Manhattan-terv
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Manhattan-terv (más nyelvekben gyakoribb változatban Manhattan-projekt) a II. világháborúban az atomfegyver kifejlesztésére szolgáló közös vállalkozás, melyben részt vett az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kanada. Megindításáról 1942-ben döntött F.D.Roosevelt elnök a magyar Szilárd Leó kezdeményezésére (akit ebben Einstein is támogatott). Szilárd a német atombomba-kutatásokra és ennek veszélyeire hívta fel a figyelmet. A projekt vezetője Oppenheimer lett, aki számos neves amerikai tudós mellett magyar, olasz és más egyéb származású fizikust választott ki a projektben való részvételre. A Új-Mexikói Los Alamosban felépített kisérleti bázison fejlesztették ki, majd az ugyancsak új-mexikói Alamogordo mellett 1945. július 16-án robbantották fel az első atombombát. Truman elnök a terv résztvevői ellenzése dacára döntött az új fegyver éles bevetéséről Japán ellen, amire 1945. augusztus 6-án Hirosima és 9-én Nagaszaki felett sor is került. Az előbbi egy uránium, az utóbbi egy plutóniumbomba volt. Az atomtámadások azonnali következménye több mint kétszázezer civil áldozat volt, és ez döntő szerepet játszott Japán kapitulációjában.
 |
Ez a fizikai témájú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
A kapcsolódó további szócikkekhez lásd még a Manhattan-terv kategóriát.
Based on work by 