Bolyai János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bolyai János (Kolozsvár, 1802. december 15. - Marosvásárhely, 1860. január 27.) az egyik leghíresebb magyar matematikus volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életútja
Kolozsváron született (ma Cluj Napoca, Románia), Erdélyben az akkori Ausztria-Magyarország területén. 13 éves korában édesapja, Bolyai Farkas segítségével már a matematikai analízisben is otthonosan mozgott.
A bécsi hadmérnöki egyetemen tanult (1818–1822), amelyet kitűnő eredménnyel végzett el. 21 éves korában már hadnagy, 22 évesen főhadnagy és 24 éves korában mérnökkari százados lett. Sokoldalú tehetség volt. Virtuóz hegedűsként és nagyszerű vívóként egyaránt jeleskedett. Több tudománytörténeti forrás is mint híres, sőt hírhedt párbajhőst tartja számon, újabban azonban ezeket nem tartjuk hitelesnek.
1820 és 1823 között dolgozta ki és írta meg korszakalkotó felfedezését: a nemeuklideszi geometriáját, amelyet abszolút, illetve hiperbolikus geometriának neveztek neves kortársai. Ő maga így fogalmazta meg felfedezését, melyet apjának írt egy levelében: „semmiből egy új, más világot teremtettem” (1823). Tudományos felfedezése 1832-ben Appendix címen apja Tentamenje első kötetének függelékeként jelent meg, melyet francia és német nyelvre fordítottak le.
A szakirodalom Bolyai-Lobacsevszkij-féle geometriának nevezi a párhuzamossági axióma tagadásán alapuló geometriákat. Az orosz Nyikolaj Lobacsevszkij ugyanis Bolyaitól függetlenül jutott ugyanerre a felfedezésre. A róluk sokáig folytatott elsőbbségi vita azonban nemcsak ezért nem dönthető el, hanem mert Bolyai a hiperbolikus geometriánál általánosabb abszolút geometriai vizsgálatokat is folytatott, míg Lobacsevszkij – némileg előbb ugyan, mint Bolyai – pusztán hiperbolikus geometriával foglalkozott.
János nagy vágya, hogy a kor leghíresebb matematikusának, Gaussnak a tanítványa legyen, sohasem teljesülhetett (Bolyai Farkas levélben kérte erre Gausst, az azonban nem válaszolt). A sors kiszámíthatatlansága folytán pedig éppen Gauss ejtette az első és sohasem gyógyuló sebet a fiatal Bolyai Jánoson. Apja ugyanis neki küldte el – fia kérésére – az Appendixben leírt nagy felfedezését (1831). Gauss nagyon szűkszavú volt a dicsérettel. Ami a legfájóbb volt, azt közölte a levelében, hogy ha megdicsérné Bolyait, akkor önmagát dicsérné, mivel ő is erre a felismerésre jutott, de nem volt bátorsága azt papírra vetni. Gauss fennmaradt feljegyzéseiből nem igazán derül ki, pontosan meddig jutott a téma kidolgozásában, milyen igazságokat sejtett csupán, és melyeket bizonyított.
A komplex számokról írott műve, a Responsio (1837) sem aratott nagy sikert. Ő határozta meg az álprím számokat (341), amelyek főként a 20. században kerültek előtérbe a kriptográfia területén. Kortársai nem értették és nem tudták felbecsülni a zseni igazi nagyságát. Mint a legtöbb géniusz, végtelenül magányos maradt. Megbízatásokat alig kapott (osztrák katonatisztként könyvelték el), pedig mindig készen állott szűkebb pátriáját szolgálni. Erre példa a Maros-gát és -malom megerősítési tervének két nap alatt történt beadása, pedig ezt már betegen végezte el (1850).
1860. január 27-én, Marosvásárhelyt halt meg.
[szerkesztés] Családi háttere
Édesapjával különleges kapcsolata volt. Mindvégig a legnagyobb tisztelettel és szeretettel viseltetett iránta, és levelezéseik tanúsága szerint két nagyszerű tudományos szellem vitatkozott egymással egyben támogatva, segítve egymást. 1833-ban betegen kérte nyugdíjazását, amit azzal a kikötéssel kapott meg, hogy bármikor visszatérhet munkájához. 1846-ban Marosvásárhelyen telepedett le, ahol teljesen visszavonultan élt, sajnos a tudománytól is. Hagyatéka így is óriási, felbecsülhetetlen érték az utókor számára. A híres Bolyai kéziratgyűjteményben az apától, Bolyai Farkastól 6 ezer oldalnyi, a fiától, Bolyai Jánostól 14 ezer oldalnyi munka maradt fent. A gyűjtemény a Bolyai-Teleki könyvtárban található Marosvásárhelyen.
[szerkesztés] Érdekességek
A marosvásárhelyi gyűjtemény között őriznek egy „megfakult” feljegyzést, mely szerint 1911-ben egy „Einstein Albert” nevű érdeklődő kölcsönkért a gyűjteményből bizonyos relativitáselméletet tárgyaló kéziratot, de elfelejtette visszavinni. Ismert, hogy előbb jött Bolyai János, majd utána báró Eötvös Loránd – azután az einsteini relativitáselmélet.
Bolyai azon igen kevés magyar híresség közé tartozik, akikről a hálás utókor krátert nevezett el a Holdon.
[szerkesztés] Bolyai-arcképek
A tudománytörténet mai álláspontja szerint nem maradt fenn hitelesnek tekinthető kép Bolyai Jánosról.
Sokáig közöltek még igényes lexikonok is egy Bolyai János arcmásának tekintett képet, ez azonban nem hiteles, és vélhetően a filozófus Nietzschét ábrázolja, gyermekkorában. Ez a kép a Magyar Posta által kiadott bélyegen is szerepel.
Zsigmond Attila marosvásárhelyi festőművész hiteles leírásokat és „népi” mendemondákat kritikusan egybevetve, felhasználva Bolyai János fiáról készült képeket, és azt a hitelesnek tekinthető forrásokból vett értesülést, hogy Bolyai nagyon hasonlított Klapka György tábornokhoz, készített egy rekonstruált arcképet (képforrások: A Természet Világa Bolyai-különszáma, megnézhető itt, ill. saját képek).
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Kiváló és kimerítő Bolyai János-oldal
- Bolyai, a Fermat-tétel megfordítása és az álprímek
- Kiss Elemér írása
- Lukács Béla: THE 200 YEARS OF BOLYAI, CONSTRUER OF NONEUCLIDEAN GEOMETRY Benne: Einstein, Bolyai és Grossmann Marcell tudományos kapcsolata
- A Bolyai-arcképek problémája
- Vita:Kis Fermat-tétel
- Németh László írásai:
- Magyarokról elnevezett kráterek a Holdon - Bolyai kráter
[szerkesztés] Könyvek
- Bedőházi János: A két Bolyai, Marosvásárhely, 1897
- Benkő Samu: Bolyai János vallomásai, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972
- Dávid Lajos: A Két Bolyai élete és munkássága, Budapest 1923
- Stäckel Pál: Bolyai Farkas és Bolyai János geometriai viszgálatai, fordította Rados Ignác, Budapest, 1914
- Weszely Tibor (szöveg) - M. Makkai Piroska (grafika) - Roska Tamás (Előszó): Fiú és apa / Son and Father. (Bolyai János és Bolyai Farkas életéből fába metszette M. Makkai Piroska). Kétnyelvű kiadvány. Válasz Könyvkiadó, 2003.
[szerkesztés] Iskolák, intézmények
- Bolyai János Gimnázium - Salgótarján
- Bolyai János Gimnázium - Kecskemét
- Bolyai Gimnázium Szombathely
- Bolyai János Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola - Ócsa
- Bolyai János Általános iskola - Érd
- Bolyai János Általános iskola Szerencs
- Bolyai Intézet - Szeged
- Bolyai János Matematikai Társulat
- Bolyai Műhely Alapítvány
- Bolyai Pedagógia Alapítvány
- Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium - Zenta
- Bolyai János Fővárosi Gyakorló Műszaki Szakközépiskola és Kollégium - Budapest