Ontológiai istenérv
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az ontológiai istenérv teológiai és filozófiai fogalom, egy kísérlet Isten létezésének bizonyítására. Az a fő érdekessége, hogy tisztán logikai alapokra kivánja helyezni a bízonyítást.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Canterburyi Szent Anzelm istenérve
Ez a bizonyítási kísérlet isten ama definíciójából indul ki, hogy Isten az, aminél nagyobb nem képzelhető el. Ebből próbálja levezeti, hogy istennek a valóságban is léteznie kell. Bővebben ld. Canterburyi Szent Anzelm istenérve.
[szerkesztés] Descartes ontológiai istenérve
René Descartes újrafogalmazta Anzelm istenérvét, amelyet Kant kritizált olyan szempontból, hogy a létezés, az egy egzisztenciális kvantor, és nem tulajdonság, márpedig Descartes tulajdonságként kezelte.
[szerkesztés] Gödel ontológiai istenérve
Egy modális logikai rendszer, amely a "szükséges" fogalmát használja fel isten bizonyításának megkísérlésére.
[szerkesztés] Összefoglaló álláspont
Jelenleg az uralkodó analitikus filozófia tézisei szerint az ontológiai istenérvekkel általánosságban az a probléma, hogy egy teoretikus, analitikus bizonyítás semmiképpen nem tud bizonyítani valamilyen valóságra vonatkozó, szintetikus állítást. Az ontológiai istenérvek tehát egy absztrakt rendszert vázolnak fel, amelynek empirikus igazsága még külön kérdés. Érdekesség továbbá az is, hogy amennyiben az érvek mégis konkluzívnak tünnek, akkor pontosan mi a hiba bennük. Ilyen szempontból ezen az érvek kritikái a logika fejlődésének fontos elemei voltak.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Altrichter Ferenc: „Fogalom és lét: logikai út istenhez?” ill. „Fogalom és lét: logikai zsákutca istenhez”, mindkettő a szerző Észérvek c. kötetében, Budapest 1993, 27 -- 70. o.
- Klima Gyula: „Szent Anzelm és az ontológiai istenérv”, Világosság 1983. decemberi melléklet.
- Geréby György értekezése
- Istenérvek és cáfolataik
Based on work by 