Keresztség

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A keresztség több vallásban gyakorolt szertartás, Európában főként a kereszténységből ismert.

Tartalomjegyzék 1 Etimológia 2 Formái 2.1 Vízkeresztség 2.2 Szentlélek keresztség

[szerkesztés] Etimológia

Görög eredetije a βάπτειν (főnévi igenév; egyes szám első személyű jelenidejű aktív indikatívként is megadják: βαπτίζω, melynek körülbelüli jelentése „bemártani vagy bemeríteni”, pontosabban körülírva „valamit teljesen víz alá meríteni úgy, hogy a víz összezáródjon felette.”

[szerkesztés] Formái

A Biblia a keresztség két formáját különbözteti meg: vízkeresztség, valamint Szent Lélek (vagy Szent Szellem) keresztség.

Megemlékezém pedig az Úrnak ama mondásáról, a mint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni.

Újszövetség, Apostolok cselekedetei 11:16, Szent Péter szavai (Károli Gáspár fordítása)

[szerkesztés] Vízkeresztség

Az újszövetségi értelmezés szerint a vízkeresztség olyan szent cselekedet, amelyet Isten Igéje parancsol.

Ez egy engedelmességbeli és hitbeli tett, amelyben a hívő azonosul Jézus Krisztus halálával, eltemettetésével és feltámadásával.

Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.

Biblia, Rómaiakhoz írt levél 6:4 (Károli biblia)

A vízkeresztség feltétele a Jézus Krisztushoz való megtérés és az belé vetett hit. A vízkeresztség eredményezi a bűnök eltörlését, az óember megfeszítését és eltemetését, a föltámadott életre való újjászületést, a szív körülmetélését és a Krisztus Testébe, az Egyházba való belépést. A Bibliában több keresztelési formulát találunk, amelyek teljesen egyenértékűek.

[szerkesztés] Szentlélek keresztség

Az újjászületés is a Szent Lélek munkájának gyümölcse, de nem azonos a Szent Lélek keresztséggel (értsd: Szent Lélekkel való betöltekezéssel), ami a megtérés után a második megtapasztalást jelenti a hívő életében. Az Újszövetség szerint Jézus Krisztus fõpapi szolgálatának egyik legfontosabb része az Egyházban ma is az, hogy Szent Lélekkel keresztel (Apostolok cselekedetei 2:33).

Ezáltal a hívő Isten erejének részesévé válik, ami alkalmassá teszi őt arra, hogy eleget tegyen tanítványi kötelezettségeinek (az evangélium hirdetése, bizonyságtevés, gyógyítás, szabadítás, stb.).

A protestáns karizmatikus gyülekezetek hitvallása szerint a Szent Lélek ajándékai nem szűntek meg, hanem ma is működnek, ennek megfelelően a Szent Lélekkel való betöltekezés leggyakoribb jele a nyelveken szólás, ami természetfölötti jel: ilyenkor a Szent Lélek szól a hívőn keresztül. A Szent Lélek vételének feltétele a megtérés és a hit Jézus Krisztusban.

Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.

Biblia, Márk evangéliuma 16:17-18 (Károli fordítás)