Récsi Emil
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Récsi Emil (Kolozsvár, 1822. november 17. - Pest, 1864. június 1.) magyar jogtudós, műfordító.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Szülei gondos nevelésben részesítették; negyedik évében már olvasni és írni tudott, ötödik évében pedig a zongorajátékban oly rendkívüli előmenetelt tett, hogy Filtsch híres zongoraművésszel párhuzamba tették. Hét évvel lépett szülővárosában a gimnáziumba, melyet ugyanott 1835-ben kitűnően be is végzett. Édes atyja őt a hadmérnöki pályára szánta, de a fiú gyenge testalkatánál fogva e szándékáról kénytelen volt lemondani, mire a kolozsvári líceumban hallgatta a bölcseleti tanfolyamot és a doktori fok elnyerése végett Pestre jött és már 1837. szeptember 17-én bölcseleti doktorrá avatták. Visszatérvén Kolozsvárra, a jogi tudományokat hallgatta, azokat 1839-ben bevégezvén, a szokásos joggyakorlat megszerzése végett Marosvásárhelyt királyi táblai jegyzőnek felesküdött, hol 1841-ben ügyvédi vizsgálatot is tett.
Ez időbe, hajlamát követve, lépett az irodalom terére is, míg Erdély több nevezetesebb levél- és könyvtárát átkutatta, hogy nagyobb terjedelmű történelmi regény írásához anyagot gyűjtsön, másrészt megindította Francia regénycsarnokát. Szépirodalmi törekvései mellett azonban a komolyabb tudományokról sem feledkezett meg. Irodalmi működésével, melynek elismeréseül Doboka-megye és Marosszék táblabirájának neveztetett, folytatta saját kiképeztetését. E czélból Pestre jött és az egyetemi tanfolyamot pótló magánvizsgálatot s 1846. szeptember 23-án első jogi doktori szigorlatát kitűnő sikerrel állotta ki; és habár már akkor első jelei mutatkoztak ama vészteljes bajnak, melynek később áldozata lett, még azon évben a kolozsvári kir. lyceumnál mint az egyházjog és statisztika helyettes tanára lépett a közoktatási pályára, majd a politikai tudományoknak Huber Ferenc halála által megürült tanszékére pályázott és ebbeli dolgozata alapján 1847. okt. 27. az érintett tudományok rendes tanárává neveztetett ki s a kir. kormányszék decz. 30. intézménye szerint tanszékét el is foglalta. De csakhamar, midőn ép egy általa szerkesztendő hírlap előkészületeivel foglalkozott, a bekövetkezett politikai események más térre szólították.
Az erdélyi unió folytán báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter 1848. májusában miniszteri titkárrá nevezte ki. Récsi Budára helyezendő át lakását, előbb június 13. Kolozsvárott Polyxena unokahúgával, nagybátyja Brencsán József számvevőségi tan. leányával pápai felmentvény alapján frigyet kötött. A közoktatási miniszteriumban a felsőbb oktatási osztályban annak feloszlatásáig működött; azután egy ideig alkalmazás nélkül maradt, a pénzügyi miniszteriumhoz 1849. máj. titkári minőségben történt áthelyezésének foganatja nem volt; szaporodott családja fentartási gondjaival terhelve, az időszaki sajtó terén keresett foglalkozást, mellette szaktanulmányait is folytatta. 1850. febr. 3. báró Geringer Antal teljhatalmú császári biztos, az állam- és igazgatási jog újonnan renszeresített tanszékének ideiglenes ellátásával bízta meg; febr. 18. kezdette meg előadásait. Két évi helyettesi működés után 1852. jan. rendes tanárrá neveztetett ki; 1853. júl. 9. pedig a hátralevő szigorlatok és vitatkozások elengedésével jogi doktorrá avattatott. Tanítási körébe az ausztriai államjog, a közigazgatási és pénzügyi jog tartoztak. Tanszékének betöltése mellett a Pesti Napló szerkesztője is volt 1850. aug. havában, majd 1851. szept. 9-től közel másfél évig, a legsúlyosabb viszonyok közt; ezen idő alatt számos tájékoztató, fejtegető, főleg nemzetgazdászati vezérczikket írt; de óvatos eljárása daczára kétszer lett megintve, sőt 1852. végén másnak könnyelműségéből eredt törvényszéki vizsgálat alá került, melynek a fejedelem kegyelme vetett véget; azonban a lap szerkesztését 1853. febr. 12. Török Jánosnak adta át és szabad óráit ismét a szépirodalomnak szentelte. Használva a tanrendszer előnyeit, a római jog taníthatási engedélyeért folyamodott és azt 1856. szept. 26. azon megszorítással nyerte, hogy leczkéit kizárólag német nyelven tartsa. A magyar tudományos akadémia azon év dec. 15. a törvénytudományi osztály levelező tagjának választotta. Az októberi diplomával egyidejű királyi leiratok által egyetemünknél a magyar államjog tanítását és a magyar tannyelv teljes visszaállítását eredményezték; annak előadása Récsit illetvén, tevékenységét nagyobb mérvben vette igénybe. További intézkedéssel a német tanárok eltávozván, a római jog tanszéke megürült. Récsi, kinek ebbeli tanímítási engedélye 1858. szeptember 25. csak a római jog egyes részeinek előadására volt szorítva, 1860. március 24-én az egész tudományra kiterjesztett és 1862. júl. 25. annak rendes tanárává neveztetett ki; már előbb tag társait őt az 1861-62. tanévre a jog- és államtudományi kar prodékánjává megválasztották és a következő évre ezen állásában megerősítették. Az 1862. év tavaszán első jelei mutatkoztak egészsége újabb megrendülésének; a budai Istenhegy üdítő levegője, melyet a Széchenyi orom tőszomszédságában hosszabb ideig élvezett, nem tévesztette jótékony hatását; a tanév elején szokott módon megkezdhette tanításait, de már január 24. beállott vérhányási roham miatt félbeszakítani kényszerült; gondos ápolás bajának továbbfejlődését megakasztotta s az 1863-64. tanévben ismét megkezdhette előadásait; azonban 1864. márcz. újra kitört baja és azon év jún. 1. meghalt Pesten. A m. tudom. akadémiában 1866. decz. 3. Pauler Tivadar mondott fölötte emlékbeszédet.
Cikkei az Akadémiai Értesítőben (1859. II. A jogtudományról, mint jogtételek forrásáról, székfoglaló); a Pesti Naplóban (1861. 68. sz. Még egyszer a pragmatica sanctió); az Újabbkori Ismerek Tárába is írt czikkeket; czikkei az Egyetemes Magyar Encyclopaediában (Achaei, Alexander Magnus, Actio, Ager sat.).
[szerkesztés] Művei
- Polgári s büntető törvényhozási értkezések. Bentham Jeremiás kéziratai után kiadta Dumont István, francziából ford. Kolozsvár, 1842-44. Két kötet.
- Erinnerungsrede, womit die am 18. Febr. d. J. (1850.) in der juridischen Facultät der. kön. ung, Landes-Universität begonnenen Vorlesungen aus der politischen gesetzkunde eröffnet hat. Ofen, 1850.
- A telekadó rendszere Magyarországban az 1850. márcz. 4. cs. pátens szerint. Pest, 1850.
- Politikai gazdászat tankönyve. Dr. Kudler József után. Buda, 1851. Két kötet.
- Az ausztriai birodalom közönséges és a koronaországok különös alkotmányjogának alaprajza. Vezérfonalul hallgatói számára. Pest, 1851.
- Tökéletes útmutató az ideiglenes bélyegtörvényhez és minden eddig megjelent utólagos rendeletekhez, betűsorozatos rendben a közvetlenül fizetendő illetékek kiszabására és beszedésére rendelt hivatalok táblázati átnézetével. U. ott, 1851.
- Az úrbéri kárpótlás és a megszüntetett úrbéri kötelékből származó jogviszonyok szabályozása Magyarországon, a szerb-vajdaság és temesi bánságban az 1853. márcz. 2. cs. nyílt parancsok által. Előadva és jegyzetekkel ellátva. U. ott, 1853.
- Közigazgatási törvénytudomány kézikönyve, az ausztriai birodalmi törvényhozás jelen állása szerint különös tekintettel Magyarországra. U. ott, 1854-55. Négy kötet. (Ism. Pesti Napló 1855. 91. sz.).
- A római jog elvei, tekintettel a történeti fejlődésre. Scheurl Adolf után. U. ott, 1857. (2. jav. kiadás: «A római jog elemei...» cz. U. ott, 1864.).
- Magyarország közjoga, a mint 1848-ig s 1848-ban fennállott, rendszeresen előadva, Buda-Pest, 1861. (2. kiadás bőv. és rendezve Löw Tobiás által. U. ott, 1869. 3. bőv. és rend. u. attól. U. ott, 1871.).
- A római jog rendszere, tekintettel mai alkalmazhatóságára, vázlatban. Puchta Fr. Gy. után ford. Pest, 1862.
[szerkesztés] Műfordításai
- Lélia. Regény. Sand György után franciából ford. U. ott, 1842. Két kötet. (Francia Regénytár).
- Indiana. Ford. U. ott, 1843. Két kötet. (Szerző életrajzával és arczképével. Francia Regénycsarnok 1., 2.).
- Matild, egy fiatal nő emlékiratai. Sue Eugen után franciából ford. U. ott, 1843. Két kötet. (Bodor Lajossal együtt. Francia Regénycsarnok 3-10.).
- Hiúság vására. Regény. Thackeray után angolból ford. U. ott, 1853. Hét kötet. (Sükeivel együtt. Külföldi Regénycsarnok 1., 2., 7-10.)
- Mont Reveche. Regény Sand Györgytől. Franciából ford. U. ott, 1853. Három kötet. (Külföldi Regénycsarnok 4-6.).
- Printemps Zsófia. Regény. Írta ifj. Dumas Sándor, francziából ford. U. ott, 1854. Két kötet. (Külföldi regénycsarnok 11., 12..
- Nehéz idők, mostani idők számára. Dickens Károly angol eredetije után ford. U. ott, 1855. Három kötet. (Téli Könyvtár 1-3. Ism. P. Napló 1855. I. 49. sz., 2. kiadás. U. ott, 1870. 2 k.).
- Puszta ház. (Bleak house). Regény. Dickens Károly angol eredetije után ford. U. ott, 1855-56. Tíz kötet. (Téli Könyvtár 4-13., 2. kiadás. U. ott, 1870. Hét kötet).
- Kalmár és báró. Freytag Gusztáv «Soll und Haben» cz. regénye után németből ford. U. ott, 1856. Hét kötet. (Névtelenül. Téli Könyvtár 14-20.).
- A régi görög irodalom története. Müller K. O. és Donaldson J. V. után angolból ford. U. ott, 1861. Két kötet.
[szerkesztés] Forrás
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996