Tanácsköztársaság

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A tanácsköztársaság sajátos államforma, amelyben a hatalmat elvileg a közvetlenül választott tanácsok gyakorolják. A proletárdiktatúrának nevezett hatalmi rendszer egyik formája. A „tanácsköztársaság” kifejezés az 1917-es oroszországi forradalom idején született, a magyar szó az orosz szovjetrepublik fordítása (szovjet = „tanács”).

Tartalomjegyzék 1 Az oroszországi tanácsköztársaság (szovjetköztársaság), 1917-1922 2 Magyar Tanácsköztársaság 3 Bajor Tanácsköztársaság 4 Szlovák Tanácsköztársaság 5 Lásd még

[szerkesztés] Az oroszországi tanácsköztársaság (szovjetköztársaság), 1917-1922

Az első munkás- és katonatanácsok (szovjetek) az 1905-ös forradalom idején alakultak Oroszországban. Az 1917-es februári forradalmat követően újraalakultak, és ezt követően – szemben Lvov herceg majd Kerenszkij polgári jellegű, koalíciós Ideiglenes Kormányával – adta ki a Lenin vezette bolsevik párt (Akkor még: Összoroszországi Szociáldemokrata Párt) a „Minden hatalmat a szovjeteknek” jelszót. A hatalom fegyveres átvételére végül 1917. november 7-én (a régi pravoszláv naptár szerint október 26-án, innen az elnevezés: októberi forradalom) került sor, amikor a Kerenszkij-kormány megdöntése után a szentpétervári szovjet vette át. Az első szovjet kormány még koalíciós kormány volt, de 1918-ban már csak bolsevikokból állt, akik (a gyorsan kirobbanó polgárháborúra hivatkozva) ploretárdiktatúrát vezettek be.

Szovjet-Oroszországból és az egykori orosz birodalom területén létrejött bolsevik államból 1922-ben alakult meg a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, közkeletű elnevezéssel Szovjetunió.

Az I. világháborút követően lezajlott forradalmak idején, amikor rövid életű kommunista hatalomátvételek zajlottak le, lényegében az orosz mintát követték, és az elnevezést is onnan vették át. Hogy ezeknek a későbbi fejlődése milyen lett volna, azt nem lehet tudni. Az orosz Tanácsköztársaságban, majd a Szovjetunióban mindenesetre már a huszas évek elején sajátos bürokratikus, egypártrendszerű diktatúra jött létre, amelyben az eredeti hatalmi szerveknek, a szovjeteknek már csupán végrehajtó szerep jutott.

[szerkesztés] Magyar Tanácsköztársaság

Részletesebb leírás a Magyar Tanácsköztársaság szócikkben

A tanácsköztársaság Magyarország államformája volt 1919. március 21-től 1919. augusztus 1-ig. (Ezzel párhuzamosan a Magyar Népköztársaság elnevezés is használatban volt.)

1919. március 21-én az antant-hatalmak által küldött ultimátum hatására – amely a román közigazgatás kiterjesztését írta elő a Tisza vonaláig - lemondott az addigi polgári demokratikus koalíciós kormány, a gyengülő szociáldemokraták pedig bevonták az addigra a munkások körében megerősödött Magyar Kommunista Pártot a hatalomba: a két párt egyesült és kikiáltották a Tanácsköztársaságot, létrejött a proletárdiktatúra.

Orosz mintára munkástanács-igazgatást vezettek be az üzemekben, köztulajdonba vették a lakóházakat, szállodákat, oktatási intézményeket, üzleteket, végül pedig a földbirtokok szocializálásáról jelent meg rendelet. Mindez új problémák tömegét hozta felszínre a mindennapi élet és a termelés, elsősorban a frissen létrehozott magyar Vörös Hadsereg ellátása tekintetében.

A Tanácsköztársaság folyamatos külső nyomás alatt állt, és bár vívott néhány sikeres hadjáratot, a több irányból szorongató túlerővel szemben végül július 31-én összeomlott. Magyarország egész területét megszállták a világháborút megnyerő antant-országok csapatai.

[szerkesztés] Bajor Tanácsköztársaság

Részletesebb leírás a Bajor Tanácsköztársaság szócikkben

1919. április 7-én - a helyi kommunisták részvétele nélkül kiáltották ki a Tanácsköztársaságot Bajorországban. Április 13-án a kommunisták is csatlakoznak, a szociáldemokrata kormány azonban május 3-ra körülzáratta Münchent, és a katonaság felszámolta a Tanácsköztársaság központját.

[szerkesztés] Szlovák Tanácsköztársaság

A magyar Vörös Hadsereg 1919-es északi hadjáratában visszafoglalta a Felvidéket, és egészen a lengyel határig jutott. A katonai sikerek hatására Eperjesen június 16-án kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot - amelynek azonban semmilyen belső támogatottsága nem volt, és július 7-én a magyar Vörös Hadsereg visszavonulását követően elbukott.

[szerkesztés] Lásd még

• tanácskommunizmus