Søren Aabye Kierkegaard

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Dánia XIX. század

Név:	Søren Aabye Kierkegaard
Született:	1813. május 5., Koppenhága, Dánia
Meghalt:	1855. november 11., Koppenhága, Dánia
Iskola/irányzat:	Kontinentális filozófia, Egzisztencializmus
Érdeklődés:	Vallás, Metafizika, Episztemológia, Esztétika, Etika, Pszichológia
Fontosabb nézetei:	Szorongás, Bűn, Félelem, Az emberesztétikai-, etikai- vallási stádiumai
Befolyásolta:	Jaspers, Wittgenstein, Heidegger, Sartre, Buber, Tillich, Barth, Auden, Camus, Kafka, de Beauvoir, May, Updike
Hatással voltak rá:	Abrahám, Kant, Fichte, Lessing, Szókratész Platón

Søren Aabye Kierkegaard (IPA: [ˌsœːɐn ˈkʰiɐ̯g̊əˌg̊ɒːˀ] ( Søren Kierkegaard)) (Koppenhága, 1813. május 5. – Koppenhága, 1855. november 11.) 19. századi dán filozófus és teológus.

Kierkegaard a XIX. század nagy magányos gondolkodója néven is ismert. Részben Viktor Eremita álnéven írt személyes hangvételű irodalmi, világos szemléletű filozófiai és pszichológiai elemzéseket és teológiai írásokat. Keresztény, vallásos nézőpontja, amely saját hitküzdelmeinek a háttere, minden írásában fellelhető. Elemzései az ember létmódjától a XX. század egzisztencialista filozófiája számára döntő ösztönzést adtak.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Munkássága
- 2.1 Első korszak
- 2.2 Második korszak
3 Filozófiája
- 3.1 Kierkegaard filozófiájának kulcsfogalmai
4 Magyarul megjelent művei
5 Irodalom
6 Kierkegaard az interneten

[szerkesztés] Élete

1813-ban született Koppenhágában, egy jómódú család hetedik gyermekeként. Apja, szegény juhászfiúból lett gazdag kereskedő, gyermekkorában nehéz sors következményeként elfordult a vallástól, Istentől. Mikor már gazdag lett, megbánta tettét, bűnbánatot gyakorolt és búskomorrá vált. Kierkegaard gyermekkorára és későbbi életére, munkásságára apja vallási vezeklése nagy hatással volt. Apja szigorú, keresztény nevelésben részesítette és a legjobb iskolákba járatta gyermekeit, Kierkegaardnak papi pályát szánva.

1830-ban beiratkozott a koppenhágai egyetem teológia karára, ahol jobban megismerkedett az irodalommal és a filozófiával is. Időközben kétségei támadtak a papi hivatás választásáról és félbeszakította tanulmányait. Színházakba, kávéházakba, kocsmákba járt, ahol művészek, írók társaságát kereste.

1838-ban kiadta első könyvét, H.C. Andersen regényének a kritikáját. Ezen időkben családját nagyon nagy tragédiák sorozata sújtotta: meghalt öt testvére, majd édesanyja, majd ugyanezen év augusztusában apja is. Kierkegaard mindezen tragédiákat úgy élte meg, mintha az apja bűnei miatti átok súlya alatt élne.

Søren Kierkegaard egy kávéházban. Christian Olavius rajza, 1843

1840-ben befejezte egyetemi tanulmányait, és egy év múlva doktori címet is szerzett. Doktori disszertációjának címe: Az irónia fogalmáról, állandó tekintettel Szókratészra. Az irónia minden további művében fontos kulcsfogalom lesz.

1837-ben beleszeretett az akkor tizennégy éves Regine Olsenbe, akit 1840-ben eljegyzett. 1841-ben indoklás nélkül felbontotta a jegyességet. A jegyesség felbontása Kierkegaard filozófiájában motívummá vált, újra és újra átértelmezvén azt. Naplóiban arról számol be, hogy fiatalkori szorongásaitól, szomorúságától akarta megóvni a lányt: „Ő tönkrement volna, és alkalmasint tönkretett volna engem is. Én túl nehéz voltam neki, és ő túl könnyű nekem, és mindegyikben oly könnyen megszakadhat az ember”.

Kierkegaardról készült korabeli karikatúra

1841-ben Berlin-be utazott, hogy Schelling előadásait hallgassa. Azonban az elvárt siker helyett kiábrándult Schellingből, a következőket írta róla: „Schelling elviselhetetlenül fecseg... A potenciákról szóló egész tana a legnagyobb impotenciát árulja el.” De berlini útja mégsem maradt hiábavaló: megismerte Hegel Logikáját és Jogfilozófiáját, ami erős ellenérzést váltott ki belőle. Főleg azt a hegeli tant vetette el, miszerint a világ ésszerű és az egyén csupán a szükségszerűség véletlenszerű tényezője. 1842-ben visszatért Koppenhágába, ahol magányosan töltötte a napjait. Nem vállalt állást, saját költségén adta ki könyveit, ami élete végére már teljesen felemésztette családi örökségét. Sok újságcikket jelentetett meg, amik „erkölcstelenségük” miatt ellenszenvet és felháborodást keltettek az emberekben. Fura kinézetén („Egészen rövid mellső lábaim vannak...”) a bulvársajtó állandóan élcelődött.

1855-ben saját újságot indított A Pillanat címen. Az újságban verseket publikált és a dániai lutheránus államvallást és az egyházvezetést támadta.

[szerkesztés] Munkássága

Kierkegaard étműve két korszakra osztható:

[szerkesztés] Első korszak

1841 és 1846 között írta meg nagy művét Vagy-vagy (1843) címmel. Ugyanezen években írta az Ismétlés (1843), Félelem és reszketés; A szorongás fogalma (1844); Filozófiai töredékek (1844); Lezáró tudománytan utóirat (1846); Munkásságomról szerzőként (1848) c. műveit.

[szerkesztés] Második korszak

Ezt a szakaszt a "teológiai" szakaszként szokás nevezni, többnyire Isten és az ember viszonyát tárgyalja. Ekkor megjelent művek: Halálos betegség (1849); Keresztény nevelés (1850); Önvizsgálat Isten változatlansága (1851); Ítélkezz önmagadon (1852).

[szerkesztés] Filozófiája

Kierkegaard szobra Koppenhágában

Fő szócikk: Kierkegaard filozófiája

Kierkegaard filozófiájának központi problémája: "Hogyan kerülök kapcsolatba és mint létező szubjektum Istennel?" A kérdés megválaszolásához az egyén konkrét létfeltételeit kell felfogni, azaz meg kell értenünk magunkat a létezésben.

Kierkegaard élesen bírálja Hegel filozófiáját: „Éppen ezért, mert az elvont gondolkodás sub specie aeterni létezik (az örökkévalóság nézőpontját érvényesíti), eltekint a konkréttól, az időbeliségtől, a lét keletkezésétől, a létezők bajaitól…”

A filozófiai bizonyság középpontjába az ember kell, hogy kerüljön. Ez további kérdések megvizsgálására van utalva mint pl. "Mi az ember?" Kierkegaard a következő lehetséges választ adta: „Az ember: szintézis; a végtelenség és a végesség, az időbeliség és az örökkévalóság, a szabadság és a szükségszerűség szintézise. A szintézis a kettő közötti viszony. Az emberi élet nem adottság, hanem feladat, amit meg kell oldani.”

[szerkesztés] Kierkegaard filozófiájának kulcsfogalmai

[szerkesztés] A bűn

Kierkegaard különbséget tesz a bűn szókratészi és keresztény definíciója között: Szókratész értelmezésében a bűn tudatlanság. A kereszténység kimutatja: Szókratész definíciója elégtelen, mikor arra kérdez rá, hogy az ember a kezdetektől fogva ismerheti-e az igazságot, vagy csak később ismeri meg? Nem beszélhetünk bűnről tudás nélkül – írja Kierkegaard -: a bűn akkor keletkezik amikor az ember már meglévő tudását valami elhomályosítja. A bűn tehát elsősorban nem a tudásban, hanem az akaratban rejlik. A bűn ellentéte a hit.

[szerkesztés] Én

Az „én” viszony, mégpedig az a viszony, ahogyan magunkhoz viszonyulunk.

Az ember testből és lélekből tevődik össze. Mindkettő az idő és térbeliség szférájában létezik, és a természet szükségszerűségének vannak alávetve. A kettejük viszonya azonban a szabadság, a végtelen szférájába tartozik. Elemei halandók, viszonyuk azonban halhatatlan.

Az ember tehát egy negatív, halandó (test, lélek) és egy pozitív halhatatlan részből áll, ami a kettejük közti viszony. Az emberben kapcsolat van a földi mulandó és az örök között. Ezt fejezi ki az, hogy a viszony önmagához viszonyul. Ez az ember én-je vagy más néven szelleme. Az én csak Istentől függ.

[szerkesztés] Kétségbeesés

Kierkegaard szerint a kétségbeesés az egész lényünket átfogó „halálos betegség”, és az örök tudatunkból, azaz a szellemünkből fakad. Az ember saját szintézisét félreérti és saját énjét tudattalanul vagy tudatosan elhibázza: az ember nem tudja vagy nem akarja Én-jét megvalósítani.

Amikor a kétségbeesés az ember Isten-eszméjével együtt létezik, bűnné válik. Az ember nincs bizalommal és hittel Isten iránt, ami a kétségbeesés határozott folyománya.

[szerkesztés] Magyarul megjelent művei

Félelem és reszketés. Bp. Európa 1986.
Halálos betegség. Bp. Göncöl 1993.
Mozart Don Juanja. Bp. Helikon 1972.
Önvizsgálat. Isten változatlansága. Bp. Új mandátum 1993.
A szorongás fogalma. Bp. Göncöl 1993.
Vagy-vagy. Bp. Gondolat 1978.

[szerkesztés] Irodalom

Søren Kierkegaard: A szorongás fogalma (ford. Rácz Péter);Göncöl Kiadó 1993. ISBN 9637875557
Sziklai László: Kierkegaard In.33 Híres bölcseleti mű;Móra Könyvkiadó 1995.ISBN 9631172783.
SH Atlasz Filozófia. ISBN 9638596236.