Bocskai István

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bocskai István (Kolozsvár, 1557. január 1. – Kassa, 1606. december 29.) Erdély fejedelme 1605 és 1606 között.

Középbirtokos család sarja, Bocskai György és Sulyok Krisztina fia. A bécsi udvarban apród, majd visszatérve Erdélybe, 1592-től váradi kapitány s a törökellenes párt egyik vezéralakja. Unokaöccse, Báthory Zsigmond fejedelem nevében 1595-ben ő kötötte meg a török elleni szövetséget I. Rudolf császárral, ahogy a törökkel való szakítást ellenző politikai párt megtörésében is ő volt a fejedelem fő támasza. 1595-ben fővezérlete alatt az erdélyi és havasalföldi haderő Gyurgyevónál nagy győzelmet aratott a török seregen. Az ígért császári segítség azonban elmaradt, Erdély pedig egymaga a török erejének nem tudott ellenállni.

Báthory lemondott, a fejedelemség területe csatatérré vált és szinte teljesen elpusztult. Amikor 1602-ben Bocskai István tiltakozott Basta tábornok rémuralma ellen, Prágába internálták és csak két év múlva engedték haza. A Habsburg uralomból kiábrándulva bihari birtokaira húzódott vissza. A török területre menekült bujdosók nevében Bethlen Gábor arra biztatta, hogy álljon egy Habsburg-ellenes felkelés élére, s ehhez a török szövetségét helyezte kilátásba. Levelezésük a kassai főkapitány, Belgiojoso kezébe került, aki már régóta leste az alkalmat, hogy lecsapjon Bocskai Istvánra és birtokait elkobozza. A végső veszélyben Bocskai megnyerte a hajdúkat, akik 1604. október 14-én Álmosd és BiharDiószeg között szétszórták a Bocskai István ellen vonuló császári sereget.

A hajdúk és a hozzájuk csatlakozó jobbágyok élén indította meg Bocskai az idegen uralom elleni szabadságharcot. Hamarosan, csatlakozott hozzá az idegen zsoldosok garázdálkodása és az erőszakos ellenreformáció miatt lázongó városi polgárság, köznemesség, sőt a főnemesség jelentős része is. 1605 végére Magyarországnak a töröktől el nem foglalt része és Erdély a fölkelők birtokában volt, miközben Bocskait 1605. április 17-én a szerencsi országgyűlés Magyarország és Erdély fejedelmévé választotta.

I. Rudolf végül tárgyalásokra kényszerült. Bocskai is békére hajlott, egyrészt azért, mert a szabadságharc eredményeit veszélyeztette a felkelők táborán belül a hajdúk és a nemesek egyre élesedő ellentéte, másrészt pedig azért, mert nem akarta magát a török karjába vetni, ami pedig elkerülhetetlen lett volna, ha szakít a Habsburgokkal. A Porta a segítség ürügyén további területeket akart magának foglalni. Az 1606 végén megkötött bécsi béke biztosította a magyar rendi jogokat és a vallásszabadságot, s a hét tiszai vármegyét Bocskai élete tartamára Erdélyhez csatolta. Az ugyanebben az évben megkötött, Bocskai által közvetített zsitvatoroki béke a tizenöt éves török háborúnak is véget vetett.

A szabadságharc győzelmeinek kivívóit, a hajdúk zömét István kiemelte a földesúri fennhatóság alól és közösségi kiváltságokkal, katonáskodási kötelezettséggel a hajdúvárosokban telepítette le, ahogy a székelységnek is biztosította korábbi kiváltságait. Végrendeletében a független Erdély fenntartását kötötte utódai lelkére, amelyik kedvezőbb külpolitikai körülmények közt majd megvalósíthatja a szultán és a császár birodalma közt az ország egységét és a nemzeti királyságot.

[szerkesztés] Emlékezete

A reformációért a legtöbbet tevő nagy magyar politikusok egyike volt, ezért Genfben a Reformátorok fala egyik szobra az ő alakját őrzi. Számos közterületet, utcát, teret neveztek el róla. Az ő emlékére a hajdúk fejfedőjét Bocskai-sapkának nevezik.

[szerkesztés] Irodalom

• Benda Kálmán: Bocskai István. 2.kiad. Bp., 1993. Századvéd. [1942, (1952)]
• Nagy László: Bocskai István a haza élén. Bp., 1981. Zrínyi.

• Bocskai kíséretében a Rákosmezőn. Emlékiratok és iratok Bocskai István fejedelem és Lalla Mehmed nagyvezír találkozójáról, 1605. november 11. Közread. Csonka Ferenc és Szakály Ferenc. Bp., 1988. Európa.
• Bocskai István testamentomi rendelése. Szerk.: Szigethy Gábor. 2. jav. kiad. Bp., 2001. Holnap [1986]

Előző : Székely Mózes

Erdély fejedelme 1604–1606

Következő: Rákóczi Zsigmond