Báthory Zsigmond

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Báthory Zsigmond

Báthory Zsigmond (1573–Prága , 1613 március 27.) erdélyi fejedelem, Báthory Kristóf és Bocskai Erzsébet fia.

A kolozsvári országgyűlés 1581 májusában kiskorúként erdélyi fejedelemmé választotta. Ezt a hatalmát csak 1588-tól gyakorolhatta, amikor a medgyesi országgyűlés a 16 éves fejedelmet nagykorúsította. Báthory Kristóf ugyanezen az országgyűlésen kitiltotta a jezsuitákat Erdélyből.

1593-ban, III. Murád szultán, felrúgva a drinápolyi békét, hadat üzent a Habsburgoknak, és ezzel elkezdődött a 15 éves háború. Báthory Zsigmondot a szultán felszólította a török sereghez való csatlakozásra. Zsigmond a Szent Ligához való csatlakozás mellett döntött (titkos tanácsadója, a spanyol jezsuita Carillo tanácsára), amit a rendek nem fogadtak el. Emiatt lemondott a fejedelemségről unokatestvére, Báthory Boldizsár javára. Amikor nagybátyja, Bocskai István váradi kapitány a támogatásáról biztosította, visszavette a fejedelemséget, kivégeztette a török párti vezetőket (Kendi Sándort, Kovasóczi Farkast és Báthory Boldizsárt).

1595-ben Rudolf császárral szövetséget kötött, és birodalmi hercegi címet kapott. Feleségül vette Habsburg Károly főherceg leányát, Mária Krisztiernát. Hatalmát kiterjesztette a két román fejedelemségre, 25 000 székely segítségével (akiknek oklevélben ígért szabadságot). Ezek után, 1595. október 28-án legyőzte Gyurgyevónál a török seregeket. Sajnos, az erdélyi országgyűlés viszavonta a közszékelyeknek megígért szabadságot, akiknek lázadását („véres farsang”) Bocskai István verte le.

1596-ban a háború menete megfordult, október 26-án vereséget szenvedtek közös hadaik a töröktől Mezőkeresztesen. A katonai és magánéleti kudarcai miatt másodszor is lemondott, és Oppeln és Ratibor hercegségek ellenében Prágába távozva Erdélyt átadta a feleségének.

Báthoryak címere

1598-ban váratlanul visszatért és elfoglalta Erdély fejedelmi trónját, majd egy év múlva Medgyesen Báthory András bíboros unokabátyja javára lemondott, de ennek halála után Kolozsváron 1601-ben ismét fejedelemmé választatta magát. Miután Goroszlónál a császári csapatoktól (Basta és Mihai) vereséget szenvedett, Moldvába menekült, hadvezére Székely Mózes pedig a törökökhöz. Basta megölette Mihály vajdát. 1602-ben miután hívei Tövisnél ismételten vereséget szenvedtek Basta hadaitól, negyedszer és végleg lemondott a fejedelmi címről és Csehországba távozott.

1613. március 27-én hunyt el Prágában.

Előző :
Báthory Kristóf

Erdély fejedelme
1581–1597