Albert Camus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Franciaország XX. század

Név:	Albert Camus
Született:	1913. november 7., Mondovi, Algéria
Meghalt:	1960. január 4., Villeblevin, Franciaország
Iskola/irányzat:	Egzisztencializmus
Érdeklődés:	Metafizika
Fontosabb nézetei:	Az abszurd
Befolyásolta:	A XX. század egziszetncialista filozófiáját
Hatással voltak rá:	Kierkegaard, Dosztojevszkij , Nietzsche, Herman Melville, Franz Kafka,Jean-Paul Sartre

Albert Camus (kiejtve Kam-ü, IPA: ka.mʉ̟ː) * 1913. november 7 – † 1960. január 4), francia író és filozófus, az egzisztencializmus egyik meghatározó alakja.

[szerkesztés] Élete

1913. november 7-én született, a család második gyerekeként Algériában, Mondovi-ban. A szülei 1871 óta telepedtek ki Afrikába ahol földművelésből éltek. Apja, Lucien Camus francia parasztember,meghalt az első világháború első évében. Anyja, Catherine Camus spanyol származású analfabéta asszony, miután egyedül marad a két fiával, Algirba települ és először egy lőszergyárban dolgozik, majd mosónőként dolgozik vagyonos családoknál.

Camus Afrikában töltötte gyermekkorát, szegényes életkörülmények között. Már általános iskolában is szenvedélyesen szerette a tanulást, hamar tandíjmentességet kapott. Algírban kezdett egyetemre járni. Fiatal korában tüdőbajt kapott, így nehezen tudott az oktatásra odafigyelni. A professzorok tanácsára a filozófia szakot végezte el, de betegsége nem engedte, hogy diplomát szerezzen. Később Párizsban Jean-Paul Sartre nem is tartotta képzett filozófusnak. Filozófiai műveit - a A Sziszüphosz mítoszá-t és A lázadó ember-t káros hatásúnak minősítette.

A harmincas években Franciaországban élt és baloldali lapokban publikált. 1934-1937 között tagja volt a kommunista pártnak. Később novellái ismertté tették a nevét. A Közöny című regénye 1942-ben jelent meg. A mű az egzisztencializmus egyik alapműve lett. AmikorHitler seregei megszállták Franciaországot, Camus csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz és összebarátkozott Sartreval. 1947-ben megjelent A Pestis című regénye meghozta számára a világhírt. Közben spanyol klasszikus drámákat fordított. Betegsége azonban újra kiújult, amit sportolással próbált legyőzni, de ezzel hátráltatta felépülését. A Nobel-díjjal járó pénzösszegből egy nagy teljesítményű sportautót vásárolt. Az egyik országúti száguldozása során nekihajtott egy fának és 47 évesen azonnal szörnyethalt.

1956-ban a magyar forradalommal való szolidaritását mutatta a A magyarok vére című kiadványa is.Így ír benne a forradalomról: „Létezik egy igazi Európa, mely abban egységes, hogy az igazság és a szabadság nevében ellenszegül a zsarnokságnak. A magyar szabadságharcosok ezrei ma ezért az Európáért halnak meg.”

[szerkesztés] Irodalmi tevékenysége

Camusnál az abszurd nem puszta filozófia volt, hanem életérzés is. Abszurdnak elsősorban az emberi létet nevezte. Abszurd az, hogy megszületünk, felnövünk, tanulunk, dolgozunk, boldogok akarunk lenni, s mindezek után meghalnunk.

1947-ben megjelent legismertebb műve a Pestis, Camus így ír a regényéről: „A pestis, amely szándékom szerint több szinten értelmezendő... nyilvánvalóan az európai ellenállási mozgalomról is szól a nácizmus ellen. Ennek bizonyítéka, hogy anélkül, hogy név szerint is szerepelne, mindenki ráismert az ellenségre, Európa összes országában” - „A pestissel azt a légkört szeretném érzékeltetni, amely mindannyiunkra nehezedett, s a veszélynek és száműzetésnek atmoszféráját, melyben mindannyian éltünk. Ugyanakkor ezt az érzést az egész létre kívánom vonatkoztatni.” - „a műnek társadalmi és metafizikai jelentése van” (Camus).

A bukás regény főhőse egy sikeres párizsi ügyvéd, aki egy váratlan esemény hatásának következtében rádöbben önmaga és környezete hazug voltára. Tehetetlenül, gyáván végignézi, ahogy egy nő a Szajnába öli magát. A regény egy vallomás, amelyet vezeklő bíróként mond el a hős, aki vádbeszéde után nemcsak önmaga, hanem az egyetemes emberi gyengeség felett is pálcát tör.

[szerkesztés] Filozófiája

Filozófiáját - de általában minden művére is elmondható -,hogy "képekben gondolkodás" jellemzi. Nem ír rendszeres filozófiai értekezéseket: esszékben, elbeszélésekben és drámákban fejti ki modanivalóját. Filozófiájának központi problémája: az emberi létezés értelme.

Camus filozófiájában két embertípust külömböztet meg :a "sziszüphoszi" abszurd embert és a "prometheuszi" lázodó embert.

A "Sziszüphosz mítosza" (1942) című írásában azt vizsgálja, hogy megéri-e az embernek, hogy egyáltalán éljen. Sziszüphosz alakját a görög mitológiából ismerhetjük: Sziszüphoszt az istenek - mivel Sziszüphosz szembeszegült velük - büntetésből soha véget nem érő értelmetlen munkára ítélték. Camus azonban azt mondja, hogy Sziszüphosz éppen azáltal, hogy mindennap véghezviszi munkáját és nem szegül ellen az istenek akaratának, felette áll a sorsának: sziklája az övé, ebben van minden boldogsága. Sziszüphoszt boldognak kell elképzelni, fölötte áll sorsának, mert tagadja az isteneket és felemeli a kősziklákat.

A "Lázadó ember" (1951) c. írásban az ember felismeri, hogy nincs egyedül a világban hanem azonosul a többi emberrel akik, akár csak ő, szenvednek.Ezért minden lázadás alapja az emberek közti szlidaritás. Camus példája a lázadó ember típusra Prometheusz, aki ellopta az istenktől a tudást, hogy az emberek szenvedésein enyhitsen.

A lázadás téves normái a történelemben ott jönnek létre, ahol az megtagadja az abszurdban és a szolidaritásban való eredetét és feláldozza az embert az általános abszolút végcél érdekében, ahol nihilizmusban és emberek megvetésében végződik.

Albert Camus sírja

Camus fontosnak tartja az emberi mérték betartását: mindenféle szélsőség tragédiához vezet: "A nemezis éber; ő a mérték és nem a bosszú istennője. Mindenkit aki a határokat átlépi, kérlelhetetlenül megbünteti".