Francisco José de Goya y Lucientes
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Francisco José de Goya y Lucientes (1746. március 30. – 1828. április 16.) spanyol festő
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Fuendetodosban született, Zaragoza tartományban Joseph Goya és Gracia Lucientes gyermekeként. Gyermekkorát Fuendetodosban töltötte. 1749-ben a család házat vett Zaragozában és néhány évvel később odaköltöztek.
Goya Escuelas Piasban járt iskolába, ahol szoros barátságot kötött Martin Zapaterrel, akivel évek múltán is levelezett, bő anyagot szolgáltatva a későbbi életrajzíróknak.
1763-ban és 1766-ban felvételért folyamodott a Spanyol Királyi Akadémiához, de mindkétszer elutasították. 1771-ben Rómába utazott, ahol a Párma városa által rendezett festészeti versenyen második díjat nyert.
1771-ben visszatért Zaragozába és freskókat készített. Francisco Bayeu y Subías tanítványa lett; innentől fogva kezdte kialakítani jellegzetes stílusjegyeit. 1774-ben feleségül vette Bayeu nővérét, Josefát. A Királyi Szövőműhelyben kapott állást, ahol 5 év alatt kb. 42 mintát tervezett. Bejáratos lett a királyi udvarba is, oltárképest festett a Szent Ferenc templom részére, és a San Fernando-i Akadémia tagjává választotta.
1783-ban José Moñino, Floridablanca grófja, III. Károly spanyol király kegyence, megbízta Goyát, hogy portrét fessen róla. Barátságot kötött Don Luis koronaherceggel és az ő házában lakott. A támogatói közé tartoztak Osuna herceg és hercegnő is, akiket szintén lefestett. III. Károly 1788-ban bekövetkezett halála után, IV. Károly uralkodása alatt Goya egyre népszerűbb lett a királyi udvarban. 1792-ben egy betegség következtében megsüketült és visszahúzódóvá vált. 1799-ben kinevezték királyi festőnek. Lefestette a királyt és a királynőt, a királyi családot és több nemes személyt. 1812-ben meghalt felesége. 1824-ben Bordeauxban telepedett le, itt is halt meg. Regényes életrajzát Lion Feuchtwanger írta meg.
[szerkesztés] Művei
Goya lefestette a spanyol királyi család több tagját, beleértve IV. Károly és VII. Ferdinánd királyokat. A témái széles skálát ölelnek fel a vidám ünnepélyektől a csatajelenetekig és holttestekig. A témaválasztás fejlődése megfelel a kedélye sötétebbé válásának. A mai orvosok arra gyanakodnak, hogy a festékben levő ólomtól mérgezést kapott, és ez okozta süketségét, amely visszahúzódóvá tette. Élete vége felé félelmetes képeket festett őrültekről, betegekről és fantasztikus alakokról; ezeknek a "fekete festményeknek" a stílusa az expresszionizmust vetíti előre.
Goya két legismertebb képe a Meztelen Maja (La Maja Desnuda) és a Felöltözött Maja (La Maja vestida). A két festmény ugyanazt az asszonyt ábrázolja ugyanabban a pózban, felöltözve, illetve meztelenül. Először a meztelen változat készült el, és amikor a spanyol társaság felháborodva követelte, hogy öltöztesse fel, ezt elutasította és inkább festett új képet.
Az 1808 május 3-a: Madrid védőinek kivégzése című festményen Goya megpróbálta „ecsettel megörökíteni az Európa zsarnoka ellen lázadó felkelőinknek a legfigyelemreméltóbb és leghősiesebb tetteit”. A festmény nem olyan jelenetet ábrázol, amelynek Goya tanúja lett volna, inkább absztrakt kommentárnak szánta.
Goya másik közismert műve a Szaturnusz felfalja fiát, amely a görög-római mitológia klasszikus jelenetét ábrázolja. Ez része a 14 képből álló Fekete festmények sorozatnak.
1799-ben egy 80 nyomatból álló sorozatot alkotott Los Caprichos címmel, bemutatva "a minden civilizált társadalomban megtalálható számtalan őrültséget, és azokat az előítéleteket és kárhozatos gyakorlatot, amelyeket a szokás, a tudatlanság és az önérdek megszokottá tett."
[szerkesztés] Filmek
Goya életéről több film készült:
- Goya (német film, 1969) - rendező Wilhelm Semmelroth, főszereplő Wolfgang Büttner
- Goya (6 részes spanyol TV-sorozat, 1985) - rendező José Ramón Larraz, főszereplő Enric Majó
- Goya (amerikai TV-film, 1986) - rendező Gian Carlo Menetti, főszereplő Placido Domingo
- Goya Bordeaux-ban (olasz-spanyol film, 1999) - rendező Carlos Saura, főszereplő Francisco Rabal
Based on work by 