Tatárjárás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A tatárjárás (1241–1242) Magyarország mongol (a nagy oroszországi származású támadók miatt hibásan:: tatár) megszállását jelenti; a 13. század európai történelmének egyik meghatározó eseménye.

Tartalomjegyzék 1 Előzményei 2 A mongol invázió 3 A tatárok visszavonulása 4 Az ország újjáépítése 5 A tatárjárás a magyar irodalomban

[szerkesztés] Előzményei

Elsőként Julianus barát adott hírt az európai invázióra készülő mongolokról. 1236-ban indult meg a hadjárat Batu kán és hadvezére, Szubutáj vezetése alatt. A sereg kb. 130 000 fős volt.

[szerkesztés] A mongol invázió

Az orosz fejedelemségek elfoglalása után a mongolok három csoportban szállták meg Európát. Az egyik Lengyelországot támadta meg, hogy ezzel megakadályoza a segítségnyújtást, egy másik csoport átkelt a Kárpátokon, egy harmadik pedig a Duna mentén haladt. A fősereg áttörte a határokon felállított akadályokat és legyőzte az oda küldött magyar sereget. A tatár előörsök hamarosan elérték Pestet, majd az előrenyomuló IV. Béla király serege elől egészen a Sajó folyóig hátráltak, ahol a muhi csatában (1241. április 11.) legyőzték IV. Béla seregét. A király sikeresen elmenekült Ausztriába, ám ott II. (Harcias) Frigyes foglyul ejtette és csak jelentős váltságdíj illetve területi engedmények fejében hagyta távozni. Béla ezután az adriai Trau szigeten álló várába ment, ahol az őt üldöző tatár csapatok nem érhették el. A tatárok ugyanis sikeresen átkeltek a Dunán kihasználva, hogy a szokatlanul hideg tél miatt az befagyott, hiába próbálták a magyarok ebben a jég feltörésével megakadályozni őket.

1241 nyarán és 1242 tavaszán a mongol sereg végigfosztogatta Magyarországot (az invázió során a lakosság kb. 15%-25%-a meghalt), majd Ausztria és Dalmácia felé vonultak Béla királyt üldözve.

[szerkesztés] A tatárok visszavonulása

1241 decemberében meghalt a mongol nagykán, Ögödej, Batu nagybátyja. Régebben ennek tulajdonították a tatár sereg hirtelen visszavonulását. Ezt azonban az újabb kutatások kétségbe vonták. Az új nagykán megválasztására ugyanis csak 1246-ban került sor és a választásra Batu nem ment el.

A történetírás inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy a mongol sereg Kijevből történő elindulása óta sok vért vesztett az orosz, lengyel, cseh és magyar seregek elleni harcban. Nem tudta megsemmisíteni a teljes magyar haderőt (erre bizonyíték az is, hogy IV. Béla röviddel a tatárjárás után már több külföldi hadjáratott vezetett és visszaszerezte a tőle korábban kizsarolt nyugati megyéket is.) és nem tudta elfoglalni a magyar erődítmények jelentős részét sem. IV. Béla pápához írt leveléből tudjuk, hogy Fehérvár, Esztergom, Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma, Moson, Sopron, Vasvár, Újhely, Zala, Léka, Pozsony, Nyitra, Komárom, Fülek és Abaújvár 1242. február 2-án még magyar kézen volt. Egyéb források vizsgálatával valószínűsíthető, hogy közel százhatvan magyar vár, kolostor és egyéb erődítmény nem került a mongolok kezére. Ismert, hogy a középkorban a könnyűlovasságra alapozott gyors mozgású hadseregeknek nem volt erősségük a várostrom. A fennmaradt oklevelek tanulsága szerint a mongolok uralmával a közrendűek is szembeszegültek. Az erősségekben ostromlott harcosok és a nép együttes ellenállása nagyon megnehezíthette a mongolok dolgát, akik így szétszóródtak Magyarország egész területén. A kor viszonyai mellett a mongol hadsereg ellátása is nehézséget okozhatott, s a hátukban orosz területen új ellenállások szerveződtek, főleg az oroszok csúd-tavi győzelme után. A visszavonulás okaként felmerülthet a szükséges legelők elégtelensége is, azonban arról, hogy visszavonulást mi váltotta ki, valójában nem rendelkezünk biztos információval.

[szerkesztés] Az ország újjáépítése

A tatárjárást követően IV. Béla uralkodása alatt épült újjá az ország, a királyt ezért szokták második honalapítónak is nevezni. Ő rendelte el a kővárak építését szerte az országban (addig kevés kivételtől eltekintve – pl. Esztergom, Veszprém, Székesfehérvár – nagyrészt földvárak álltak).

[szerkesztés] A tatárjárás a magyar irodalomban

• Rogerius mester: Carmen miserabile - Siralmas ének a tatár dúlta Magyarországról
• Kodolányi János: A vas fiai - Julianus barát - Boldog Margit (regénytrilógia)
• Lőrincz L. László: A sólyom kinyújtja karmait - Az utolsó hvárezmi nyár (regények)
• Hegedűs Géza: Az írástudó (regény)