Baróti Szabó Dávid

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Baróti Szabó Dávid (Barót, 1739. április 10. - Virt, 1819. november 22.) költő és nyelvújító, jezsuita, később világi pap és tanár

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Irodalmi tevékenysége
3 Szakirodalom
4 Forrás

[szerkesztés] Élete

A rétori osztály elvégezése után 1757. november 30-án Udvarhelyen a Jézus társaságába lépett. Újoncéveit Trencsénben kezdte; az első két próbaév kiállta után 1759-60-ban Szakolczán ismételvén a görög és latin nyelvet, Székesfehérvárra küldetett, hol 1760-ban a gymnasium I. osztályának lett tanára; 1760-63-ban Nagyszombatban bölcseletet hallgatott; 1763-64-ben, Kolozsvártt a gymnasium II. osztályában tanított s a seminarium felügyelője volt; 1764-65-ben Egerben a költészet tanára, és a tanulók vasárnapi hitszónoka s végre 1765-70-ig Kassán végzi theologiai tanulmányait és pappá szenteltetett; 1770-71-ben a nagyváradi gimnáziumban a költészet- és szónoklattan tanára, a tanulók congregatiójának igazgatója, és a rendház történetirója; 1772-73-ban Besztercebányán töltötte a harmadik próbaévet. Ebben az évben a rendet betiltották és Baróti Szabó Dávidot, mint az esztergomi főegyházmegyébe osztott papot ideiglenesen Komáromba rendelték a szónoklat tanítására. 1777-ben Kassára nevezték ki a felső osztályok tanítására. Ebben az állásában 1799-ig maradt; ekkor nyugállományba voult. Irodalmi törekvéseinek jutalmaképpen Ferenc királytól 600 forintnyi nyugdíjat kapott és egykori tanítványa, györkényi Pyber Benedekhez, régi barátja és pártfogója P. Ferencz, Komárom vármegye főjegyzője fiához költözött Virtre, ahol élete utolsó két évtizedét töltötte.

[szerkesztés] Irodalmi tevékenysége

Társ volt a kassai Magyar Museum kiadásában, amelynek nyolc negyedében (1788 -1792 között) számos verse mellett szemelvényeket közölt Milton Elvesztett paradicsomából, Vergilius első eklogáját, valamint egy alexandrinekben irt epistolát Bacsányihoz (II. 135-37.), amelyet azonban munkái későbbi kiadásaiba nem vett fel. Több verse jelent meg a Magyar Hírmondóban (1781-1782, 1792-94.)

Művei kiadás szerint:

Uj mértékre vett külömb verseknek árom könyvei. Kassa, 1777. (Ism. M. Hirmondó 1780. 3. sz. 2. kiadása: Vers-Koszorú és 3. kiadása: Költeményes Munkái alatt.)
Paraszti majorság, melyet Vaniereből hat lábbal mérséklett magyar versekbe foglalt. U. ott, 1779-80. Két kötet. (Ism. M. Hirmondó 1780. 78. sz. Megjobbított kiadás egy kötetben U. ott. 1794.)
Kisded szótár, mely a ritkább magyar szókat az abc rendi szerént emlékeztető versekben előadja. U. ott, 1784. (2. kiadás. U. ott, 1792. Ez egészen uj munka, sokkal bővebb s tisztán szótár alaku.)
Vers-Koszorú, melyet az uj mértékre vett, s idővel megegyengetett és későbben készült verseiből kötött. U. o. 1786. Három szakasz.
Ki nyertes a hangmérséklésben? Az erdélyiek nyelvjárása szerént. U. ott, 1787.
Költeményes munkái. U. ott, 1789. Két kötet. (E sok ujat foglaló kiadásban jött ki először teljesen: Az elvesztett paradicsom, hat énekben. Megjobbított és bőv. kiadás. Komárom, 1802.)
Méltóságos báró generalis Orczy Lőrinczi úrnak halálára. A bús hazához. Pest, 1789.
Abauj vármegye ünnepe napjára. (Két magyar hazafi érzékenységei t. n. Abauj-vármegye örömünnepén. Sz. György hava 16. napján 1790. cz. füzetben Bacsányi költeményével.)
A magyar lovassághoz (a török háborúban szerzett dicsőségéről. Versek. 1789.) Hely n. 1790.
Örvendező vers t. n. Szabolcs vármegye örömünnepére. Pünkösd hava 30. 1791. Kassa.
Szabad kir. Kassa városához, midőn kir. főhg. József Magyarország nádorispánja a Tiszán innen felkelt nemes vitézeket megtekintvén, abba legelőször beszállana. U. ott, 1797.
Ortographia és grammatikabéli észrevételek a magyar prosodiával együtt. Komárom, 1800.
Magyarország virági. U. ott, 1803.
Virgilius Énéisse első kötete, vagy is az I-V. könyvek. Bécs, 1810., melyre a második kötet, a VI-XII. könyveket s a tiz eklogát magában foglalva, Pesten következett 1813-ban.
Hátrahagyott költeményeiből a Reményben (1851) és a Sürgönyben (1865. 221.) jelent meg egy-egy; kiadatlan irataiból Ágoston József és Koltai Virgil közöltek a Figyelőben (XII. XIII. 1882.) verseket és leveleket; Kazinczyhoz prózában és versben irt levelei megjelentek a Kazinczy Ferencz levelezése I. kötetében és a Horváth Ádámhoz irott, annak válaszával u. ott, az 580. l.