabadult s az emberek ördögök lesznek" - írta 1915 április 15-én [[1]. A második világháború utáni évtizedek irodalma például ezekről a nézeteiről teljesen megfeledkezett és a Nyugat körének háborús kiábrándultságára koncentrált.

[szerkesztés] Szobrát is ledöntik

Prohászkától származik a hungarizmus kifejezés, amelyen ő a magyar érdekekért való munkálkodást, a keresztény és szocialista szemléletet jelentette. A magyar lelkiségre gyakorolt hatása vetekedik Pázmány Péter hatásával. A budapesti Károlyi-kertben 1934-ben emelt bronzszobrát 1947. április 26-ról 27-re virradó éjjel Faludy György író vezetésével kommunista munkások ledöntötték. 1984. április 2-án állították fel újra a székesfehérvári Prohászka-emléktemplom mellett. A szobor Fülöp Elemér alkotása.

A szobrot - és magát Prohászkát - övező indulatok egyik forrása (a hungarizmus kifejezés mellett) az, hogy több írásában, beszédében foglalkozott a zsidókérdéssel. Az ilyen témájú értekezéseit Bosnyák Zoltán Prohászka és a zsidókérdés c. tanulmányával együtt Az én antiszemitizmusom címmel adta ki a Gede Testvérek Kiadó 2003-ban.

Mások azonban nem hisznek abban, hogy Prohászka akár a hungarizmus, akár a huszadik századi magyar antiszemitizmus zászlóvivői közt említhető, ehelyett humanizmusáért, embertiszteletéért, mély hitéért és a magyar keresztény hagyományokhoz való következetes ragaszkodásáért tisztelik. Erről tanuskodik a róla elnevezett oktatási intézmények és szervezetek sora.

[szerkesztés] Művei utóélete, boldoggá avatás

Összes műveit 25 kötetben 1928-1929-ben a Szent István Társulat adta ki. Naplója (Soliloquia) Barlay Ö. Szabolcs szerkesztésében jelent meg, ugyancsak ő dolgozta fel Prohászka életét is. Az 1940-es évek elején Székesfehérvárról kezdeményezték boldoggá avatását, de ezt sem Serédi Jusztinián érsek-hercegprímás, sem az index miatt a Vatikán nem támogatta.

[szerkesztés] Könyvei

• A diadalmas világnézet, Esztergom, 1903.
• Modern katholicizmus, 1907.
• Az intellectualismus túlhajtásai, 1910.
• A túlvilág tornácaiban novemberhavi elmélkedések, 1913.
• A pünkösdi lélek elmélkedések, 1914.
• A Jordán partjától Táborhegyig elmélkedések, 1915.
• Gloria in excelsis elmélkedések, 1915.
• A Táborhegytől Bethániáig elmélkedések, 1915.
• A szép szeretet anyja elmélkedések, 1915.
• Rorate coeli! ádventi elmélkedések, 1915.
• Bethániától a Golgotáig elmélkedések, 1915.
• A keresztfa alatt elmélkedések, 1916.
• A feltámadott nyomaiban elmélkedések, 1916.
• Kultúra és terror, 1918.
• Élő vizek forrása elmélkedések Jézus szentséges szívéről, 1927.
• Prohászka Ottokár missziós körlevelei (Szerk.: Farkas Edith), 1927.
• Szentlélek hárfája Prohászka imakönyv, 1927.
• Korunk lelke, 1928.
• Isten és a világ missziós levelek, 1928.
• Világosság a sötétségben pásztorlevelek, 1928.
• Magasságok felé, 1928.
• Utak és állomások útirajzok és -naplók, 1928.
• Hit és ész hitvédelmi dolgozatok, 1928.
• Az elme útjain bölcseleti dolgozatok, 1928.
• Ünnepnapok emlékezések, 1928.
• Élet igéi beszédek, 1928-1929.
• Az igazság napszámában, 1929.
• Az Úr házáért, 1929.
• Új elmélkedések, 1929.
• Sion hegyén, 1929.
• Iránytű, 1929.
• Soliloquia (Napló), 1929.
• Élet kenyere az Oltáriszentség imádása, 1930.
• Az én antiszemitizmusom összegyűjtött zsidó tárgyú írásai és beszédei Bosnyák Zoltán bevezető tanulmányával Prohászka Ottokár [Szerk.: ifj. Tompó László], 2003.
• Harmatozzatok... ! adventi elmélkedések
• Élet kenyere az Oltáriszentség imádása
• A nagyböjt is tavasz elmélkedések, keresztúti ájtatosság
• A Mária-Valéria hídról és az életről
• Élő kereszténység
• Iránytű a magyar ifjúság számára
• A diadalmas világnézet
• Föld és ég. kutatások a geológia és theológia érintkező pontjai körül
• A keresztény bűnbánat és bűnbocsánat
• Elmélkedések az evangéliumról
• A keresztény bűnbánat és bűnbocsánat

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Monori Áron: A numerus clausus és a magyar katolikus sajtó 1919–1920
• Monori Áron: Akikre büszkék vagyunk (Élet és Irodalom, 2006. május 12.)
• Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon
• Samu Tamás Gergő: Magyarország apostola és tanítómestere: Prohászka Ottokár
• Prohászka Ottokár (a Székesfehérvári Katolikus Egyházmegye honlapján)

[szerkesztés] Forrás

• Magyar Irodalmi Lexikon
• Országos Széchenyi Könyvtár katalógusa
• Szabó Ferenc (SJ, szerk.): Prohászka önmagáról. Mai írók és gondolkodók / 8.; Agapé Kiadó, Szeged, 1999. ISBN 963-458-186-2 . Elektronikus változat található a A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban.