Heidelbergi egyetem
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Ruprecht-Karls-Universität Heidelberg | |
| Heidelbergi Egyetem | |
 |
|
| Mottó | Semper apertus (Mindig nyitva) |
| Alapítva | 1386 |
| Hely | Heidelberg, Németo. |
| Típus | Állami egyetem |
| Hallgatók | 27243 fő ebből 57,1% hölgy (2004) |
| Honlap | www.uni-heidelberg.de |
| Térkép | |
|---|---|
 Baden-Württemberg, Németország |
|
A Heidelbergi Ruprecht Karl Egyetem (németül Ruprecht-Karls-Universität) a legrégebbi németországi egyetem. 1385 október 23-n kapta meg a város VI. Orbán pápától az alapító okiratot. Az 1368-as első évtől kezdve négy fakultáson folyt az oktatás (teológia, jog, orvostudomány, filozófia), és csak 1890-ben indult el ötödikként az önálló természettudományi fakultás. 1969-ben 16 szakirányú fakultásra oszlott.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történelem
Az egyetem harmadikként alakult a Német-római Birodalomban a Párizsi és a Prágai után.
I. Ruprecht pfalzi választófejedelem alapította 1386-ban pápai jóváhagyással, hogy területét szellemi központtá tegye, idegeneket vonzzon, és a templomi és állami tisztviselőket helyben lehessen kiképezni. Első professzorai Párizsból és Prágából jöttek, elmenekülve hazájuk királyviszályai és nemzetiségi háborúi elől az akkoriban biztonságos Heidelbergbe. Alapítórektora Marsilius von Inghen volt. A Peterskirche a 14. században vált egyetemi templommá.
A választófejedelmek gondoskodtak az egyetemről, de gyakran bele is szóltak az egyetem autonómiájába, ha ez szükségesnek tűnt számukra. Gyakran új áramlatokat is hoztak, mint amilyen a humanizmus.
[szerkesztés] Reformáció
A reformáció alatt sokáig nem bolygatták az egyetemet Martin Luther 1518-as Heidelbergi fellépése miatt. Csak Ottheinrich választófejedelem változtatta 1556-ban evangélikus területi egyetemmé. A 16. század második felében III. Frigyes választófejedelem tette az európai tudomány és kultúra egyik központjává, és megőrizte különleges kálvinista főiskola jellegét. Heidelberg vált a német Genffé, a kálvinista tudomány egyik központjává is, amelynek nemzetközi kisugárzása egész európából vonzotta a professzorokat és diákokat. A teológiai kar közreműködésével jött létre 1563-ban a híres heidelbergi káté. A kálvinizmus mellett a 16. század végén megjelent a késő-humanizmus. Ebben az időszakban működött itt például Paul Schede, Jan Gruter, Martin Opitz, Julius Wilhelm Zincgref és Matthäus Merian.
[szerkesztés] Harmincéves háború
Ez a virágzó időszak 1618-ig tartott. A Harmincéves háború komoly csapást jelentett az egyetem számára. Az oktatás több alkalommal szünetelt, a világhírű Bibliotheca Palatina-t 1622-ben Rómába szállították. A háború utáni nehéz újrakezdést hátráltatta, hogy 1693-ban XIV. Lajos csapatai teljesen lerombolták Heidelberget. Az egyetemen ismét több évig nem nyitotta ki kapuit.
[szerkesztés] 18. század
A 18. században, mint oly sok más egyetemen, Heidelbergben is a szellemi középszer uralkodott. Az egyetem addig vitathatatlan evangélikus jellege egy megkésett ellenreformáció során eltűnt.
[szerkesztés] 19. század
Heidelberg 1802-ben Baden tartományhoz történő kerülése újrakezdéssel is együtt járt. Az egyetemet újjászervezték, az állam anyagilag támogatta az oktatást. Az egyetem az első baden-i nagyherceg, Karl Friedrich nevét hozzáfűzte az alapító nevéhez, és azóta hívják Ruprecht-Karl-Egyetemnek.
Az egyetem szellemeiségét a humanizmus határozta meg, de a professzorok és a diákok között a romantikusok követőire is rá lehet találni. Két évet tanított Heidelbergben Georg Wilhelm Friedrich Hegel, Schlosser saját iskolát alapított a politikai történelemtudományok tanulmányozására, az orvos Maximilian Joseph von Chelius egész Európából vonzotta a betegeket. A Heidelbergi professzorok a liberalizmus követői közé tartoztak, többen közülük tagjai voltak a frankfurti nemzetgyűlésnek. A forradalom után Ludwig Häusser volt a dél-német liberális nemzeti gondolkozás szószólója. Míg Robert Bunsen, Gustav Kirchhoff és Hermann von Helmholtz tevékenységének köszönhetően a természettudományok aranykorukat élték, a 19. században mint kiváló jogi egyetem is ismert volt.
1886-ban ünnepelték az egyetem 500 éves fennállásának évfordulóját.
[szerkesztés] 20. század
Az egyetem a világra nyitott és liberális volt. Ezt nemcsak a számtalan külföldi diákban mutatkozott meg, hanem a századfordulótól jellegzetes heidelberg-i szellemben és a tudományok közötti párbeszédben, amit Max Weber és barátai segítettek, akik közé mindenek előtt a teológus Ernst Troeltsch és fiatal tanítványokból álló körük tartozott.
[szerkesztés] Weimari Köztársaság
A Weimari Köztársaság ideje alatt Heidelberg a demokratikus szellem fellegvárának számított, mely szellemet Karl Jaspers, Gustav Radbruch, Martin Dibelius, Alfred Weber terjesztett. Az amerikai adományokból felépített Neue Univerität (Új Egyetem) a Friedrich Gundolf által megfogalmazott mottót kapta: "Az élő szellemért" (Dem lebendigen Geist). Azonban árnyékok is maradtak: az egyetemi diákság radikalizálódott, a pacifista Emil Gumbelnek el kellett hagynia az egyetemet. A tudományos életet tekintve a filozófia és a jogtudományok öregbítették az egyetem hírnevét. Új utat jeletett Ludolf von Krehl egységes orvostudományi koncepciója. Számos éven át dolgozott itt a fizikus Philipp Lenard, aki a Nemzetiszocialista Párt támogatója volt.
[szerkesztés] Harmadik Birodalom
A Harmadik Birodalom nagyszámú docenst bocsátott el és számos diákot zárt ki politikai vagy rasszista okokból. Sokaknak emigrálniuk kellett, két professzor közvetlenül a terrornak esett áldozatul. Az egyetemi téren tartott könyvégetéseken főleg egyetemi tagok vettek részt. A rendszerhez hű emberek tevékenységének eredményeképpen Heidelberget "barna" egyetemnek nevezték. Az Új Egyetem homlokzatán található szobor mottóját megváltoztatták "Az élő szellemért" helyett "A német szellemért" feliratra. Még a professzorok közül is sokan támogattták az új mottót.
(...)
[szerkesztés] Híres személyiségek
Az egyetem híressé vált tanulóit és professzorait soroljuk fel szakterületenként, azon belül névsorban.
[szerkesztés] Teológia
- Philipp Melanchthon - reformátor (hallg. 1509–1512)
- Johann Amos Comenius - teológus, pedagógus - (hallg. 1613–1614)
- Martin Dibelius - evangélikus teológus (prof.)
- Richard Rothe - evangélikus teológus (prof.)
- Ernst Troeltsch - evangélikus teológus (prof.)
[szerkesztés] Jogtudomány
- Johann Kaspar Bluntschli - jogász (prof.)
- Otto von Gierke - jogász
- Georg Jellinek - jogász (prof. 1891–1911)
- Carl Joseph Anton Mittermaier (prof. 1821–1867)
- Gustav Radbruch - a büntetőjog és jogfilozófia professzora
- Georg von Siemens - a Deutsche Bank alapítója (hallg.)
- Anton Friedrich Justus Thibaut - jogász (prof. 1806–1840)
- Hanns-Martin Schleyer - jogász (hallg. 1933-1938)
- Paul Kirchhof - jogász (prof. 1981 óta)
[szerkesztés] Gazdaságtudomány
- Karl Knies - közgazdász (prof. 1865–1896)
- Max Weber - közgazdász (prof. 1897–1903)
[szerkesztés] Orvostudomány
- Vincenz Czerny - sebész és rákkutató (1877-1916)
- Maximilian Josef von Chelius - sebész
- Karl Jaspers - pszichiáter (1909-1913)
- Johann Heinrich Jung-Stilling - (prof. 1784–1786)
- Ludolf von Krehl - belgyógyász
- Arthur Kronfeld - pszichiáter pszichoterapeuta (1910-1913)
- Otto Meyerhof - orvosi Nobel-díj 1922, a Kaiser-Wilhelm-, mai nevén Max-Planck Kutatóintézet igazgatója (1930-1938)
- Karin Rieden - prof. Dr. med. habil., radiológus és politikus
- Bert Sakmann - (prof.) orvosi Nobel-díj 1991
- Hans Schaefer - (prof. 1950–1974)
- Otto Warburg - Nobel-díj 1931
- Viktor Freiherr von Weizsäcker - neurológus és pszichoszomatológus (1917-1941, 1945-1952)
[szerkesztés] Filozófia/Művészet
- Ernst Blass - expr. költő - (joghallg.1912/13-15; Prom.)
- Friedrich Burschell - író - (bölcsész hallg. 1911-1913)
- Conrad Celtis - humanista - (hallg. 1484–1485)
- Friedrich Creuzer - filológus (prof. 1804–1858)
- Joseph von Eichendorff (hallg. 1807)
- Jakob Friedrich Fries - filozófus (prof. 1806-1816)
- Hans-Georg Gadamer - filozófus (prof. 1949–1968)
- Georg Gottfried Gervinus - irodalomtörténész (prof. 1844–1853)
- Karl Ludwig Hampe - történész (prof. 1903–1936)
- Georg Wilhelm Friedrich Hegel - filozófus (prof. 1816–1818)
- Karl Jaspers - filozófus (1913 - 1948)
- Gottfried Keller - író (hallg. 1848–1850)
- Karl Löwith - filozófus (prof. 1952–1973)
- Friedrich Panzer - germanista (prof. 1919–1956)
- Jacob Picard - költő, író - (joghallg.az 1.VH előtt)
- Heinrich Rickert - filozófus (prof. 1916–1936)
- Friedrich Christoph Schlosser - történész (prof. 1817–1861)
- Friedrich Alfred Schmid-Noerr - filozófus (prof. 1910–1918)
- Heinrich von Treitschke - történész (prof. 1867–1874)
- Johann Heinrich Voß - műfordító (prof. 1805–1826)
- Alfred Weber (1868–1958) - történelemfilozófus, művelődés- és államszociológus
- Wilhelm Windelband - filozófus (prof. 1903–1915)
- Wilhelm Wundt - pszichológus (prof. 1864–1874)
[szerkesztés] Természettudomány és matematika
- Hermann von Meyer- Wirbeltier - paleontológus
- Alexander Porfirjevics Borgyin - kémikus és zeneszerző (hallg. 1859-62)
- Walther Bothe - fizikus (prof.) fizikai Nobel-díj 1954
- Robert Bunsen - kémikus (prof. 1852–1889)
- Karl Drais - feltaláló (hallg. 1803–1805)
- Eötvös Loránd - fizikus (hallg. 1867-1870)
- Leopold Gmelin - kémikus (prof. 1813–1853)
- Hermann von Helmholtz - fizikus (prof. 1858–1870)
- J. Hans D. Jensen - fizikus (prof.) fizikai Nobel-díj 1963
- Gustav Robert Kirchhoff - fizikus (prof. 1854–1875)
- Albrecht Kossel - kémikus (prof. 1901–1927) orvosi Nobel-díj 1910
- Richard Kuhn - kémikus (prof.) kémiai Nobel-díj 1938
- Robert Lauterborn - hidrobiológus, zoológus és botanikus (hallg., hab. prof.)
- Lénárd Fülöp - magyar származású fizikus (prof. 1907–1938) fizikai Nobel-díj 1905
- Michael Mästlin - csillagász - (prof. 1580–1584)
- Otto Meyerhof - biokémikus (prof.) orvosi Nobel-díj 1922
- Hermann Quincke - fizikus (prof. 1875–1907)
- Georg Wittig - kémikus (prof.) kémiai Nobel-díj 1979
[szerkesztés] Politikus
- Joseph Goebbels - népművelés- és propagandaügyi birodalmi miniszter (hallg.; filozófus doktor 1921)
- Helmut Kohl - szövetségi kancellár (hallg. 1951–1956, Dr. phil. 1958)
- Hans-Christian Ströbele - MdB (hallg. 1960-?)
- Reinhard Bütikofer - A Bündnis90/Zöldek politikai tömörülés szövetségi igazgatója
- Rezzo Schlauch - MdB und Parlamentarischer Staatssekretär BMWA
- Bernhard Vogel, rheinland-pfälzischer und thüringischer Ministerpräsident a.D., 1960-1967 Wissenschaftlicher Assistent und Lehrbeauftragter am Institut für Politische Wissenschaft
Based on work by 