Türr István
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Türr István (Baja, 1824. augusztus 10. - Budapest, 1908. május 3.): olasz királyi altábornagy.
Apja Türr Jakab, anyja Udvary Terézia volt. Iskoláit szülővárosában végezte barátjával, Tóth Kálmánnal együtt. Fiatalon beállt katonának, a császári hadseregben Ferenc Károly főherceg ezredében szolgált. Az 1848. évi olasz forradalom kitörésekor Radeczky seregével hadnagyi rangban Olaszországba került. 1849. január 19-én megszökött a seregből, és piemonti területre jutott, ahol egy alakuló magyar légió parancsnokságát vette át. A novarai vereség hallatán azonban csapata feloszlott, ő maga Badenba utazott, ahol a forradalmi seregben ezredes lett. A forradalmat azonban itt is leverték, és Türr Svájcba menekült. Ott értesült a világosi fegyverletételről, ekkor hosszabb tartózkodásra Londonba költözött.
A krími háború kitörésekor belépett az angol seregbe, ahol magas rendfokozatot kapott. 1855 végén az angol kormány megbízásából a dunai tartományokba utazott, ahol egy volt tiszttársa feljelentése nyomán elfogták, Bécsbe vitték, ahol a hadbíróság halálra ítélte, s csak Viktória királynő közbenjárására bocsátották szabadon. 1856-ban Törökországba ment, részt venni a cserkesz háborúban az oroszok ellen.
1859-ben, amikor kitört az olasz függetlenségi harc, több honfitársával együtt Türr is odasietett, hogy az Ausztria elleni háborúban részt vegyen. Itt Giuseppe Garibaldi mellett szolgált. A villafrancai béke után ismét Garibaldi mellé állt mint annak hadsegéde, s egyike volt a „halhatatlan ezrednek”, amely végül bevette Palermót. Palermo bevétele leginkább Türr tanácsai miatt sikerült, ezért Garibaldi a nemzetőrség főfelügyelőjévé és tábornokká nevezte ki. Harcban szerzett sebesülése miatt egy ideig a hadsereg további szervezésén fáradozott, majd döntő szerepe volt a messinai ütközetben aratott győzelemben is. Nápoly bevétele után Garibaldi a város polgári és katonai kormányzójává nevezte ki. A hadjárat után az olasz kormány megerősítette altábornagyi rangját, és kinevezte őt Viktor Emmanuel szárnysegédjévé, ezáltal sok kényes diplomáciai ügy elintézését bízták rá.
1861. szeptember 10-én Mantovában feleségül vette III. Napóleon unokahúgát, Wyse-Bonaparte Adélt (meghalt 1899. július 8.). Ugyanebben az évben Klapka Györgyhöz intézett levelet, amelyben óva intette honfitársait, hogy részt vegyenek egy elhamarkodott mozgalomban, értve ez alatt az akkori emigráció Ausztria elleni újabb fegyveres felkelésre vonatkozó terveit. 1866-ban, a königgrätzi csata után Klapka északon, ő délen szándékozott az országba törni, a tervekből azonban semmi sem valósult meg.
A porosz–osztrák háború befejezése után ismét Olaszországban élt. Az általános amnesztia után visszatért Magyarországra, és itt a közügyekben élénken részt vett. A Ferenc-csatornát az 1870. XXXIV. törvénycikk által becikkelyezett engedély alapján ő vette át üzlet, illetve használat végett. Ekkor alapította meg a központi népnevelési kört, amely azonban fiókjaival együtt megszűnt az 1870-es évek elején. 1881. május 18-án a görög kormánytól 99 évre engedélyt nyert a korinthoszi földszoroson keresztül ásandó csatorna létesítésére és üzemben tartására. 1888-ban a a vállalatot vezető társaság megbukott, Türr ezután sikeres tevékenységet fejtett ki aziránt, hogy a kormányokat és a magánszemélyeket újabb összegeknek a vállalatba történő befektetésére bírja. Mindezen tevékenységei közben politikai missziókat is teljesített: 1870-ben, bár nem hivatalosan, sokat fáradozott a francia, olasz és osztrák–magyar szövetség létrehozása körül. A VII. nemzetközi békekongresszuson 1899. szeptember 17. – szeptember 22.) ő elnökölt. Élete alkonyán legtöbb idejét Párizsban töltötte, több olasz királyi rend nagykeresztes vitéze volt. Mind a mai napig róla van elnevezve a palermói laktanya.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Munkái
1. Arresto processo e condanna del colonello Türr. Narrati da lui medesimo. Torino, 1856. (4. kiadás. Milánó, 1862. Franciául. Párizs, 1863. A sajtóhatóság által az egész ausztriai birodalomban eltiltatott.)
2. Progetto de organizatione politica dell' Ungaria la questione della nationalita presa in consideratione. Milánó, 1860.
3. La Casa d'Austria e l'Ungaria. Milánó, 1865. Franciául Párizs, 1865.
4. La Question des nationalités. Párizs, 1867.
5. A Corvináról. Pest, 1869. (Ugyane mű bővített kiadása: Pest, 1871.).
6. A marsalai ezer. Bertáni «Boszú a síron túl» című művére. Pest, 1870.
7. Ausztria-Magyarország és Oroszország. Pest, 1871. (Németül: Bécs, 1871.)
8. Államadósság és pénzkrizis. Budapest, 1873.
9. A keleti kérdés. Pest, 1878. (Francziául: Pest, 1878.)
10. Franklin Benjamin élete és tanairól. A budapesti iparoskörben tartott felolvasása 1880. november 16. Pest, 1880.
11. Beszéde a vízügyről. Tartotta a Gazda-körben 1881. május 4. Pest, 1881. (Különnyomat a Nemzetgazdasági Szemléből.)
12. La Question Egyptienne. Presentée au Congress de l'Institut de Droit International siégeant a Turin. Sept. 1882. Párizs, 1882. sat.
Kéziratai: levelezése, emlékiratai, czikkei; összes kinyomatott munkái, a bel- és külföldi hirlapokban és folyóiratokban közölt czikkeinek, úgyszintén az ezekre és életére vonatkozó közlésének kimetszett példányai (több ezer darab) vétel útján a Országos Széchényi Könyvtár levéltári osztályába kerültek.
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996
[szerkesztés] Róla elnevezett
- gimnázium: Türr István Gimnázium - Pápa
- híd: Türr István híd - Baja
Based on work by 