Canterburyi Szent Anzelm istenérve

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Canterburyi Szent Anzelm istenérve az ontológiai istenérvek közül a legkorábbi ismert, és talán leghíresebb. Anselm azt szerette volna kimutatni, hogy a keresztény egyház tartalmai, a Biblia és az egyházatyák, segítsége nélkül is kimutathatók.

Anzelm ontológiai istenérvét Proslogion című műve tartalmazza, melyben Isten létezését racionális úton akarta bizonyítani, még azok számára is akik nem hisznek Istenben. Noha a századok során az érv számtalan filozófiai és teológiai megfontolás kiindulópontja volt, fontos megjegyezni, hogy az ontológiai jellegű istenérveket a keresztény egyházak sem Anzelm korában, sem később nem tették dogmatikájuk részévé.

Tartalomjegyzék 1 Canterburyi Szent Anzelm istenérvének vázlata 2 Kritikák és filozófiai értékelés 3 Lásd még 4 Külső hivatkozások 5 Bibliográfia 5.1 Anzelm művei magyarul 5.2 Magyar nyelvű monográfia

Canterburyi Szent Anzelm istenérvének vázlata

• Úgy hisszük, Isten olyasvalami, aminél semmi nagyobb nem gondolható el (credimus te esse aliquid quo nihil maius cogitari possit)..
• „Az esztelen mondta szívében: nincs Isten.” (Zsolt. 53,2)
• A fenti kifejezés értelmes, tehát még az esztelen is megérti.
• Amit az esztelen megért, az megvan értelmében.
• Mást jelent, hogy egy dolog az értelemben létezik, és mást jelent megérteni, hogy ez a dolog valóságosan létezik, ezért az esztelen kételkedhet abban, hogy az, aminél semmi nagyobb nem gondolható el, létezik-e a valóságban.
• Az eddigiekből azonban világos, hogy még az esztelen is meggyőződhet arról, hogy legalább az értelmében létezik az a valami, aminél semmi nagyobb nem gondolható el.
• Ha az, aminél nagyobb nem gondolható el, legalább az értelemben létezik, akkor elgondolható róla, hogy a valóságban is létezik.
• Ez, amit így elgondoltunk, viszont nagyobb annál a dolognál, ami csak az értelemben létezik.
• Ha tehát az, aminél nagyobb nem gondolható el, csak az értelemben létezik, akkor az, aminél nagyobb nem gondolható el, mégiscsak olyan, aminél nagyobb elgondolható.
• Ellentmondásra jutottunk, így kétségkívül létezik valami az értelemben is és a valóságban is, aminél nem gondolható el nagyobb.

Kritikák és filozófiai értékelés

Anzelm istenérvét kortársai nem fogadták egyöntetűen el. Az ontológiai érvvel kapcsolatos korabeli vitát egy Gaunilo nevű bencés szerzetes Liber pro insipiente (A balgatag védelmében) c. rövid írásából és Anzelm erre adott válaszából ismerjük.

• Gaunilo kritikái közül talán az a legkézenfekvőbb, ahol egy ellenpéldára hivatkozik. E szerint Anzelm érvét sematizálni lehet, és Isten helyére, más, hasonlóan konstruált, de képtelen dolgokat lehet behelyettesíteni, például a legnagyobb elképzelhető mesés szigetet (amely a valóságban persze nem létezik). A behelyettesítés után, ha Anzelm érve helyes volna, akkor abszurd módon bizonyítaná a legnagyobb mesés sziget létezését.
• Aquinói Szent Tamás Anzelm érvében isten eképpen való definícióját nem fogadta el: „Isten olyasvalami, aminél nagyobb nem gondolható el.”
• Kant az istenérv hibájának azt tartotta, hogy a létezés nem tulajdonság, azaz nem olyan módon illeti meg és teszi létezővé a dolgokat, mint ahogy a többi tulajdonság jelenléte egy bizonyos tulajdonságúvá tesz valamilyen entitást.

Az érv két okból is fontos filozófiai vizsgálódások tárgya. Egyrészt vita folyik arról, hogy milyen további kiegészítésekkel illetve előfeltevésekkel lehet az érvet konklúzívvá tenni – azaz, hogy van-e arra mód, hogy isten létezését valóban vissza nem utasítható módon bizonyító ontológiai istenérvet alkossunk meg Anzelm érvéből kiindulva. Másrészt, még ha úgy találjuk is, hogy ez nem lehetséges, az ontológiai istenérvek beható elemzése ebben az esetben is elengedhetetlen, mivel sok filozófiai kérdés merül fel velük kapcsolatban.

A magyar filozófusok közül érdemes megemlíteni legtekintélyesebb analitikus filozófusunknak, Altrichter Ferencnek az ontológia istenérvet kritikailag elemző tanulmányait, Klima Gyulát és Ruzsa Ferencet, akik különböző módokon logikailag elemezték az érvet, valamint Geréby Györgyöt.

Lásd még

• Descartes ontológiai istenérve
• Gödel ontológiai istenérve

Külső hivatkozások

• Altrichter Ferenc: „Fogalom és lét: logikai út istenhez?” ill. „Fogalom és lét: logikai zsákutca istenhez”, mindkettő a szerző Észérvek c. kötetében, Budapest 1993, 27–70. o.
• Klima Gyula: „Szent Anzelm és az ontológiai istenérv”, Világosság, 1983 decemberi melléklet.
• Geréby György: „Amit Anzelm és Gaunilo mondtak egymásnak”, Magyar Filozófiai Szemle, 44 (1999), 650-658.
• Ruzsa Ferenc: "Hibás, de hol? Anzelm ontológiai istenérve", Magyar Filozófiai Szemle, 2003/4.
• Anzelm élete

Bibliográfia

Anzelm művei magyarul

• Canterbury Szent Anzelm, Monologion, Proslogion, ford. és jegyz. Dér Katalin (Gaunilo ellenvetéseit és Anzelm válaszait ford. Horváth Judit), kísérőtanulmányok: Dér Katalin és Ferencz Sándor, MTA Filozófiai Intézet, Budapest 1992. ISBN 963-706514-8
• Canterbury Szent Anzelm, Miért lett Isten emberré? MTA Filozófiai Intézet, ford., jegyz. és utószó Dér Katalin, Budapest 1993. ISBN 963-706531-8
  
• Canterburyi Szent Anzelm, Filozófiai és teológiai mûvek I., ford., jegyz. és tan. Dér Katalin, Osiris, Budapest, 2001 (Sapientia Humana). ISBN 963-389025-X (Ez utóbbi újraközli a két korábbi fordításkötetben publikált műveket is, javított változatban.)

Magyar nyelvű monográfia

Canterburyi Szent Anzelm életéről és műveiről kimerítően tájékoztat a mindeddig egyetlen magyar nyelvű monográfia és az ahhoz csatolt bőséges irodalomjegyzék:

• Dér Katalin, Szépséges értelem (Canterburyi Szent Anzelm teológiája és filozófiája), Szent István Társulat, Budapest, 2001 – bibliográfia 341--357. ISBN 963-361269-1