Baptizmus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A baptizmus a XVII. század első évtizedében angolszász nyelvterületen indult keresztyén felekezet. A reformáció harmadik ágaként a német nyelvterületen kibontakozó anabaptista mozgalom biblikus irányzatának szellemi örökségeként, Hollandiában jött létre az első baptista gyülekezet 1609-ben. Először Angliában, később az európai vallási türelmetlenség miatt az amerikai földrészen terjedt el. Az európai kontinensre a XIX. század első felében Hamburgon keresztül érkezett (Johann Gerhard Oncken). Napjainkban legdinamikusabban Afrikában, Dél-Amerikában és Kelet-Ázsiában növekednek a baptista közösségek.

A baptistáknak sem hierarchikus egyházszervezetük, sem egységes hitvallásuk nincs. A közel négy évszázada, különböző helyen és időben, különböző gyülekezetcsoportok által megfogalmazott baptista hitvallások a következő közös elveket tartalmazzák.

• A Szentírás, mely a világot és benne az embert is teremtő Isten kijelentése, az egyedüli és kielégítő forrása életgyakorlatunknak és teológiai gondolkodásunknak.
• Valljuk, hogy létünk zavarainak forrása az Isten elleni lázadás, és hogy életünk csak az Úr Jézus Krisztus váltságműve által rendeződhet és válhat teljessé itt a földön, és a földi élet után, az örökkévalóságban.
• Azokat, akik az Úr Jézus Krisztus helyettes áldozatát elfogadták, életüket Neki átadták, hitük nyilvános megvallása után alámerítéssel kereszteljük meg. (Elnevezésünk is innen származik: "alámeríteni" ="baptidzein" a Biblia újszövetségi részének eredeti, ógörög nyelvében.)
• A helyi gyülekezetek teljes felelősséggel végzik szolgálatukat, irányítják életüket. Természetesen szükségesnek tartjuk testvéri közösségápolás és együttmunkálkodás céljából a szövetségekbe, egyházakba való tömörülést.
• Valljuk, hogy bármilyen állam, és bármelyik egyház között alá-, fölérendeltség nem engedhető meg. Az adott társadalomban igyekszünk krisztusi lelkiismeretünk szerint felebarátaink javára élni.
• Tudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus vissza fog jönni, és mindannyiunknak elé kell állnunk, hogy számot adjunk életünkről.